Köbölkút önkormányzata és a Memoriae Patrum Honismereti Társulás közös szervezésében tartottak kegyeleti megemlékezést a doni áttörés 77. évfordulója alkalmából Köbölkúton az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművénél január 10-én, pénteken délután.
A megemlékezés az Il Silenzioval és Szántó Lóránt, A Szent László hadosztály balladája című versével vette kezdetét, melyet Zsákovics Dániel korhű egyenruhában adott elő. Ezt követően Szőcs Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket.
A vendégek között köszönthettük dr. Vida Csaba alezredest, a pozsonyi magyar nagykövetség katonai attaséját, valamint az MKP Nyitra megyei képviselőit, Szigeti Lászlót és Bolya Szabolcsot, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának képviselőit, a régió megjelent polgármestereit, a civil szervezetek, valamint a médiák képviselőit.
Majd Siekel István atya imádkozott a hősökért és megáldotta a nemrég felújított II. világháborús emlékművet. A történelmi eseményeket Illésfalvi Péter hadtörténész betegsége miatt Juhász Gyula, a párkányi városi múzeum vezetője ismertette 1942-től, Magyarország jelképesnek indult második világháborús katonai részvételét, a harcászati-hadműveleti szünetet a magyar arcvonal áttörésén át, a visszavonulást Kijev térségébe és a 2. magyar hadsereg veszteségeit és hazaszállítását érintve.
Ezután a Memoriae Patrum elnöke köszönte meg az önkormányzatnak, hogy befogadták ezt a magyarság számára igencsak fontos megemlékezést. Emlékezésében kiemelte, hogy nincs olyan család a történelmi Magyarország területén, amely a II. világháborúban ne veszített volna el egy apát, fiút, testvért vagy barátot, s ne gyászolná a harcokban elesett, ártatlanul kivégeztetett vagy áldozatul esett hozzátartozóját.
Molinó az áldozatok névsorával
„De ne csak azokra emlékezünk, akik a II. világháború egyik legtragikusabb csatájában, a Don menti harcokban a parancsot feltétel nélkül végrehajtva, esküjükhöz híven életüket áldozták! Emlékeznünk kell a névtelen szenvedőkre is, azokra a lányokra, asszonyokra, akik a szovjet hadsereg brutalitásának áldozatai lettek. A történelem a múltban ezeket a brutalitásokat egyszerűen civil áldozatoknak vagy a háborúval járó jelenségnek nevezte.
Majd a II. világháborút követő hatalom hőseink, apáink, nagyapáink gyalázatára nevelte a felnövekvő generációkat. Akik pedig hazatértek, azoknak az egykori csehszlovák hatalom megaláztatását kellett elszenvedniük, különféle horthysta-fasiszta jelzőkkel illették őket. Évtizedekig csak a szovjet katonák hősiességéről hallhattunk.
Voltak olyan túlélők a Felvidéken a jelenlegi Szlovákia területén, akikre több éves hadifogság után újabb megpróbáltatások vártak, évekig tartó kényszermunka a csehországi bányákban vagy a deportálások. Harminc évvel a rendszerváltás után, a tények ismeretében ma már senki nem tekintheti gyávának a Don mentén harcoló magyar hadsereg katonáit vagy a II. világháborút teljes egészében végigharcoló magyarokat. Ma már el kell elismernünk hősies magatartásukat. Az elesett vagy fogságba esett katonák értünk, magyarokért, a nemzetért haltak hősi halált” – hangsúlyozta a társulás elnöke.
Ezt követően Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versével emlékeztek, melyet a Jászai Mari-díjas Horányi László színművész adott elő.
Bolya Szabolcs alpolgármester, Nyitra megyei képviselő elmondta, hogy személyes, családi indíttatásból vesz részt minden évben ezen a megemlékezésen. Családjuk 74 év után lelhetett csak megnyugvásra, majdnem két évvel ezelőtt kapták a hírt, hogy megtalálták apai nagyapja, Bolya András földi maradványait, aki 1944. december 23-án halt hősi halált Isaszegen a második világháborúban, mindössze harmincévesen.
Ezen a megemlékezésen, Köbölkúton érte is gyújtott egy szál gyertyát és köszönetét fejezte ki a hadisírkutatóknak áldozatos munkájukért, akik még ma is reményt adhatnak azoknak a családoknak, akik a mai napig nem ismerik a háborúban életüket vesztett szeretteik végső nyughelyét.
A 90 éves Kovács Feri bácsi, Köbölkút egykori polgármestere Fekete Béla köbölkúti lakosra emlékezett, aki megjárta a Don-kanyar poklát és szerencsés hazatérését Stampay János köbölkúti kántortanító imakönyvének tulajdonította, mely mindvégig ott lapult a zsebében és gyakran forgatta Isten segítségét kérve. Ezt az imakönyvet élete utolsó napjaiban a Köbölkútra látogató esztergomi hercegprímásnak ajándékozta.
A megemlékezés befejező aktusaként a meghívott vendégek és a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit, majd elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt. A megemlékezés hagyományosan díszlövéssel fejeződött be az Oroszkai Hadimúzeum közreműködésével.
Köszönet jár a kegyeleti megemlékezés további közreműködőinek, a Csemadok köbölkúti alapszervezete mellett működő asszonykórusnak és Szalai Adrián versmondónak, a Stampay János Alapiskola tanulójának.
