Amint azt előző írásaimban említettem, a Vatikáni Rádió hírei között szemezgetve, pontosabban mazsolázva, örömmel olvastam Vertse Márta és Gedő Ágnes összefoglaló tudósításait, immár korképírásokat, amelyeket a ma már szentként tisztelt II. János Pál pápa első magyarországi útjáról és születésének 100. évfordulója kapcsán írtak.
Folytatjuk megemlékezésünket Szent II. János Pál születésének centenáriuma alkalmából. Ezúttal felidézzük üzenetét, amelyet 1982-ben intézett Európa népeihez Santiago de Compostela kegyhelyéről.
Szent II. János Pál pápa megválasztása kezdetétől fogva küldetése alapvetően fontos részének tekintette, hogy személyében megjelenítse a XX. század második felében hallgatásra kényszerült közép-kelet-európai egyházakat, a csönd egyházát,
hogy tudatosítsa a térség jelenlétét, gazdag örökségét és a politikai megosztottság ellenére hangsúlyozza a kontinens földrajzi és egyben keresztény örökségének egységét. Ezt célozta híres beszéde is, az „Üzenet Európa népeihez”, amely 1982. november 9-én hangzott el Santiago de Compostelában, a Szent Jakab apostol sírját őrző városban. A kegyhelyet a szent lengyel pápa 2003-ban, advent első vasárnapján, az Európai Unió keleti bővítésének előestéjén, az „európai egység spirituális fővárosa”, az egységes Európa keresztény fővárosa névvel illette.
Itt emlékeztetünk rá, hogy Szent II. János Pál második alkalommal 1989. augusztus 19-én látogatott el Santiago de Compostelába, hogy köszöntse az általa kezdeményezett, immár negyedik alkalommal megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó résztvevőit, a világ csaknem minden részéből érkezett több mint 600 ezer fiatalt.
Hozzájuk intézett beszédében az új evangelizálás feladataihoz, a közelgő harmadik keresztény évezred kihívásaihoz fűzte gondolatait. A földrész áhított egysége, mesterséges megosztottságának felszámolása ekkor már nem sokáig váratott magára. A berlini fal november 9-i leomlását készítette elő a magyarországi páneurópai piknik is, amelyet szintén augusztus 19-én tartottak meg az osztrák–magyar határon. A rendezvény célja az egységes Európa eszméjének hirdetése, a vasfüggöny lebontása volt, amelyet a szögesdrót jelképes átvágása fejezett ki.
1982-ben spanyol földön tett zarándoklata utolsó állomásaként kereste fel a kegyhely csodálatos székesegyházát, amely olyan szorosan kötődik Jakab apostolhoz és Spanyolország hitéhez – kezdte beszédét Szent II. János Pál, amelyet nemcsak a földrész püspökeihez, hanem az európai együttműködési szervezetek jelenlévő képviselőihez is intézett.
Utalt rá, hogy a népi vallásosságnak ez a helye évszázadokon át Európa és az egész kereszténység számára vonzerővel hatott és az összetartozás tudatát erősítette.
Ezért akart itt találkozni az európai szervek, a püspökök és a földrész szervezeteinek képviselőivel, hogy megossza velük gondolatait Európáról.
Köztudott, hogy a Szent Jakab-út, az El Camino, a spanyolországi Galícia tartományának fővárosába vezet, amelynek székesegyháza a hagyomány szerint Szent Jakab apostol földi maradványait őrzi. 1993-tól kezdve a zarándokút az UNESCO Világörökség részét képezi. 1120 óta mindig megtartják a compostelai szent évet, ha Jakab apostol liturgikus emléknapja, július 25-e, vasárnapra esik. Julián Barrio Barrio főpásztor, akit II. János Pál pápa 1992-ben nevezett ki püspöknek, és aki 1996 óta Santiago de Compostela érseke, már meghirdette a 2021-ben esedékes szent évet, amely a harmadik lesz a harmadik keresztény évezredben. „Santiago apostolának bátor tanúságétele jó alkalom, hogy ismét felfedezzük a hit és a küldetés keresztségben kapott életerejét” – írja a szent évet meghirdető levelében Santiago érseke, emlékeztetve a jubileumi év kegyelmeire.
Szent II. János Pál 1982-ben mondott beszédében felidézte a zarándokút történetét, kiterjesztve tekintetét az egész európai földrészre, a városokat, nemzeteket összekötő utak hálózatára, amelyek a középkortól kezdve ma is Szent Jakabhoz irányítják a zarándokokat.
Ide érkeztek már a XI-XII. századtól kezdve a burgundiai Cluny apátság bencés szerzeteseinek indíttatására hívek Európa minden részéből, hogy felkeressék Szent Jakab sírját azon a helyen, amelyet akkor a „Föld végének” „Finis terrae” tekintettek. Jöttek zarándokok Franciaországból, Itáliából, Közép-Európából, az északi országokból, de a szláv nemzetekből is. Útnak indultak keresztények minden társadalmi réteg képviseletében, az uralkodóktól kezdve egészen a falvak legalázatosabb lakóiig. Érkeztek szentek, mint Assisi Szent Ferenc, svédországi Szent Brigitta és számos spanyol szent, de nyilvános bűnösök is, vezeklésképpen.
Az a tény, hogy egész Európa összegyűlt Jakab „emlékezete” körül azokban az évszázadokban, szintén annak a jele, hogy a földrész homogén és spirituálisan egységes kontinensként épült. Ezért állapította meg Goethe, hogy „Európa lelkiismerete a zarándoklaton született”.
A Santiagóba tartó zarándoklat egyike volt azoknak a fontos elemeknek, amelyek elősegítették a különféle európai népek, mint a latinok, germánok, kelták, angolszászok, szlávok közötti kölcsönös megértést.
A zarándoklat ténylegesen kapcsolatot teremtett, egymáshoz közelítette és egyesítette azokat a népeket, amelyek évszázadról évszázadra Krisztus tanúinak hithirdetése nyomán befogadták az evangéliumot és ezzel egyidejűleg népekké és nemzetekké váltak – emlékeztette Szent II. János Pál az európai együttműködés előmozdítására létrejött szervezetek képviselőit a földrész nemzeteinek keresztény gyökereire.
Az európai nemzetek kialakulásának története párhuzamosan megy végbe evangelizálásuk történetével, egészen odáig menően, hogy Európa határvonalai egybeesnek az evangéliumnak a kontinens területére való behatolásával. Húsz évszázad történelme után, a véres konfliktusok és spirituális válságok ellenére, amelyek szembeállították egymással Európa népeit, le kell szögezni, hogy az európai önazonosságot nem lehet megérteni a kereszténység nélkül.
Éppen a kereszténységben találhatók azok a közös gyökerek, amelyekből kifejlődött a kontinens civilizációja, kultúrája, dinamizmusa, szorgalmas tevékenysége, egyszóval mindaz, ami dicsőségét alkotja – állapította meg Szent II. János Pál.
A földrész konfliktusaira és szellemi válságaira utalva azonban hozzátette: korunk lelkiismerete számára ezek a válságok súlyos kérdéseket vetnek fel Európa jövőjét illetően.
1982-es beszédében II. János Pál összefoglalta azokat a keresztény és emberi értékeket, amelyek még a XX. században is áthatották Európa lelkét, mint a személy méltósága, az igazságosság és a szabadság, a szorgalmas munka, a kezdeményezőkészség, a család szeretete, az élet tisztelete, a tolerancia, az együttműködés és béke iránti vágy. Felidézte a földrész történetének gazdag múltját, amivel nagymértékben hozzájárult a világ fejlődéséhez mind az eszmék, mind a munka, a tudományok és a művészetek terén. Miközben hálát adott az Úrnak, hogy evangéliumi világosságával az apostoli hithirdetés kezdeteitől fogva beragyogta a kontinenst, nem hallgathatta el azt a válságos állapotot, amellyel a harmadik keresztény évezred küszöbén küzdött.
Az európai együttműködést elősegítő szervezetek képviselőihez és az európai helyi egyházakból érkezett püspöktestvéreihez szólva megállapította: „válságban van mind a polgári, mind a vallási élet”.
Szavai a kelet-nyugat közötti mesterséges megosztottságra utaltak, hiszen természetellenes választóvonalak megfosztják a földrész népeit attól a joguktól, hogy baráti légkörben találkozhassanak egymással és szabadon egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy zsenialitásukat egy új, békés egymás mellett élés szolgálatába állítsák, szolidárisan hozzájárulva a többi kontinenst sújtó problémák megoldásához.
A polgári életet a szekularizációs ideológiák következményei hatják át, amelyek része Isten tagadása, a vallásszabadság korlátozása, a gazdasági sikernek tulajdonított túlságos jelentőség a munka és a termelés emberi értékeihez viszonyítva, a materializmus, a hedonizmus, amelyek kikezdik a termékeny és összetartó család, a még meg nem született élet értékeit, az ifjúság erkölcsi védelmezését, továbbá a nihilizmus, amely arra irányul, hogy ne nézzünk szembe az életbevágóan fontos problémákkal, mint az új szegénység, az etnikai és vallási kisebbségek, a tömegkommunikációs eszközök egészséges használata.
Szent II. János Pál Santiago De Compostelában, 1989 (Fotó vaticannews.va)
Európa vallási szinten is megosztott. Nem annyira az évszázadok során létrejött megosztottságok miatt, hanem inkább azért, mert a megkereszteltek és hívők eltávolodnak hitük mélyen gyökerező eredetétől, az élet keresztény felfogásának tanbeli és erkölcsi életerejétől, amely biztosítja a személyek és a közösségek egyensúlyát.
Miután felvázolta a földrész válsághelyzetét, Szent II. János Pál a következő ünnepélyes nyilatkozatot tette: „Ezért én, János Pál, a lengyel nemzet fia, amely nemzet mindig európainak tekintette magát származása, kultúrája, létfontosságú kapcsolatai miatt, szláv nemzet a latinok között és latin a szlávok között; én, Péter utóda a Római Székben, amelyet Krisztus Európába akart helyezni és amelyet Európa szeret, amiért erőfeszítést tesz a kereszténység világméretű elterjesztésében; én, Róma püspöke és az Egyetemes Egyház Pásztora, Santiagóból szeretettel kiáltok hozzád, ősi Európa: „Ismét találd meg önmagad! Légy önmagad”. Fedezd fel újból kezdeteidet! Éleszd fel gyökereidet! Térj vissza azokhoz a hiteles értékekhez, amelyek dicsőségessé tették történelmedet! Építsd újjá spirituális egységedet, a többi vallás iránti teljes tiszteletben! Add meg Cézárnak, ami Cézáré és Istennek, ami Istené! Ne légy büszke hódításaidra, felejtve azok lehetséges negatív következményeit; ne csüggedj el, amiért nagyságod méreteiben csökken a világban és a téged átszelő társadalmi és kulturális válságok miatt! Még továbbra is betöltheted a civilizáció világítótornya szerepét és haladásra serkentheted a világot. A többi kontinens rád tekint és várja tőled Szent Jakab Krisztusnak adott válaszát: „Én tudok”.
Szent II. János Pál santiagói beszédében lerótta tiszteletét mindazok előtt a férfiak és nők előtt, akik dicsőséget szereztek földrészünknek géniuszuk, képességeik és erényeik által.
Végtelen a sora ezeknek a gondolkodóknak, tudósoknak, művészeknek, felfedezőknek, a népek vezetőinek, az apostoloknak és a szenteknek. Arra ösztönöznek, hogy Európa még mindig hatalmas emberi energiatartalékkal rendelkezik, amely képes arra, hogy támasza legyen a földrésznek az újjászületésnek ebben a történelmi művében az emberiség szolgálatában.
II. János Pál felidézte Európa védőszentjei, Nursiai Szent Benedek, valamint Szent Cirill és Metód példáját, hangsúlyozva, hogy pápasága első napjaitól kezdve szüntelenül hangot adott Európa iránti aggodalmának, és folyamatosan megjelölte, melyek azok a tanítások, amelyek „Nyugat pátriárkája” és a „két görög testvér”, a szláv népek apostolainak lelkiségéből és tevékenységéből származnak.
Szent Benedek össze tudta egyeztetni a római szellemiséget az evangéliummal, az egyetemesség és a törvény értelmét Isten és az emberi személy értékével. Híres jelmondatával: „ora et labora”, imádkozzál és dolgozzál, olyan szabályt hagyott ránk, amely ma is érvényes a személy és társadalom egyensúlyának megtartásához, amelyet az fenyeget, hogy a „birtoklás” kerül fölénybe a „létezés” helyett.
Szent Cirill és Metód korukat megelőzve hirdették és megvalósították az evangéliumi üzenet inkulturációját a különböző civilizációkba, integrálva a népcsoportok nemzeti nyelvét és szokásait a krisztusi tanításba. Mindezt a IX. században valósították meg az Apostoli Szék jóváhagyásával és támogatásával.
Szent II. János Pál Santiago de Compostelából is üzent a vasfüggönyön túlra, amikor Szent Cirill és Metód evangelizáló tevékenységét méltatva megjegyezte: „Így kezdődött el a kereszténység jelenléte a szláv népek körében, amely ma továbbra is elfojthatatlan, a jelenlegi eseményeken túlmenően” – hiszen 1982-ben még minden szláv államban az ateista kommunizmus uralkodott.
Beszédében rámutatott, hogy péteri szolgálata kezdete óta számos zarándoklatot, beszédet, pápai dokumentumot szentelt Európa három társvédőszentjének, könyörgött hozzájuk, hogy oltalmazzák földrészünket, valamint példaként állította őket az új nemzedékek elé.
Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Isten segítsége velünk van, minden hívő imája kísér bennünket és számos ismeretlen jóakaratú személy támogatja az egyházzal együtt a béke és a haladás ügyét. Mindez garantálja, hogy ez a Santiago de Compostelából Európa népeihez intézett üzenete termékeny talajra hull.
Végül Jézus Krisztusra, a történelem Urára bízta Európa jövőjét, gondolatait Szűz Mária oltalmába ajánlva. Isten Anyjának tisztelete átszövi egész Európát, Fatimától a vilniusi Hajnal Kapujáig, Loretón keresztül Częstochowáig – mondta. Mária, akinek oltalma alá helyezte egész péteri szolgálatát, fogadja be olyan sok szív imáit, hogy a jó továbbra is örömteli valóság legyen Európában és Krisztus őrizze meg továbbra is a földrész egységét Istennel.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Mi, magyarok, Szent István király örökösei, megtapasztalva a Boldogasszony ezeréves oltalmát, bizakodva biztatunk: „Európa, ismét találd meg önmagad!”
