„Akik ott lesznek személyesen, de azok is, akik a távolból figyelik majd az eseményeket, az előadásokat, a liturgiákat, kegyelemben fognak részesülni. Sok áldást fogunk nyerni a magyarországi katolikus egyházra és minden jóakaratú emberre az egész világon” – fogalmaz videóüzenetében a felvidéki születésű Bóna Richárd atya.
A 44 esztendős lelkész már több mint húsz éve él az Egyesült Államokban, 1999-ben, 23 éves korában került Pozsonyból Clevelandbe. Jelenleg a Szent Imre és Szent Erzsébet Egyházközségek magyar plébánosa és az egyházmegyei bíróság tagja.
Gondolatait az Eucharisztiáról az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapjának kiadóhivatala és szerkesztősége, valamint a Clevelandi Magyarokért Alapítvány közös felkérésére osztotta meg a nyilvánossággal. A filmet Csibi Lóránd, a Clevelandi Magyarokért Alapítvány alapító elnöke készítette a Szent Imre-templomban. Az alábbiakban Bóna atya üzenetéből idézünk.
„Az Eucharisztia Isten egyik legnagyobb ajándéka, mert Jézus Krisztuson keresztül megígérte nekünk, hogy Ő velünk marad. De nem csak lélekben vagy a tanításán keresztül, hanem lényeges, igazi módon: az Eucharisztiában a dicsőséges Jézus Krisztus van jelen, ott a teste, vére, lelke és istensége, és ezáltal mi meg vagyunk áldva az Isten közelségével.
Nagyobb ajándékot ma nem is kérhetünk, nem is képzelhetünk el. Ennek ellenére, hogy ez ilyen nagy ajándék, mi sokszor természetesnek vesszük ezt. Lehet, hogy már százszor vagy ezerszer mentünk áldozni, vettük magunkhoz Krisztus testét és vérét, és nem nagyon gondolkozunk, nem nagyon csodálkozunk el azon, hogy mily közel van az Isten hozzánk. Az Eucharisztikus Kongresszusnak az egyik célja ez: felébreszteni bennünk újból ezt a hálaadást, ezt a csodálkozást. Ezzel a megújult, felébresztett hittel, igazi hálaadással, szeretettel és áldozatkészséggel fogjuk majd Istent szolgálni.
Az Eucharisztikus Kongresszusnak kétféle szerepe van: az egyik a világ felé, a másik Magyarországon belül. Amikor nézem a világ különböző részeiről a keresztényeket, a katolikusokat, ahogyan hisznek, ahogyan élik és ünneplik a hitüket, nekem ez mindig buzdítást jelent, mert látom, hogy az apostoli hirdetés által, ami kétezer éve kezdődött, a hit eljutott a világ minden sarkába. A magyarországi Eucharisztikus Kongresszus ilyen célt fog szolgálni: megmutatja, milyen a mi hitünk, hogyan ünnepeljük meg az Eucharisztiát és ezáltal buzdítást fog nyújtani a keresztényeknek a világ minden sarkába.
Az Eucharisztikus Kongresszusnak Magyarországon belül is nagyon fontos szerepe van. Azok, akik megélték a kommunizmust, emlékeznek rá saját tapasztalataikból, tudják, hogy milyen nehéz volt megélni a hitet, mennyire meg kellett küzdeni azért, hogy mi most tanúságtételt tehessünk. Ha kicsit is aktívabbak voltunk, már jött is a kopogás az ajtón, jöttek a kérdések. Azóta, hogy a kommunizmus megbukott, egy új generáció nőtt fel. Már harminc éve, hogy az úgynevezett szabadságban élünk, és az új nemzedék nem emlékezhet arra, hogy mennyire meg kellett vívnunk a hitünkért.
A budapesti kongresszusnak ez is a célja lesz: tanúságtételt tenni az új generációnak, hogy milyen fontos a hitünk, miért kell érte megküzdeni jó időkben, rossz időkben, és hogy az életnek a célja Jézus Krisztus, aki megbocsátást hozott nekünk, és azt akarja, hogy Őhozzá kapcsolódva eljussunk a Mennyországba vele együtt.
Akik ott lesznek személyesen, de azok is, akik a távolból fogják figyelni az eseményeket, az előadásokat, a liturgiákat, kegyelemben fognak részesülni. Sok áldást fogunk nyerni a magyarországi katolikus egyházra és minden jóakaratú emberre az egész világon.”
Bóna Richárd atya vegyes nemzetiségű környezetben nőtt fel Pozsonyban. Szlovák általános iskolában, majd magyar gimnáziumban tanult. Szülei a ferencesek templomába jártak két gyermekükkel magyar szentmisére és a cserkészetre is beíratták őket. Richárd atya harmadik osztályos korában volt elsőáldozó, ami után rögtön ministrálni kezdett. Később egyre jobban érezte, hogy Isten szólítja őt, és az érettségi előtt már tudta, hogy a teológiára fog felvételizni.
Öt évig volt a Pozsonyi Hittudományi Főiskola hallgatója, ekkor Amerikában élő unokatestvére és Roskó László atya felvetették, hogy folytassa tanulmányait az Egyesült Államokban és vegyen részt a clevelandi magyar pasztorációban. Sok gondolkodás és ima után, Isten akaratában bízva, Bóna atya elfogadta az új lehetőséget. Amerikába érkezését követően egy évet nyelvtanulással töltött, majd folytatta tanulmányait a clevelandi szemináriumban.
2003-ban szentelték pappá a clevelandi székesegyházban. Első állomáshelye Rocky Riverben a Szent Kristóf-templom volt. Négyévnyi papi szolgálat után North Royalton Szent Albert-egyházközségébe helyezték. Ezek a pasztorációban töltött évek még mélyebben megerősítették benne, hogy megtalálta a hivatását. Időközben püspöke biztatására Washington DC-ben megszerezte második diplomáját és a doktori címet kánonjogból; tudását azóta az egyházmegyei bíróságon kamatoztatja.
Amint a clevelandi Bocskai Rádiónak elmondta, a Szent Imre- és Szent Erzsébet-templomok plébánosaként arra fog törekedni, hogy Jézus Krisztushoz vezesse az embereket, hogy hitükben megerősödjenek, a hit a hétköznapi életük részévé váljon és Isten jelenlétét kincsként becsüljék. „Főleg napjainkban aktuális ez, amikor a világ egyre jobban húzódik el a vallás törvényeitől” –
tette hozzá Bóna atya. Mint mondta, tudja, hogy Clevelandben is az egyház a magyar közösség összetartó intézménye és lelki tartóoszlopa, ezért biztosította híveit arról is, hogy szívügye lesz a magyar közösségek támogatása. Végül ezt az üzenetet helyezte a szívükre: „Az Isten a legfontosabb az életünkben. Minden döntésünk, minden igyekezetünk és minden projektünk központjában az a cél, hogy az Isten dicsősége növekedjen, és minket úgy ismerjenek fel, mint hívő magyarokat.”
