A középiskolákba, gimnáziumokba való jelentkezések nyomán az iskolák által megszabott kritériumoknak megfelelő döntés született az egyes intézményekbe felvételt nyert tanulókról.
A jelentkezések alapján Dunaszerdahelyen a legtöbb diák a Vidékfejlesztési Középiskolát és Sporttagozatos Gimnáziumot választotta, második helyen az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola, a harmadik helyen az Egészségügyi Szakközépiskola végzett diáklétszámot és szakválasztást illetően.
A legnagyobb túljelentkezés a magyar nyelvű nővérképzésre volt, nem is emlékszem, mikor volt tapasztalható ekkora érdeklődés erre a szakra. A koronavírus is befolyásolhatta ezt a választást, valamint a világszerte mutatkozó nővérhiány.
Érdekes viszont, hogy bár bebizonyosodott, világszerte milyen nagy szükség van az informatikai ismeretekre, hiszen otthonról online dolgoztak a legtöbb cég alkalmazottai, mégsem volt túljelentkezés az informatikai szakokra a Magyar Tanítási Nyelvű Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskolában Dunaszerdahelyen, szemben a pőstyéni szakközépiskola informatikai szakára jelentkezők létszámával.
Most, amikor padlóra került a turizmus, a vendéglátás, a külföldi utazások, a hotelszakmák, szakács, pincér szakmák képviselői, főleg a magán középiskolákban mutatkozott visszafogott érdeklődés ezekre a szakokra.
Egy munkaügyi szakember ismerősöm tapasztalatai alapján állította, hogy érettségivel rendelkező szakács lehet mondjuk biztonsági őr, informatikus viszont nem. Ezzel szemben az informatikus pár hónapos átképzéssel megtanulhat például főzni.
Ugyanez vonatkozik a sportiskolát végzettekre is, mert nem lesz mindenkiből világhírű sportoló, de az iskola menet közben menedzserképzést biztosít diákjainak, így nem kell autószervizben segédmunkásként vagy üzletben árufeltöltőként elhelyezkedniük, ha leérettségiznek.
Illusztráció (Fotó: rtv.net)
A gimnáziumoknak adott az engedélyezett stabil létszámuk, így csak az a feladatuk, hogy a náluk érettségizők valamennyien olyan egyetemet válasszanak, melynek elvégzése után nem lesznek munkanélküliek, pályaelhagyók és külföldön fizikai munkát végzők.
Nem lesz irigylésre méltó a jövőben a középiskolák helyzete sem a tanulástól elszokott tanulókkal, sem a tanulóktól elszokott tanítók, tanárok helyzete, sem pedig a minderre fel nem készült szülők helyzete sem.
Az iskolaigazgatókról nem is beszélve, akik azon gondolkodnak, hogyan feleljenek meg a beosztottaiknak, diákjaiknak, azok szüleinek, s nem utolsósorban a fenntartójuknak.
Ne feledjük, első a tanuló érdeke, hiszen nincs iskola tanuló nélkül. Valljuk be, akármilyen hosszú is volt ez a kényszerszünet, ami jó volt a gyerekeknek, nem volt annyira rossz a pedagógusoknak sem, még talán a szülőknek volt a legkevésbé kényelmes. Persze az igazi diákoknak már hiányoznak a diáktársak, a diákcsínyek, sőt azok a pedagógusok is, akiket becsülnek. Ugyanígy van ezzel a pedagógusok nagy része is.
