Szlovákiában nővérhiánnyal küzdenek, s a nővérkamara arra figyelmeztet, az ápolók szakmája korábban sem tartozott a vonzó hivatások közé, a koronavírusjárvány pedig tovább rontott a helyzeten. Az első hullám idején a nővérek nem kapták meg a szükséges információkat, és gyakran a védőfelszerelést sem, most pedig hatalmas fizikai és pszichikai nyomás alatt kell dolgozniuk.
Nos, ilyen pszichikai nyomásnak számíthat az is, ha egy olyan különlegesen kivételezett helyzetben lévő beteg kerül hozzájuk, mint nemrégiben Boris Kollár. Ez a helyzet úgy is végződhet, hogy elveszítik a munkájukat, vagy leváltják őket a posztjukról, mint az érintett főnővér esetében.
Boris Kollár, a parlament elnöke ugyan tagadta, hogy köze lenne a pozsonyi Szent Mihály Kórház alkalmazottainak távozásához.
Szerinte egyetlen olyan nővért sem bocsátottak el, aki őt ápolta, és senkinek nem vonták meg a jutalmát vagy a prémiumát sem. Elmondása szerint távozásakor a kórház vezetősége biztosította afelől, hogy a jutalmakat ki fogják fizetni (ez különben érdekes momentum, mert arra enged következtetni, hogy szó esett jutalommegvonásról, márpedig ez abban az esetben feltételezhető, ha Kollár vagy a szóban forgó hölgyek panasszal éltek, hogy a nővérek nem voltak elég készségesek a hölgyek óhajainak teljesítésében).
Mária Idešicová ápolási igazgatóhelyettes távozásával kapcsolatban Kollár kijelentette, tudomása szerint az igazgató megvonta tőle a bizalmat és leváltotta a posztjáról, de felajánlottak neki más munkakört. Mivel azonban az nem volt számára megfelelő, felmondott. Kollár azt állítja, nem volt kapcsolatban Idešicovával és sajnálja, hogy távozik, mert eredményes munkát végzett.
Hozzátette, reméli, nem az igazgató törekvései vannak az ügy mögött, és nem az ő személye mögé bújva(!) akar személyi változtatásokat eszközölni. Ha mégis így lenne, arra kéri, vizsgálja felül a döntését.
Mária Idešicová, a pozsonyi Szent Mihály Kórház ápolási igazgatóhelyettese a parlament elnökével adódott konfliktust követően távozik funkciójából. Azt állítja, amíg Kollár nem került a kórházba, senkinek nem volt kifogása a munkája ellen. Idešicová 35 éven át dolgozott a kórházban, 2002 óta volt az intézmény ápolásért felelős igazgatóhelyettese. A kórház a belügyminisztérium irányítása alá tartozik, mely az üggyel összefüggésben annyit közölt, hogy a személyi változások normális folyamatoknak számítanak a magán- és az állami szférában.
Nos, annyi bizonyos, hogy munkahelyi konfliktusokban (is) nehéz igazságot tenni, de akárhogy is van, ez az ügy ugyanolyan botrányos Boris Kollár részére, mint maga a tény, hogy a hölgylátogatói a látogatási tilalom ellenére még éjszaka is ki-bejárkáltak hozzá és kényük-kedvük szerint ugráltatták a nővéreket.
Nincsenek olyan véletlenek, hogy valakit 35 év után pont akkor váltsanak le a posztjáról (egyéb okok miatt?) amikor nem mellesleg összetűzésbe kerül ő vagy az irányítása alá tartozó nővérek a prominens beteggel, illetve az őt körüldongó hölgykoszorú tagjaival, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt ott. S akárhogy is van, Kollárnak ennek még a legkisebb gyanúját is kellett volna kerülnie, nem pedig ráfogni az egészet a kórház túlbuzgó vagy megfélemlített(?) igazgatójára, sőt kérnie kellett volna, hogy a rossz időzítés miatt tekintsen el a nővérekkel szembeni szankcióktól. Nem így történt, s ezért sajnos más egyéb botrányai mellé most még a kicsinyes, személyes bosszú árnyéka is rávetül, ami egy újabb oka lenne a lemondás megfontolásának…
