Nem szokás az oktatásügy tevékenységét dicsérni, mert az elmúlt évtizedekben nem szolgáltak rá.
Az újonnan kinevezett miniszternek és csapatának első lépései viszont bizakodásra adnak okot. Többek között azért is,
mert olyan szakemberekből álló csapat van kialakulóban, amely a letéteményese lehet a pozitív változásoknak.
Az Állami Pedagógiai Intézet /ÁPI/ élére, Miroslava Hapalová személyében egy olyan vezető került, aki évek óta oktatásügyi elemzésekkel foglalkozik, ezért pontosan tudja, mi az, amit sürgősen orvosolni kellene. Reméljük, adott lesz hozzá a politikai támogatottság is.
Az igazgató asszony már az első nyilatkozatában megfogalmazta, hogy
nem szabad irreális elvárásokat támasztani a gyerekekkel szemben, és jelezte, hogy néhány napon belül nyilvánosságra hozzák az egyes tantárgyak terén megszabott minimális elvárásokat.
Feltételezzük, hogy az igazgató asszony arra a minimális ismeretanyagra gondolt, amit kivétel nélkül minden tanulónak el kell sajátítania.
Irreális elvárás az is, hogy az ÁPI által kidolgozott és jelenleg érvényes sztenderdeket minden tanuló képes teljesíteni. A legjobb tanulók talán igen, a többiek viszont nem. Azért sem, mert különböző családi háttérrel rendelkeznek, eltérő motivációval és különböző felkészültséggel érkeznek az iskolába. Van, akit a család messzemenően támogat, és minden feltételt biztosít számára a tanuláshoz, míg mások mélyszegénységben élnek és nem rendelkeznek internetes hozzáféréssel, sem számítógéppel, még íróasztaluk sincs.
Ezért az elvárásokat is differenciálni kell!
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint ezt többféleképpen lehet megtenni: a tananyag terjedelme és megjelenítése szerint (egyszerűsített vagy tudományosabb forma), a tanulásra fordított idő, a pedagógus által nyújtott segítség mértéke stb. szerint.
A gazdaságilag sikeres országokban
a tantervek inkább csak iránymutatásul szolgálnak. Helyettük a kilépésre összpontosítanak, és az említett okok miatt, különböző szinteken fogalmazzák meg az elvárásokat.
A minimális szint a törzsanyagot tartalmazza. Ezek azok az ismeretek, amelyek befolyásolják a későbbi tananyag elsajátítását, ezért minden tanulótól elvárjuk, legalább a megkívánt minimális szinten.
Ha jól értelmezem az igazgató asszony szavait, most ennek a minimumnak a megfogalmazását tűzték ki célul.
A legmagasabb, úgynevezett optimális szint az, amit az ÁPI által megfogalmazott, és jelenleg is érvényes sztenderdek tartalmaznak. Véleményünk szerint még egy közepes szintet is meg kellene/lehetne fogalmazni, ami az átlagos tanuló /ha van ilyen/ képességeinek figyelembevételével állna össze.
Az elvárások ilyenfajta megfogalmazása esetén a tanulók által elért eredményeket is differenciáltan kell kezelni és arra kell összpontosítani, hogy a tanuló mennyit fejlődött önmagához képest és nem arra, hogy egyik tanuló mennyivel jobb a másiknál.
De a minimális követelményeket (a törzsanyagot) minden tanulónak teljesítenie kell!
Ha ebben sikerül előrelépést elérni, akkor megtettük az első lépést az inkluzív oktatás felé!
