Az idei év nem kedvez a tömegrendezvényeknek, a fesztiválok javát ebből kifolyólag nem is tartják meg. A zselízi Országos Népművészeti Fesztivállal kapcsolatban is sokáig kétséges volt, hogy milyen formában valósul meg, az eredeti időpontot már a járvány közepén elhalasztották augusztusra, de a helyzet miatt még az is bizonytalan volt. Végül a szervezők nagyon elkötelezettek voltak, hogy ne szakadjon meg (ismét) a hagyomány, ezért a megrendezés mellett döntöttek.
A tavaly öt-, idén háromnapos fesztivál végül augusztus 20-tól 22-ig valósult meg, természetesen a festői környezetű zselízi Esterházy parkban. A magyar államünneppel történő egybeesés miatt a csütörtöki kezdés ennek jegyében ünnepi beszéddel (Hrubík Béla), az új kenyér és bor megáldásával (Révész Tibor tiszteletes és Palík László borász közreműködésével), nem mellesleg ünnepi tűzijátékkal egészült ki. A rendezvény összhangban volt a hatályos járványügyi szabályozással, ezért a belépésnél mindenkinél kellett lennie szájmaszknak, igaz annak viselete csak a belső terekben volt kötelező, illetve kézfertőtlenítést kellett végezni belépéskor. Ezt leszámítva a park varázslatos hangulata a népművészeti kavalkáddal kiegészülve nem sokban különbözött az előző évektől, ami a nagyérdemű közönségen is látszott, bár a korábbiakhoz képest talán valamivel kisebben voltak, de aki kilátogatott, garantáltan jól érezte magát.
A program és a szervezés oroszlánrészét ismét a Juhász házaspár látta el, kiegészülve a Tiszta Forrás Alappal, a Kincsős Szülőkkel és a Csemadok helyi alapszervezetével. Juhász Eszter, a programtanács elnöke jóvoltából a három nap műsora ezúttal is bővelkedett jobbnál jobb, színvonalasabbnál színvonalasabb műsorokban.
Az idei éven például újdonságként hatott, hogy a nyitónapon egy nótacsokorral vette kezdetét a műsorfüzér.
A házigazda zselízi nótakirály, Kántor János vezényletével a Garam mente jeles nótásai szórakoztatták a nagyérdeműt. Színpadra állt többek között Wurczer Péter, Magyar Nándor, Barti Éva, Básti János, Kiss György, Hlavácsné Tőke Veronika, Kovács István, Kovács László, s nem utolsósorban a legismertebb környékbeli énekesnő, Gubík Magdi is. A főszerep természetesen a három nap alatt a néptáncé volt. Fellépett a Budapest Főváros Bartók Táncegyütese, a Budapesti Corvinus Közgáz Táncegyüttes, a pozsonyi SĽUK, az Urban Verbunk: Rózsa Story (ŐsErő) és persze a hazai a Kincső táncegyüttes és barátaik, de koncertet adott Lakatos Róbert és a Rév zenekar a Generáció Kamara Társulattal, a Tarsoly népi zenekar, a Netz Produkció, illetve a Paramisi Társulat. Állandó háromnapos gyerekvilág programokat tartott a Triola Gyerekház és a Kuttyomfitty Társulat, színpadi produkciót pedig a Csavar Színház. Mindezek mellett előadást tartott Liszka József, etnológus, akivel a zselízi születésű TV-riporter, Récsei Noémi beszélgetett, Takács Bandi bácsi pedig a Medvesalja hagyományos táncéletéről tartott lebilincselő előadást, valamint Hrubík Béla Csonka Ákos közreműködésével Sorsközösségben című könyvét mutatta be.
A Magyar Házban egyúttal kiállítás volt megtekinthető, melyet a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség tartott Magyar kézművesség a Felvidéken címmel. A kiállítás anyagát egy szakmai zsűri választotta ki, és két évad termékeit láthatta a közönség. Esténként pedig táncházakban lehetett szórakozni.
A művészi, kulturális programok mellett pedig nagy hangsúly került a gasztrokulturális ízutazásokra, borkóstolókra, kézművesek műhelyeinek kirakodóvásárára, az Élő Palóc Kistermelői Piactérre (a Maslomedia Polgári Társulás szervezésében), ugyanakkor érdekességként hatott, hogy kitelepült a Néptáncosok Kellékboltja is a fesztiválra. Tehát minden adott volt, hogy a látogatók önfeledten jól érezzék magukat, amire panasz nem is volt, hiszen az időjárás is kedvezett és ismét egy óriási dolog valósult meg Zselízen, immáron ötvennegyedszer.
A rendezvény fővédnöke Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztos volt, védnökei pedig Csenger Tibor, Nyitra Megye Önkormányzatának alelnöke, illetve Juhász András, Zselíz város polgármestere. Bárdos Gyulával együtt ők nyitották meg a fesztivált.
Mindennek fényében különösen kár lett volna kihagyni az idei ONF-et. Márpedig, ami ilyen jól működik és ennyi örömet okoz, azt folytatni kell, tiszta forrásból, nagy lelkesedéssel, őszinte szívvel. Ez adja meg ugyanis Zselíz varázsát, amit egyre többen úgy emlegetnek, hogy több mint egy fesztivál. Vivát, ONF Zselíz!