A honti muzeológia gyökerei messzire nyúlnak; összefüggésbe hozhatók azokkal a régészeti kezdeményezésekkel és az olyan irányú mozgalmakkal is, melyek a XIX. század elején indultak. Megannyi nemes eszme fogant meg például a Honti Kaszinó berkeiben, s többek között a Honti Régészeti Társulat létrehozásának a terve is itt vált valósággá. Már 1838-ban megalapította azt Ipolyságon Fejérváry Miklós, a hatalmas könyvgyűjteménnyel is rendelkező jeles reformkori személyiség (aki mellesleg az ipolysági kaszinónak, valamint a Honti Gazdasági Egyesületnek is egyik indítványozója volt) és Gyürky Medárd.
A város honlapján olvashatjuk, hogy a társulatnak „sok jóravaló fiatal lett a tagja“, akik gyűjtéseket, ásatásokat végeztek Magyarad, Ipolydamásd, Szob és a honti szakadék környékén.
Ír a társulat munkájáról a Hont megye történetének egy szakaszát összefoglaló kétkötetes művében Gyürky Antal is, kiemelve, hogy az 1830-as években alakult társulat „nagy szorgalommal gyűjtötte a régiségeket“.
Működését azonban nemcsak a nevezett helyeken s a további településeken felbukkant tárgyak gyűjtésére összpontosította, de „kiterjesztette a régi okmányokra is“. Összefoglalóját így fejezi be a helytörténész: „bárha csak néhány évig állt fenn a társaság (melynek én is tagja voltam) már is igen szép és tudományos tekintetben igen értékes gyűjteménnyel birt, melyet amidőn feloszlott, a nemzeti muzeumnak adott át“.
Az idézett városi honlapon is említést tesznek arról, hogy
a társulat 1844-ben feloszlott, gyűjteményeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta.
A társulat munkájáról nem tudunk részletesen beszámolni, mint ahogy arról sem, milyen gyűjteménnyel, okiratfélékkel rendelkezett. Ám fennmaradt egy korabeli írásos dokumentum, azaz egy „Megismerés“ (pontosabban leltárjegyzék), amely ,,A’ Hont megyei ritkaságokat gyűjtő társulattól 1847-ki Junius 25kén a magyar nemzeti Museumnak ajándékban küldetett következő természetosztályhoz tartozó tárgyakról” készült. A jegyzék 152 címletet és annál több tárgyat tartalmaz, köztük például mamutfogakat, megkövesedett fákat, tengeri csigákat, régi állati csontokat stb.
Az adományozók között szerepel többek közt Sipos Mihály ipolysági jegyző, Fejérváry Miklós, Gyürky Medárd, Gyürky Antal, Pongrácz Lajos, Kasza Ágoston, Laszkáry Miklós, Balogh Lajos, a Boronkayak és mások, csupa híres emberek és kiemelkedő személyiségei az egykori megyének.
A tárgyak nagy részét a pribéli, a deméndi, a szelényi, az Ipolysággal szomszédos honti és tesmagi (ez utóbbi ma a város része), valamint a palásti határban találták.
A gyűjteményt Kubinyi Ágostontól, az említett intézet igazgatójától vette át Sadler József, a „nemzeti museum természetosztályi őre“.