Karácsony este, meghitt pillanat, a sok-sok készülődés megérdemelt jutalma. Mennyi fáradozás, hogy minden kellék meglegyen, mennyi lemondás, spórolás, hogy az ajándékok a fa alatt sorakozzanak, tele legyen az asztal is.
Mennyi küzdelem önmagunkban önmagunkkal, sok-sok elfojtás, így a mosoly is az arcokat díszíti. Szinte minden jelen van, nem hiányzik a jászol és a gyermek sem. A bepólyált Jézuska, aki kisgyermekként erre az egy-két napra megteremti a romantikát, a nyugalmat, az ideig-óráig tartó békét.
Most karácsony van, nem lehet vitázni, most nincs feszültség, most nincs hazugság, mert vendég a háznál a kis Jézus.
Aztán mindez tovaszáll, minden visszatér a megszokott kerékvágásba, folytatódik az élet, jön a feszültség, már nincs az arcokon a romantikus, a valóságot elnyomó mámoros mosoly. Összetört a bölcső feletti béke. A realitás van. Egymásnak feszülő kapcsolatok, hihetetlen távolságban van szülő és gyermek, egymás hátán kapaszkodó munkatársak, hatalmasok gátlástalan uralma a gyengék felett.
Sohasem volt olyan magaslatokban az emberi éntudat, mint napjainkban. Egoista önmegvalósító kiskirályok világát éljük. Mindez gyötör és pusztít, míg újabb év múltán ismét megnyílunk a karácsonyi bölcső felé. Lehet ez másképp? Mindez addig megy életünkben, míg meg nem szólal a szívünkben és a lelkünkben a mennyei üzenet:
”Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.”
Amikor az Örökkévaló belép a mi embervilágunkba, sorsunkat kisgyermekként veszi fel, de ebben a gyermeki létben is jelen van az örökkévaló Isten valósága. Az angyali üzenet zengi, Üdvözítő született, aki Úr Krisztus. A pásztoroknak tett híradásban az angyalok, a bepólyált kisgyermeket jelként hirdetik. Ez a kisgyermek az Úr. Menny és föld királya. Bizonyságot tesz erről a mennyei kórus dicsőítése.
A messzi bölcs uralkodók a gyermekhez érkezve királyt látnak, ajándékaik királynak készített ajándékok. Ezek a magas rangú tanácsadók nem borulnának le egy istállóban született ács fia előtt. Évszázadok jövendölése vezette Őket a gyermekhez, akiben felismerik és magasztalják az uralkodót. A gyermeket, akiről ezt hirdette Ézsiás próféta, hogy uralom lesz a vállán, így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme!
Mindez akkor, ott Betlehemben egy kisgyermekben jelent meg, hogy a hitnek szemével meglássuk benne a királyt.
Ahogy látták az angyalok, a természeti erők, ahogy látták a pásztorok, a bölcsek, a gyógyulni és szabadulni vágyók, ahogy látták a bűn igája alól menekülők. Látták azok, akik életük egyedüli kiteljesedését Jézus uralmában ismerték fel. Akik tanításában elfogadják a csodálatos tanácsot, erőtlenségükben felismerik Isten erejét, már nem kell erőlködni, nem kell erőltetni semmit.
A mindennapi háborúságot, viszálykodást az Ő fejedelemségében oldják békévé. A karácsonykor megszületett Jézusban meglátni a Királyt, az Uralkodót kiváltság. Az örök életre kiválasztottak kiváltsága. Olyan kiváltság, amiben uralomváltás történik. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, ki nem egy kisgyermek, hanem egy győztes király, aki által az ember ennek a győzelemnek a részese. Már nincs ideig-óráig tartó romantikus karácsonyi hangulat, felesleges hajsza, kiürült kapcsolat, valameddig tartó létezés, egymás leigázása, hanem élet van, felvállaló szeretet van, békesség van, áldás van, istentiszteletté válik az életünk.
2019 karácsonyán szülessen meg szívünkben Jézus, aki az Úr Krisztus, hozzon ez az uralomváltás békét és szeretetben gazdag életet.
Áldott ünnepeket kívánok!
A szerző hontvársányi református lelkész.
