Vannak csodálatos véletlenek. Ha nem kényszerül egyik legnépszerűbb múzeumunk a teljes felújítás miatt kiköltözni az Üllői úti palotából (Lechner Ödön egyik legszebb szecessziós épülete 1896-ban nyílt meg), akkor nem találják meg Antonio Tempeste 17. századi ritkaságát, amelyből a világon mindössze hármat tartanak számon. Az egyik mostantól megtekinthető Budapesten a Ráth György-villában.
Az alkotás különlegessége, hogy nem vászonra vagy fatáblára festette az itáliai művész, hanem drágakőre, ami önmagában is nagy értéket képvisel, hiszen a lápisz lazuli, a mélykék, az ultramarin alapanyaga az akkori mesés Keletről, Afganisztán területéről származott.
A mű további különlegessége, – az értékes alapon túl – hogy valójában két kép: a vékony, néhol a fényt is áteresztő kőlap mindkét oldalára egy-egy ószövetségi jelenetet festett Antonio Tempesta. A Paradicsomkert Éva teremtésével látható az egyik oldalon, a másikon pedig az Átkelés a Vörös-tengeren. Mindkettőben a lápisz lazuli mély kékje, sőt: a kőzet mintázata is beépül a kompozícióba.
A Paradicsomkert Éva teremtésével (Fotó: Iparművészeti Múzeum)
Hogy közelről mindkét festmény jól megtekinthető legyen, egy terem közepén álló üvegvitrinben helyezték el, körben a fotók és a szöveges magyarázatok is csak erről a képről, alkotójáról, és a restaurálás folyamatáról szólnak. A szomszédos teremben olyan ötvösmunkákat állítottak ki, szintén a 17. századból, amelyek – hasonlóan Tempesta festményeihez – a természet anyagával: tengeri csiga házával, strucctojással, kókuszdióval szervesült ötvösművészeti alkotások. Valamennyi, a megtalált kép is, a 19. század híres műgyűjtőjétől, Jankovich Miklóstól került részben vásárlás, részben adományként az 1830-as években a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, majd később az Iparművészeti Múzeum kincsei közé.
Átkelés a Vörös-tengeren (Fotó: Iparművészeti Múzeum)
Cselovszki Zoltán főigazgató örömmel és jogos büszkeséggel nyitotta meg a kamara-kiállítást: bár az Iparművészeti Múzeum a felújítás alatt zárva van, a Ráth György-villa azonban nyitva, és most egy ilyen különlegességgel tudja meglepni a látogatókat. (Ráth György volt az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, hajdani villájában, a Városligeti Fasorban, a múzeum szecessziós gyűjteményének legjelentősebb darabjai tekinthetők meg. Szerk.)
A drágakőre festett kép felfedezésének körülményeit Gálos Miklós a kiállítás kurátora mesélte el: 2016-ban, a készülő felújítás miatt a múzeum kiürítésekor az egyik raktárban egy szekrény tetejéről kartondoboz került elő „leltározatlan üvegtárgy” felirattal. Benne ez a kép, de rettenetes állapotban: kerete szétesve, hiányos gyöngyház berakásokkal. A festmények alapjául szolgáló lápisz lazuli kő számos apró darabra tört össze és szintén hiányos volt. Alapos kutatás következett, amely azonosította a festőt, a képek címét és követni tudta útját Jankovich Miklós gyűjteményétől egészen 1962-ig, amikor műtárgy revíziót tartottak, hogy felmérjék az 1956-os sérüléseket és veszteségeket. Ekkor törölték a leltárból a képet. Az nem derült ki: mikor rongálódott meg annyira, hogy már nem volt érdemes nyilvántartani.
Cselovszki Zoltán és Gálos Miklós (Fotó: Iparművészeti Múzeum)
2017-ben jóra fordult a megtalált festmény sorsa: az Iparművészeti Múzeum Baráti Körének nagylelkű támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy megkezdődjék a restaurálás. Kuna Ágnes, a Szépművészeti Múzeum festő restaurátora elmondta, hogy ásványbörzékről kellett beszerezni a hiányzó lápisz lazuli darabokat, s az ELTE Geológiai Tanszékétől kapott segítséget a metszéséhez. Közben tanulmányozta Tempesta műveit, hogy a megrongálódott részleteket, színeket hűen rekonstruálja. De nem volt könnyű feladat a három különös alakú részből álló festmény illesztése sem. A gyöngyház berakásos ébenfa keretet Szabóné Szilágyi Mária és Orosz Péter az Iparművészeti Múzeum restaurátorai állították helyre.
Gálos Miklós részletesebben szólt a firenzei születésű, de Rómában alkotó Antonio Tempesta munkásságáról, aki a 17. század első évtizedeiben szerzett hírnevet elsősorban grafikái, metszetei, nagyszabású bibliai és történeti sorozatai révén, illetve a főúri megbízók számára különféle színes kőlapokra készített képeivel. Ezeket az alkotásait ma olyan neves gyűjtemények őrzik, mint a párizsi Louvre vagy a bécsi Kunsthistorisches Museum, de római nemesi gyűjteményekben is szerepelnek. Lápisz lazulira festett képe csak három van: egyik a Louvre-ban, a másik egy itáliai magángyűjteményben és ez a harmadik az Iparművészeti Múzeum tulajdonában. Érdemes megtekinteni: különleges és lenyűgöző szépség.
