A pünkösd, amelyet a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn ünnepelnek, keresztény-keresztyén ünnep, melyen a Szentlélek kiáradásáról emlékeznek meg.
A Szentlélek kiáradását úgy írják le, mint az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontját.
A Szentlélek pünkösd napján árasztotta el Jézus tanítványait, az apostolokat, ezzel a történéssel pedig a keresztények számára új tartalommal telt meg e jeles nap.
Jézus Keresztelő János általi megkeresztelkedését követően a Szentlélek galamb alakjában szállt le Jézusra. Így kapta a Szentlélek a galamb szimbólumát a katolikusok ikonográfiájában.
A katolikus pünkösd tárgyát a húsvéti misztériumnak a beteljesedése képezi. Ekkor ünneplik a Szentlélek eljövetelét és ajándékainak kiáradását, az új törvényt, valamint az egyház születésnapját. 1956-ig vigíliáját és oktáváját is ünnepelték, a húsvét időszaka így a pünkösd utáni szombattal fejeződött be. 1969-et követően a pünkösdhétfőt már az évközi időhöz sorolják.
Az ószövetségi zsidó ünnepből ered, amely héberül Sávuót, a törvényadásnak vagy tóra-adásnak és az új kenyérnek az ünnepe. Az Ószövetségben három fő ünnep rendeltetett el a zsidóknak az Úr által. Ezek közül a pünkösd az 50. nap, a középső ünnep.
A Szentírásban szintén említett húsvét utáni ötvenedik napon kerül megtartásra. Ebből következően pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a római katolikus egyházban. Az ünnep nevéről májust pünkösd havának is szokás nevezni.
A református egyház is ünnepei közé sorolja Szentlélek kiáradásának emléknapját. Mint Nt. Révész Tibor zselízi református lelkész a Mert mi az élő Isten temploma vagyunk című, a Barsi Református Egyházmegye gondozásában megjelent kötetében írja:
„Mi akar ez lenni? – hangzik el a kérdés az első pünkösdkor. Ez nemcsak az akkori kor, az ott lévő, ünnepre összesereglett embertömeg kérdése, hanem egyben mai kérdés is. Mi akar ez lenni: mi akar a keresztyénség lenni ebben a világban, és vajon miért akarja újra és újra hallatni a hangját?”
Mint az igehirdetésében megjegyzi, a pünkösdre évszázadok során számos népszokás rakódott rá, melyek elterelik a lényegről a figyelmet.
Nagyon kevesen értik már, mit jelent a Lélek kitöltése – fogalmaz. „Pünkösdkor mindenki a maga nyelvén értette Isten igéjét. Isten lelke átfolyt a tanítványokon. Megnyitotta a szívüket, lelküket, a szájukat. Bátorságot adott nekik, hogy kiálljanak, hogy ne azon problémázzanak, hogy senki sem figyel majd rájuk” – emelte ki a rögzített igehirdetésében.
Mint hozzátette: az Lélek az első pünkösdkor megnyitotta a hallgatóság fülét, szívét és értelmét.
Ma is ünneplünk: a Szentlélek kitöltését és az egyház születésnapját. Kívánom, hogy ne csupán szavak, mondatok, hittételek, meghatározások legyenek az ünneppel kapcsolatos fogalmak a te életedben, hanem élő és élhető valóság, Isten Lelke által. Ámen!”
– fogalmazta meg üzenetként kötetében a zselízi lelkész.
Felhasznált irodalom:
pontosido.com
Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, Barsi Református Egyházmegye, 2017