A tegnapi este főszereplője mindenképpen Igor Matovič volt, aki rendkívüli figyelemmel és megértéssel fogadta felvidéki magyar vendégei közeledését. Egy kicsit mindenki szerette volna megmutatni, hogyan tevékenykedik itt, Szlovákiában, magyarként milyen kihívásokkal kell megküzdenie nap mint nap, akár szervezetileg, akár intézményileg. Berényi József ebben a kapcsolatfelvételben partnere volt a kormányfőnek, ezzel összefüggésben a tapasztalatairól kérdeztük.
Meglátása szerint Igor Matovič miniszterelnök beszédének mi volt a fő mondanivalója, amit szívesen kiemelne?
Trianon kapcsán a legfontosabb az, hogy szlovák miniszterelnök még sohasem mondta, érti, hogy ez a szerződés a magyaroknak fáj.
Az is rendkívül fontos volt, hogy ő úgy gondolja, hogy a történelmi Magyarország közös országa volt a szlovákoknak és a magyaroknak, hogy a királyaink közösek voltak, akiknek uralma alatt nagyon sokszor vállvetve harcoltak a szlovákok és a magyarok a Magyar Királyságot fenyegető veszélyekkel szemben.
Ezek mind olyan gondolatok, melyeket eddig a történelem kapcsán politikus ezen a szinten nem mondott ki.
Örültem annak, hogy üzenetet fogalmazott meg – pozitív, bátorító üzenetet a Csemadokkal kapcsolatban, a Csemadok irányába, a szlovákiai magyar pedagógustársadalom, s a jelenlévő egyházi képviselők irányába. Azt mondta, baráti jobbját nyújtja ahhoz, hogy a kormányprogramban foglaltak megvalósítása közös legyen, részt vehessünk benne. Tudja, hogy a világháborút követően maradtak és fennállnak olyan sérelmek, amelyekkel kapcsolatban mi, magyarok úgy érezhetjük, hogy nincsenek megfelelőképpen lezárva és véleménye szerint keresni kell a kölcsönös megoldás lehetőségét.
Várható volt-e ettől az estétől egy átütő bejelentés? Ha nem, akkor vajon ez volt-e a legtöbb, amit a miniszterelnök megfogalmazhatott a felvidéki magyarság felé?
Ha annak a fényében nézzük, hogy az eddigi miniszterelnökök vagy támadtak Trianon kapcsán, vagy provokáltak, vagy hallgattak róla és tabutémaként kezelték, maga a tény, hogy a felvidéki magyarokat meghívta a miniszterelnök, és pozitív üzenetet fogalmazott meg, komoly jelentőséggel bír. Sőt, abban a kontextusban, hogy Romániában államünneppé nyilvánították június 4-ét és provokálják a magyarokat, hogy ünnepeljenek – a szlovák állásfoglalás ehhez képest egy teljesen más hozzáállás. Hogy milyen lesz a folytatás, ezt nyilván nem lehet előre megmondani.
Az viszont előremutató, hogy a miniszterelnök lehetővé tette, hogy én is szóljak a tegnapi rendezvényen, ami nyilván azt jelenti, hogy van egyfajta politikai tőkém, amivel megpróbálok a továbbiakban élni. Megpróbálom ezt az előnyt a magyar közösség javára fordítani.
Ön mit emelt ki, amikor a hallgatósághoz szólt?
Azt a három témát, amit szerintem a magyar közösség vár egy ilyen találkozótól.
Elmondtam, hogy jelentős az asszimiláció és az elvándorlás, ezért mi Szlovákiától azt várjuk, hogy a közösségünket mind törvényi, mind intézményi, mind pedig gazdasági szempontból megerősíti, hogy ez a folyamat megforduljon és lelassuljon.
A másik, amit kiemeltem, hogy nekünk a kollektív bűnösség hatása a mai napig megkeseríti életünket, és ezért valóban fontos lenne, hogy megtaláljuk a közös megoldást erre a kérdésre is. Harmadrészt azt is elmondtam, hogy természetesen tudjuk, hogy a kormányprogramba belefoglalták a kettős állampolgárság liberalizációját, és bízunk a kedvező eredményben.
Mi lehet a folytatása a tegnap esti találkozónak?
Ma reggel is beszéltem a miniszterelnök úrral. Értékeltük a tegnapi eseményt és konzultáltunk a határátkelés további korlátozásainak megszüntetéséről.
Amennyiben ez a konzultációs szerepem megmarad, bízom benne, hogy ezt sikerül valamelyik érintett területen konkrét eredményre váltani.
Nyilván figyelembe kell venni, hogy Igor Matovič koalíciós miniszterelnök, továbbá, hogy az OĽANO-n belül is vannak parlamenti képviselők, magyar nemzetiségűek is, akik ezeket a folyamatokat kívánják valamilyen szinten befolyásolni. Tehát én csak az egyik szereplője vagyok ennek a történetnek, ugyanakkor megfelelő tapasztalatokkal.
Több személyes beszélgetésnek is a résztvevője volt, amikor a felvidéki magyar közéleti személyiségek a miniszterelnök úrral egyes témákról elég hosszasan tudtak tegnap egyeztetni, beszélgetni. Hogyan viszonyult a témákhoz és a személyekhez a miniszterelnök úr?
A miniszterelnök úr kérése volt, hogy legyek mellette, s ha kell, segítségére legyek az egyes összefüggések megvilágításában. Tapasztalataim szerint rövid bemutatkozások hangzottak el az egyes szervezetek részéről és számos meghívást tolmácsoltak Igor Matovič részére a közelgő rendezvényeikre.
