Ez most hatványozottan érvényes az egészségügyben. Covid-beteg sehol, de ha keresik, van. Méghozzá tömegesen keresik. S lám, vannak ám vírusok sokfelé, (sőt mindannyiunkban, ennyit már laikusként is tudunk) – de érdekes, hogy maga a „beteg” nem tud róla. Fene egy járvány ez. Lehet, mert „fegyelmezettek vagyunk” (de nem mindig), mondja a politika meg a média. Nem ölelkeztünk, nem társalkodtunk, nem találkoztunk, otthon maradtunk, szenteltvizet sem vettünk magunkhoz, amióta be is engedtek a templomba (pedig a Jóisten nem fertőz, mondta az egyik papunk). Ez volt kemény három hónapig, aztán kibírta a vírus (meg az ember), „pihent”, s most újra felbukkant…
A fene 30 fokos meleg megint előcsalogatta a vírust, de csak ott, ahol keresik. Az idősek otthonában, mert ott mégiscsak egy rakáson vannak az idős emberek. Igaz se ki, se be senki, már hozzátartozó se. Bizony ebbe bele lehet halni, főleg ha dezinfikált tesztelők mennek maszkban az idős, reszketeg öregekhez. Hogy orvos alig látogatja őket? A napi gyógyszeradagjukat megkapják, ajtót is nyitnak olykor rájuk – igaz, nem a családtag – azt már van olyan beteg, aki fel sem ismerné, ha hónapokig nem mennek hozzá, de a fene vírust mégiscsak megtalálják.
Nyár van, forróság, a három hónapon át tartó rabság után mindenki vágyott a vízre, levegőre, családi találkozásra, közösségre, szórakozásra, közös imára – vagyis az éltető alapszükségletekre. Akinek megmaradt a munkahelye, azért, akinek, nem azért, egy baráti szó, egy ölelés, egy találka, egy kis program oldaná a feszültséget, melyet mint derült égből a villámcsapást zúdított ránk a politika, a média, s ezzel együtt persze az egészségügy.
Kenyerem javát megettem, szüleimtől kegyetlen háborút idéző sebekről, fájdalmakról, lelki traumáról, szegénységről hallottam, de mindezt a hitük, erejük, reményük, akaratuk tartalékaival túlélték, lelki és fizikai öngyógyítással. Mert a testünkben megfelelő mennyiségű öngyógyító sejt van, s ha tudnánk okosan élni, a pirulák, injekciók halmaza nélkül is beindulna az öngyógyító folyamat. Igaz, őket nem fertőzte sem a média, sem a politika, sem a reklámáradat, sem az egészségügy olykor őrületbe kergető stresszáradata.
Azt hittem, a szocializmust megélve, hogy annál nagyobb diktatúra nem lehet, mint akkor volt. Ma már rájöttem, 2020 tavaszától, hogy sokkal kegyetlenebb módszerei is vannak a hatalomnak.
Nem hittem volna, hogy tomboló nyárban betapasztott szájjal kell járni az emberek között, nincs ölelés, nincs szeretetpuszi, nincs utazás, családi ünnep, szórakozás (vagyis 500 személyig igen, de az 501. már sok), hogy a pici gyerektől kezdve, egy rongydarab, vagy bármilyen szájmaszk miatt a szájon kifújt levegőt szedjük vissza, aki szolgálatot teljesít 8-10 órán keresztül, arról nem is szólva.
Érdekes módon a strandok működnek. Párkányban napi 10 ezer látogató oldja a hőséget és a kívül-belül lerakódott stresszvírusokat. Oda nem szól a szabály, meg a két méter távolság…
Olvasom, hogy Pozsonyban koronázási ünnepségek lesznek, felvonulással, viszont kérdéses az iskolakezdés szeptember 1-jén, és sorolhatnám még a napi hírözön áradatát, melyet már elviselni sem lehet.
S mindez arról szól – ontják az ezért fizetettek – hogy megvédjenek a járványtól, a vírustól, a haláltól, s a második hullámmal teljesen őrületbe kergetik még azt is, aki nem tudja komolyan venni ezt az átverést. Mert ha visszagondolunk a kezdetre, azzal vigasztaltak a nagy pánikban, hogy nyáron nem tombol a vírus, mert nem szereti a meleget. Aztán most, hogy egész nyáron keresik, tesztelik a bejövőket, kimenőket, megjövőket, mégis vannak nyári vírusok is. Mindegy, hogy nem érzed, de vannak. Ezt érted? (Hogyne lenne, hiszen mindig is volt, amennyi mérget megeszünk, iszunk a külföldi üzletláncokból, de hát az üzlet, az üzlet…).
Egy reményünk van, hogy egyre több orvos, hivatalos szakértő tiltakozik szinte az egész világon, így nálunk és Magyarországon is. Sőt, már tömegtüntetések is zajlanak egyre több helyen, mintha elkezdtek volna gondolkodni az emberek, az összefüggéseket átgondolva a média hazug, megfizetett, összevágott sokkoló híranyagát megcáfoló tudósok, szakemberek nyilatkozatait.
Talán majd ha az orvosok lelkiismeretében a hippokratészi eskü felülkerekedik a terror és diktatúra sokféle módszerén, újra visszanyerjük az orvosainkba vetett bizalmat, s megtanulunk egészségesebben, hittel, odafigyeléssel, gondolkozással a természet rendje szerint élni.
De addig tényleg lesznek áldozatok – ha nem is a Covid, hanem sajnos sokkal veszélyesebb betegségek pusztítják sorainkat.
