Minden további nélkül elmondhatjuk, hogy Szlovákia lassan a fejetlenség szinonimájává válik. Az ország egyik pillanatról másikra változó intézkedéseken, kormányfői hisztiken, piaci kofákhoz is méltatlan politikusi veszekedéseken edzett népe pedig úgy véli, már nem érheti meglepetés, holott dehogynem, hiszen itt mindig tartogatnak számára néhány újabb meghökkentő bejelentést.
Napok óta halljuk, este a híradóban látjuk, hogy az ingázóknak teszteltetniük kell magukat, különben hétfőtől nem jutnak át a határon. Ezt a legtöbben, ismét hosszú sorokban fagyoskodva már meg is tették, s időközben az erre vonatkozó rendelet is megszületett. S erre, lássunk csodát, mindenhez értő, mindenben illetékes kormányfőnk, mint aki mit sem sejtve épp az imént mászott ki az általa ásott lövészárokból (hiszen azt mondta, a többi illetékes négy hete nem csinál semmit, csak ellene harcol), egyszeriben kijelenti, nem támogatja, s
nyilvános bocsánatkérést követel attól a személytől, aki felelősségre vonható azért, hogy az ingázóknak hétfőtől negatív koronavírustesztre van szükségük ahhoz, hogy átlépjék a határt!
A harcedzett polgár még fel sem ocsúdik az első meglepetéséből, amikor megtudja, hogy a kormányfő kifogásolja, a döntésről nem értesítették hamarabb az érintetteket. Kifogásaival lényegében szóról szóra egyet is értünk, hiszen korábban kifejtettük, hogy mindez az ingázók értelmetlen vegzálása, csakhogy ismerve a mindenről egy személyben döntő, még az iskolai tesztelést is saját kezébe vevő kormányfőnket, rendkívül nehezen tudjuk elképzelni, hogy minderről pont ő ne tudott volna, amire nem magyarázat, hogy állítólag nem vett részt a válságstáb ülésén, és azt sem tudja, ki a felelős ezért a döntésért. Nagy baj van itt, aggódnánk, ám szerető kormányfőnk rögvest megígérte, kideríti, ki tehet minderről (bár jobban örülnénk, ha az intézkedés mielőbbi hatályon kívül helyezését ígérte volna).
„Nem így képzelem el az emberekkel való kommunikációt, és nem támogatom, hogy ilyen stressznek tegyük ki őket. Ez nem normális” – ejt bennünket újabb ámulatba az egyszeriben megvilágosodott, remek kommunikációs készségéről híres Matovič, majd kifejti, nem gondolja, hogy erre az intézkedésre szükség lenne (jó Hufnágel Steve, áldassék a neve, mi sem gondoljuk!).
„Sajnos, ha a válságstáb egy ülésén nem veszek részt, egyből elfogadnak egy ilyen korlátozást. Pár hét kérdése, és Szlovákia veszélyesebb ország lesz, mint azok, amelyek ellen ilyen módszerekkel védekezünk” – nyilvánult meg, mintegy feltéve az egészre a koronát.
A veszélyességben is egyetértünk, mert veszélyessé válik az az ország, melyben ilyen fejetlenség lesz úrrá, arról viszont nehéz lenne meggyőzni a közvéleményt, hogy itt és most járványügyben születhetne akár egyetlen olyan intézkedés, amiről ő ne tudna.
Sokkal inkább arról lehet szó, hogy mivel érzi a lakosság türelmének vészes fogyását, a közhangulat romlását, az egyre fokozódó elkeseredettséget, tőle korábban tapasztalt módon ismét másokra igyekszik hárítani a felelősséget, próbálja elhitetni, hogy ő nem tehet semmiről, ő ott sem volt, mindez a tudta és beleegyezése nélkül történt. S mivel úgyis közeleg a napja, átmegy jóságos, az ország népét szerető Mikulásba.
Ezt a felelősséghárítósdit már korábban is eljátszotta, lassan kénytelenek leszünk hozzászokni. Ahogy az olyan hisztérikus, kormányfőhöz méltatlan megnyilvánulásokhoz is, ahová az alábbi kijelentése is sorolható: „Az államfő és a legnépszerűbb politikusok, még a koalíciós partnerek is ellenem fordultak és célpontot, Antikrisztust csináltak belőlem, aki kényszeríti az embereket és ártani akar nekik.“ Mindezzel arra utalt, hogy nem értettek egyet a kötelező tömeges teszteléssel, amit a karácsonyi „lockdown“ (ideje lenne már egy szlovák megfelelő kifejezést keresni rá, mert lassan az év szava lesz Szlovákiában) egyedüli alternatívájaként tud elképzelni. Ismét csak megfeledkezve arról, hogy a bűnbakkeresés a felelősség áthárítása mellett a másik kedvenc eszköze.
Figyelmébe ajánlanánk, hogy Ausztriában épp tömeges tesztelés zajlik, méghozzá valóban önkéntes alapon, s nagyon komoly részvétellel.
Ellentétben vele, ott bíztak az ország népében, abban, hogy mindez önkéntesen is eredményesen megvalósítható, míg ő elérte, hogy nálunk a körmönfont módon kötelezővé tett tesztelés és minden, ami körülötte zajlott és zajlik, komoly ellenérzést váltott ki az emberekből.
Elmondása szerint más országok csodálattal tekintenek Szlovákiára, „mi pedig őrültek vagyunk, és nem akarjuk felhasználni a mi saját fegyverünket”. Nos, ha ezeket a szavakat mélyebben értelmezve rögtönzött pszichoanalízist végzünk, rájöhetünk, ott követte el a hibát, hogy valóban elhitte, fegyvert tart a kezében és azzal sakkban tarthatja az ország népét. Hírhedt diktátorok kezdték így…
