A ferencjóskás arcszőrzetű férfi váll-lapokkal díszített zsinóros mentét visel. Nadrágján fényes oldalcsík, bal térdének támasztva egy díszkard. Testtartása erélyes határozottságot tükröz, lábai előtt engedelmesen ül egy kopó. A férfi lehetne akár katonatiszt is, ám valahogy túl harsány az öltözéke. És miért van egy póráz a nyaka köré vetve…?
Röviden ennyi látható a képen. A blog neve pedig, ahol a képre rábukkantam: Promenade collection, a saját meghatározása szerint: Történetek fényképekről és fényképészekről. Itt bukkantam rá A kassai kutyaidomár címet viselő posztra. A poszt Letzter Lázárról szólt (1832‒1884 után, egy adat szerint 1911-ben halt hunyt el Kassán), aki 1856-ban nyitotta meg Kassán a műtermét.
Letzer Lázár a sikereit az ilyen mutatványosokról, vándorcigányokról készült zsánerképeivel érte el, akik abban a korban a Felvidék falvaiban, városaiban sűrűn előfordultak. A kor embere, belföldön és külföldön, rajongott az efféle egzotikus romantikáért. A kiállítási képek példányait azután a fényképészek nemcsak saját műtermükben árusították, hanem képkereskedők is forgalmazták ezeket szerte a kontinensen.
Letzer Lázárnak azonban nemcsak a témái voltak ezek a vagabundok, hanem a jelek szerint ő sem tudott huzamosabb ideig egy helyben megülni.
Elismeréseknek nem volt szűkében, mert három uralkodó is kitüntette: Vilmos porosz királytól (későbbi császártól) kapott briliánsgyűrűt, a Miksa mexikói császár által adományozott gyémánt melltűt, és a Vilmos württembergi királytól nyert Művészet és Tudomány aranyérmet.
Letzer Lázár Ferenc József kassai látogatása alkalmából elkészítette a király chromotípia arcképét.
Pár év után Debrecenben is nyitott egy állandó műtermet, de volt fióküzlete Lőcsén és – rövid ideig – Pesten is, mondván: „a közönség ne csak a nagy városokban, hanem kisebbekben is jól sikerült fényképek birtokába jusson, mert így nem lesznek kénytelenek afféle utazó fényirdászok tökéletlen fényképeire szorítkozni”.
Ennyi azonban elég is ízelítőnek, a többit olvassák el a blogon. Garantálhatom, nem fogják megbánni.
