Az érsekújvári székhelyű Thain János Múzeum mellett alakult meg Szőgyénben a tájház és a régészeti múzeum, mely a környék legautentikusabb tájházává nőtte ki magát az elmúlt tizenöt év folyamán. Nágel Dezső volt polgármester és Gudmon Ilona volt múzeumigazgató közös erőfeszítése és munkája révén a 2005-ös év őszén adták át a közönségnek a létesítményt.
Kezdetektől Svajcer Edina a tájház háziasszonya és vezetője, munkatársa Baracska Árpád grafikus, restaurátor. Edina gyűjtőmunkáját dicséri a berendezés, melyet helyi emberektől gyűjtött, így valósághűen tárul a látogató elé az 1920-as évek szőgyéni parasztháza és portája. A tájház négyes felosztású: tisztaszoba, konyha, hátsó szoba, kamra. Mivel jómódú parasztember portájáról beszélünk, ehhez kapcsolódott még az istálló és a tekintélyes méretű pajta. Az udvaron látható még az akkori portán megtalálható nyári konyha, az állatok tartására szolgáló ólak, és a tizennyolc méter mély kút.
A látogatás alkalmával kiderül, miként és milyen körülmények között éltek együtt a generációk a falusi portákon. Az idősebb korosztály még emlékeiben őrzi a hajdani falusi otthon sajátos hangulatát, melyet ma már csupán a régi fotográfiákon mutathatnak meg az utódoknak.
A tájház tisztaszobája (Fotó : Svajcer Edina)
A tájház az a létesítmény, mely a ma emberének és a jövő generációnak megőrzi és bemutatja a régi, dolgos, paraszti élet helyszínét, valamint a hétköznapok és az ünnepnapok jelentős mozzanatait. Fontosságára akkor döbben rá leginkább az ember, ha például a műszaki állapota miatt be kell zárni. Ilyenkor tesznek a népi kultúra őrzői olyan engedményeket, hogy kerüljön a házra ereszcsatorna, ami eredetileg nem volt része az épületnek, de a tájház megóvása érdekében elkerülhetetlen lett. A szőgyéni tájház is felújításra szorult az elmúlt évek alatt.
Az elmúlt tizenöt évben számtalan rendezvénynek adott otthont a tájház, a tágas udvar és a pajta. Generációk találkoztak a különböző hagyományőrző rendezvényeken, melyek igazodtak a népi ünnepkörökhöz, a régi szőgyéni hagyományok felelevenítéséhez és a községi rendezvényekhez egyaránt.
Majális a szőgyéni tájház udvarán (Fotó: Svajcer Edina)
Megnyitotta kapuit táboroknak, rendezvényeknek, vendégül látta a környék tanintézményeit, azokat a távolabbi vidékről érkező kirándulócsoportokat, vagy egyéni turistákat, akik a környéken járva a szőgyéni tájházat és a mellette található régészeti múzeumot is meglátogatták. Több ízben a szomszédos Szent Mihály-templomkertben zajlott esküvő résztvevőit is vendégül látta. A tájház nyári konyhájában állandó jellegű kiállítás várja az érkezőt, amely „A kender útja” címmel bemutatja azt a munkafolyamatot, mely egész évben fontos része volt a falusi ember életének, a család minden tagjának.
A szőgyéni tájház egyebek mellett azért is különleges, mert a mellette található épületben a helyi ásatásokból származó kiállítási anyag látható, ugyancsak a Thain János Múzeum gondozásában.
1995 és 2001 között a Szlovák Nemzeti Múzeum régészei feltárták az elpusztult Szent Mihály-templom maradványait és környékét. Mivel érdekes és tanulságos leletek kerültek elő, a község önkormányzata úgy döntött, hogy kiállítás formájában a nyilvánosság elé tárja a kutatások eredményeit, s egyben a busahegyi ásatások leleteit, melyek akkor már huszonkét éves múltra tekintettek vissza.
E célból a tájház szomszédságában vásárolt meg egy épületet, mely a helyi régészeti múzeum otthona lett. Ez egy földszintes, téglalap alaprajzú régi parasztház, amely pilléres folyosójával az udvar felé tekint. Három helyiségből áll (a hajdani első szoba, konyha és hátsó szoba), amelyben rendszerezve tekinthetik meg a régészeti kutatások eredményeit a látogatók. Kívülről a középső helyiségbe nyílik bajárat, amely mintegy előszobaként is szolgál. Az itt található vitrinekben láthatóak a busahegyi ásatások leghíresebb leletei, az amely „szőgyéni edény” néven került be a szakirodalomba, és a rondella, más néven Hold-szentély vázlata, valamint a régészetet végző Doc. PhDR. Viera Nemejcová-Pavúková 1971 és 1983 között végzett kutatói munkásságának rövid bemutatása.
Régészeti Múzeum – A busahegyi ásatások leletei, az ásatásokat végző dr. Pavúková, a rondella (Hold-szentély), a község címere és a „szőgyéni edény” (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A jobbra nyíló szoba bemutatja a Busahegyen végzett ásatás leleteit. Ennek tanúsága szerint ezen a területen már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják az itt feltárt sírok és a vadászó életmódra utaló mellékleteik. Sok kőszerszám került elő a községtől keletre, a régi agyagbánya területén is, melyek korát 28 000 évre teszik. A lengyeli kultúra erődített települése i. e. 4000 körül virágzott, a Busahegy területén. Az itteni ásatásokon gazdag, európai hírű leletanyag került elő. A település kiterjedése a háromszázezer négyzetmétert is elérhette. Egy nagy kör alakú földvár – rondella – állt a telep közepén, a lakóházak ettől keletre és nyugatra épültek. Ez lényegében egy árkokkal körülvett nagy földvár volt, amely veszély esetén sok ember számára menedéket is tudott nyújtani. A földvár helyét évezredeken keresztül megőrizték.
Kiállítás a kender feldolgozásáról a nyári konyhában (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A balra nyíló szobában a Szent Mihály-templomnál előkerült leletek tekinthetők meg. E templom helyén valószínűleg már Szent István uralkodása idején (100 -1038) kisebb kápolna, imahely volt. Később szentéllyé épült át, amelyhez a 13. században építették hozzá a hajót. 1685-ben a menekülő török csapatok lerombolták, helyén 1731-ben épült fel az új templom, amit 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantottak. Az itt végzett régészeti kutatások során 218 sírt tártak fel, amelyekben a 14-17. századból származó érméket, nyakékeket, ezüst tűket és gombokat, csizmasarkantyúkat és patkókat, csontpálcákat, agyagedényeket stb. találtak.
A templomkertben tárolóvermekre bukkantak, ezekben tartották az élelmiszert, az italokat, valamint a török háború idején az értékes tárgyakat. A templom környékén is egy sor érmét találtak, a legrégebbiek Marcus Aurelius (139-161), az újabbak Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idejéből valók. Sok nyakék, kereszt, fegyver, szerszám, kerámia és üvegtárgy is előkerült, továbbá egy zsebnapóra, amely egyben iránytű is.
Régészeti múzeum – a lengyeli kultúra feltárt leletei (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ugyanitt láthatóak a község németszőgyéni részében állt Szűz Mária-templom feltárása során előkerült leletek. A templom a török háborúk során pusztult el véglegesen. Környékén 90 sírt tártak fel, bennük sok érmével. Közülük egy megrongálódott darab még a Római Birodalom idejéből való, a többi a 13. század és a 18. század második fele közötti időszakból, a legértékesebb lelet egy román kori aranyozott bronz feszület.
Az elmúlt tizenöt évben Szőgyén község leglátogatottabb létesítménye volt a tájház és a régészeti múzeum. Ezért a mindenkori önkormányzat érdeke, hogy gondozza és éltesse azt. A jelenlegi önkormányzat az Ister – Granum EGTC közreműködésével az Interreg V-A Szlovákia – Magyarország együttműködési program keretében pályázatot adott be, mely sikeres elbírálást kapott és a támogatás következtében megújul a tájház arculata.
Karácsonyi készülődés – diódarálás a hátsó szobában Svajcer Edinával (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A szőgyéni tájház funkciójának kibővítése 2021 őszére fejeződik be. A helyi termékpiac itt kerül majd megtartásra, illetve rendezvények lebonyolítására is alkalmassá válik. Megújul egy épület, mosdók kerülnek kialakításra. Épül egy 120 fő befogadására alkalmas pavilon, kültéri kemence, és a főépületen is végrehajtanak rekonstrukciós munkálatokat.
Jelenleg a létesítmény a járványügyi előírások betartása mellett tart nyitva. A hagyományos rendezvények sorozata hiúsult meg a vírus okozta zárlat miatt. A házigazdák várják, hogy ismét a régi kerékvágásba kerülve folytathassák értékmentő munkájukat.
