Szenteste napjához sok mágikus tartalommal telített hagyomány kötődik – mondta Tátrai Zsuzsa néprajzkutató kedden az M1 aktuális csatornán.
Elmondta, a karácsonyfa-díszítés két hagyományból ered. Az egyik a termőág, amelyet annak reményében vittek be a házba, hogy a természet újra kizöldül. A másik pedig Ádám és Éva napja, amelyről a középkorban a templomokban piros almával és – a kígyó szimbólumaként – lánccal emlékeztek meg.
A fenyőfa az ágat, a díszek az almát és a láncot jelképezik – magyarázta.
A paraszti házakban hagyományosan nem volt karácsonyfa, helyette karácsonyi asztalt készítettek, amelyre máskor nem használt abroszt tettek, alá pedig az állatok takarmányait tették a jó termés reményében.
Vetéskor a gabonát a megszentelődött abroszból szórták ki – tette hozzá.
A néprajzkutató beszélt arról is, hogy a hagyományos karácsonyi ételek közé tartozik a hal, a káposzta és a mákos, valamint a diós sütemények.
A karácsonyi halevés szokása valamennyi európai keresztény országban elterjedt. Nálunk és a lengyeleknél a karácsony elmaradhatatlan fogása a halleves. Oroszországban a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini, a németeknél a pirítóssal tálalt kaviár, a svédeknél a lutfisk nem hiányozhat az ünnepi menüből.
Miért eszünk karácsonykor halat?
Egészen a negyedik századig kell visszautaznunk az időben. Ebben a korszakban a keresztények rendkívül szigorú karácsonyi böjtöt tartottak egészen december 24-én éjfélig.
Zöldségeken, gyümölcsökön és tésztákon kívül mást nem ehettek, 1966-ban azonban VI. Pál pápa úgy döntött, hogy enyhítve a szabályokon, engedélyezi a hús fogyasztását. A hithű keresztényeknél ettől kezdve valamilyen halétel, főként halászlé kerül az asztalra.
A hal az ókereszténység szimbóluma, jelentése: Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó, másrészt a megtért embert, ünnepekkor pedig Jézus csodatetteit, a Krisztusba vetett hitet jelképezi.
