Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna meg, bár még ezt is vállalom a jó és értékes ügyért, az újkori protestáns gazdasági csodák indoklásaként közlöm a következő grafikont, amit a skót származású református Angus Maddison (1926-2010) világgazdasági szakértő, kutató professzor készített, aki életének java részét holland egyetemeken töltötte. Több, mint 40 éven át vizsgálta a nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejlődését Jézustól 2010-ig.
Grandiózus statisztikai összehasonlításai igazolták a múlt század elején Heidelbergben és Berlinben alkotott két nagy történész, Ernst Troeltsch (1865-1923) és Max Weber (1864-1920) történelmi kutatásait. Ők a protestantizmusban ismerték fel Európa újkori kimagasló szellemi és anyagi fejlődésének a motorját. Két emberöltővel később Maddison pedig közgazdaságtani módszereivel és statisztikáival támasztotta alá elődei megállapításait. Most két kérdésre találunk választ: 1) hogyan néz ki a protestáns Európa több százados gazdasági dominanciája? 2) Mi ennek gazdaságlélektani, vallási, hitbeli, vallásszociológiai magyarázata?
Az ábrán a kékkel jelölt országok katolikus többségűek, a vörösesbarnával jelöltek protestáns többségűek. A reformáció indulása idején, 1500-tól egyértelmű volt a katolikus országok gazdasági előnye. Száz év múlva az előny már csökkent. A nagy váltás az 1700-as évekre esik, amikor látható módon megugrott a protestáns országok egy főre eső GDP-je.
Ekkor 250 dollár volt az egy főre eső különbség a protestánsok javára, 1820-ban ez már 400 dollárt tett ki. 1850-re a különbség közel 500 dollár volt. Ez a trend a további évtizedekben is tartott. Ez annál is inkább meglepő, mivel a vizsgált 1500-1850 közötti 350 évben következtek be a nagy gyarmatosítások, melyekben éppen a katolikus országoknak volt leginkább szerepük.
Például Portugáliának, a gyarmataihoz képest „mini országnak”. Hajóikkal már 1488-ban a Jóreménység foka előtt a korabeli iszlám országokig is megtalálták a hajózási utat Indián keresztül. 1500-ban felfedezték Brazíliát, s ők lettek az atlanti rabszolga-kereskedelem fő tényezői és haszonélvezői.
1500. április 22. Pedro Alvares Cabral felfedezi Brazíliát (Aurélio de Figueiredo festménye)
Ennek ellenére az „anyaország” Európa egyik legszegényebb területe maradt, ami nem katolicizmusával függ össze, hanem az igazságtalan elosztással, meg azzal, hogy a „rablógazdálkodás” szemlélete, s mindaz, ami korrupcióban és egyébben ebből következett, messze a katolikus hitvilágtól, az ország belső fejlődését valósággal megölte. Ez tehát egy nagyon ferde gondolkodásmódot is jelez. A könnyű haszonszerzés mentalitását, meg az emberkereskedelem nagyfokú terjedését és kihasználását. A helyzet a másik latin-európai gyarmati nagyhatalomnál, Spanyolországnál sem volt sokkal kedvezőbb. Ez az ország sem volt képes az egy főre eső évi GDP-t számottevő belső növekedésre fordítani.
Az európai protestáns országok között Hollandia és Anglia fejlődése igen erőteljes növekedést mutat. Hollandiában 1500-1700 között a GDP növekedése 180%-os volt, Britanniában 75%-os. Mindkettő elképesztően magas.
Összességében kétségtelen, hogy minden protestáns országban szembetűnő volt a növekedés. Életszemlélet, a hit puritanizmusba és munkaszeretetbe hajló protestáns sajátosságai, syllogismus practicusai, gyakorlati következményei jelennek meg történelemformáló energiaként és dinamikaként. Meg némiképpen a szülőföld felvirágoztatásának, a ház-haza-egyház együttes prosperáltatásának a közösségi etikája.
Ez a szándék eredményezte azt, hogy a két protestáns ország nem a gyarmataik biztosította előnyök szűk körű felélésében vált naggyá, hanem az anyaország belső, saját erőre, hitre és munkára támaszkodó fejlesztésében is. A kereskedelem és az ipar a belső piacot és jólétet is megmozgatta.
A kálvinista Amszterdam 1602-re csatornáival a világ legforgalmasabb kereskedelmi központja és áruelosztó kikötője lett. A skót szigorú presbiteriánus, református mérnök és feltaláló, James Watt (1736-1819) fegyelmezett és racionális – mindkettő sajátosan kálvinista vonású – életszemléletével nagymértékű ipari teljesítményekre alkalmassá fejlesztette a gőzgépet. Honfitársa, Adam Smith (1723-1790), az ugyancsak skót nemzeti református egyház tagja, a racionalitás és a morál, a filozófia és a nemzetgazdaságtan kiemelkedő művelője, a politikai gazdaságtan megalapozója, s a szabályozott kapitalista fejlődés történelmi léptékű megtervezője volt. Mindkettőjük szellemi és tudományos befolyása hatalmas lökést adott az iparosodásnak a nyugati, első renden protestáns világban.
James Watt/Adam Smith
Nevük, s az a fejlődés, amit ők felgyorsítottak a protestáns országokban világszerte és Európában, maradandóan összekapcsolta a vallási, hitbeli attitűdöket és a gazdasági prosperitást.
Olyannyira, hogy a fenti grafikon számai alapján megállapíthatjuk: a protestáns Európa 1850-1940 között csaknem kétszeresére fejlesztette nemzetgazdasági potenciálját (protestáns országok növekedése a jelzett időszakban 223%, a katolikus országoké 137%).
Az ipari nagyhatalmak és a fejlődés erőgépei a protestáns országok lettek. Az országok nemzetgazdaságára vetítve az 1850-1940 közötti fejlődést, szembetűnő, hogy a legnagyobb százalékos növekedést a „kálvinista és puritán” Svájc mutatja 330%-kal, majd Németország következik (vesztes I. világháború ellenére vagy éppen ezért?!), 278%-kal. Utánuk a skandináv országok jönnek 277-244%-os növekedési rátával. Ezzel összevetve: a legnagyobb arányú fejlődés a katolikus országok között Itáliában mutatkozott 160%-kal, majd Franciaországban 153%-kal, majd Belgium és Ausztria következett 147, illetve 140%-kal.
A sort az egykori gyarmati nagyhatalom, Portugália zárta, 75%-os növekedéssel, alig érve el a stagnálás szintjét. Hasonlóképpen járt Spanyolország is. A vezető protestáns ország, Svájc, illetve a sorzáró katolikus Portugália között az 1850-1940 közti időszakban a fejlődési mutatók 255%-os eltérést mutatnak a protestáns többségű ország javára! Ezek kőkemény és hiteles tények.
Vallásszabadság – az üdvüzenet monopolizálása ellen is fellépett a protestantizmus
Tekintsük meg újra az előző részben közölt ábránkat a hét hatóerőről. Ezen azt a hét területet ábrázolta Sheremeta és Smith, melyeken keresztül a protestáns hitvilág, illetve gondolkodás és mentalitás, magatartáskultúra a gazdasági fejlődés irányában pozitív módon hatott/hat, persze sajátos módon. Ugyanis
már a 1960-as évek kutatásai kimutatták, hogy a gazdasági növekedésre kedvező hatású a megfelelő nyersanyagok termelése és a fejlett termelési technológiák alkalmazása mellett a nyugodt termelést elősegítő vallásszabadság, ennek következtében egy adott országon belüli békés emberi, vallásközi viszonyok is.
Erre akkoriban nálunk, a mi „béketábor” rendszerünkben még gondolni sem volt szabad. Ugyanakkor azt is jól dokumentálták a nyugati vizsgálatok, hogy azok az országok, ahol vallási monopólium jelent meg, tehát szinte egyeduralkodó vallássá vált valamelyik világvallás, ez lassította a gazdasági növekedést, erőszakhoz és nagyfokú korrupcióhoz, azaz szociális békétlenséghez vezetett.
https://felvidek.ma/2020/06/protestans-gazdasagi-csodak-a-tortenelemben/
A középkori római katolikus egyház nyugat-európai vallási monopolhelyzete és alternatívátlan beidegződései juttatták el „az egyházat” (tehát a monopolhelyzetben más felekezetet meg nem tűrő, uralkodó egyházat) egészen a kiközösítésekig, az általuk tévtanítóknak bélyegzettek máglyára, „jobb” esetben gályákra, börtönbe juttatásáig, vagy kínzásáig, más esetekben az esetlegesen riválissá válható eszmék képviselőinek és gondolataiknak a lejáratásához, egzisztenciális megsemmisítésig.
Kőkemény ideológiai-hatalmi harc volt ez a materialista ateizmus előtt pár évszázaddal – a kereszt jele alatt!
Ezeket az összefüggéseket alaposan tárta fel az elmúlt 12 évben MILLER, BECKER és mások kutatása. (Competitive strategies of religious organizations./Vallási szervezetek „versenystratégiái” – Strategic Management Journal, 2016; Causes and consequences of the Protestant Reformation/A protestáns reformáció okai és következményei. Explorations in Economic History). Csaknem teljes egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy
a római katolikus egyháznak a „legtöbbe került” az a nézete, hogy az üdvösséghez egyedül a „szent római egyházon” keresztül, „az” egyház közvetítésével nyílik meg az út. Ezt nevezték el a kutatók „az üdvüzenet monopolizálása kizárólagos jogának”
Vallásszabadság és a korrupció visszaszorítása
Elképesztő és mély összefüggésekre mutatnak rá a legfrissebb kutatások, a történelem fanyar iróniájaként éppen egy orosz és egy brit szerző alapossága nyomán. Olyanokra, melyek a mélyben évszázadokon át dolgoztak és hatottak pozitív felhajtó erőként gazdaságban, kultúrában, jogalkotásban és még számos területen.
Az üdvüzenet katolikus monopóliuma volt az a pont, amit Luther Márton a legélesebben támadott 95 tételében, s ezzel helyezte szembe a Solus Christus, egyedül Krisztus elvét, hiszen Isten és emberek között nincs más Közbenjáró, csakis és kizárólag Ő.
Az üdvösség szabad ajándéka Istennek, nem eszközölhető ki földi papi szervezettel, liturgiával, ceremóniával, nem vásárolható meg semmiféle bűnbocsátó cédulával. Tehát nem olyan spirituális termék, amit a monopolhelyzetben lévő féltől (az egyháztól) meg lehet venni! Ezek a felismerések hatalmas erővel hozták mozgásba a korabeli világot, meg a következő századokat is, és egymás után születtek a reformáció tiszta evangéliumi fényéből a felismerések prizmáján átszűrt, sokszínű protestáns felekezetek: evangélikusok, reformátusok, presbiteriánusok, metodisták, baptisták, pünkösdiek…
Luther 95 tétele a wittenbergi vártemplom portálján
Hol és miben ismerhetők fel a vallásszabadságnak, mint a vallási monopolizmus ellenhatásának felhajtó erői a gazdasági fejlődés előmozdításában?
Először is abban, hogy a vallásszabadság visszaszorítja a korrupciót. Erre irányult C. M. NORTH és mások 2013-ban folytatott vizsgálódása, amit az orosz–brit szerzőpáros idéz tanulmányában. (Religion, corruption, and the rule of law/Vallás, korrupció és a törvény szerepe – Journal of Money, Credit and Banking).
Közgazdászok régóta tudják, hogy a monopóliumok, monopolhelyzetben lévő intézmények, cégek gyakran idéznek elő vagy gerjesztenek negatív, olykor törvénytelen folyamatokat, melyek végül is gazdasági veszteségeket okozhatnak a kisebb-nagyobb közösségeknek. Vallási monopóliumok sem képeznek kivételt e törvényszerűség alól.
Megdöbbentően jó példa erre, hogy a tíz legkorruptabb országból nyolcban kormányszinten, azaz a legmagasabb szinten „jól” működik a vallásszabadság tiltása, illetve korlátozása a 2011. évi adatok szerint.
A másik összefüggés: a vallásszabadság képes redukálni, csökkenteni a társadalmi konfliktusokat, növelni a toleranciát, türelmet, és a különféle hitek, vallások és felekezetek tiszteletét is segíti. Harmadik pozitív hatás, hogy a vallásszabadság segíti a civil jogok és az emberi jogok védelmét, a szólásszabadságot, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot. Ezek a jogok biztosítják az eszmék szabad áramlását, ami viszont fontos feltétele az innovatív gazdaságnak.
(Folytatjuk: a következő részben a nevelés, a kulturális szint és a gazdasági növekedés összefüggéseit tekintjük át a gazdaságtörténet protestáns olvasata szerint)
