Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára 2020. december 16-án online sajtótájékoztató keretében mutatta be a Nemzetpolitika 2010–2020 című kiadványt, amelynek célja, hogy Trianon századik évfordulója, a nemzeti összetartozás, valamint a 2020 az erős magyar közösségek éve keretében átfogó képet nyújtson az elmúlt 10 év magyar nemzetpolitikájáról, területenkénti legfontosabb eredményeiről és meghatározó mérföldköveiről.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes emlékeztetett arra, hogy 2010 előtt milyen állapotba hozta a Gyurcsány kormányzás a nemzetpolitikát: 2004-es népszavazás, a Máért megszüntetése, lerombolt anyagi források. Tehát a semmiből kellett egy koherens nemzetpolitikát felépíteni.
A magyar államnak a mélyebb, transzcendensebb értelme az, hogy minden magyar ember életminősége javuljon és a nemzet fennmaradjon.
Csak akkor tud fennmaradni, ha minden része fennmarad: az anyaország, a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarsága. Ennek értelmében módosították az Alaptörvényt: Magyarország nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel minden külhoni magyarért.
Négy alappillérre épül a nemzetpolitika. Első az identitás védelme. Az erre fordítandó 2010-es összeget 2020-ra megtízszerezte a magyar állam, s ebből sok ezer programot támogat. Fenntartja óvodától az egyetemig a külhoni magyar oktatási rendszert. Most egy program keretében ezer új óvoda épült, illetve tatarozása történt, hasonlóképpen több mint 3000 templom építése vagy tatarozása fejeződött be. A Határtalanul program célja, hogy minden magyar diák eljusson legalább egyszer külhoni magyarokhoz iskolai kirándulás keretében, míg a Szülőföldön magyarul program intézményesített kapcsolatot teremt oktatási, nevelési támogatással a magyar állam és a külhoni magyar iskolába járó diák között.
A második, korábban sosem volt pillér az az óriási összegekkel támogatott gazdaságfejlesztés, ami igazi győztes-győztes helyzetet eredményez, hiszen jó az ottani magyaroknak, mert meg tudnak élni, jó az ottani többségi embereknek, mert munkaalkalmat teremt, jó a magyar államnak, mert gazdasági expanziót jelent, és jó az utódállamnak, mert külső források érkeznek.
A harmadik pillér az etnikai alapú magyar pártok támogatása az ottani törvényeknek és az uniós normáknak megfelelő módon, mert egyáltalán nem mindegy, milyen képviselete van a magyarságnak az adott államban.
A negyedik pillér az asszimilációval szembeni legfontosabb lépés: a teljes jogú állampolgárság megadása. Ezzel mostanra már jóval több, mint 1 100 000 nemzettársunkból lett honfitársunk, polgártársunk.
Ez a kiadvány ennek a tízéves nemzetépítésnek a történetét mutatja be. Nemcsak grafikonok, számsorok jelennek meg lapjain, hanem hús-vér emberek, hiszen a nemzetpolitika feladata, hogy összehozza a magyarokat a magyarokkal, s küldetése: a magyarságot megerősíteni, hogy a következő évszázadban is megmaradjon.
Potápi Árpád János államtitkár előrebocsátotta, hogy 10 év történéseiről és nemzetpolitikájáról lehet megkísérelni egy sajtótájékoztató keretében beszélni, de nem lesz teljes a kép. Azt azonban el lehet mondani, hogy méltán lehetünk büszkék mindarra, amit közösen hajtottunk végre.
Visszatekintve a 11 évvel ezelőtti helyzetre: a választási kampány hajrája zajlott, túl több népszavazáson, nemzeti konzultáción, és ezek eredményét felhasználva alakították ki a kormányváltás programját. 2003/04-től folyamatos igény volt a kettős állampolgárságra. Már 1998-ban megfogalmazódott a Délvidéken, aztán a többi régióban is.
2009-ben ígérték meg, hogy kormányra kerülve ezt megoldják, és nemcsak a határon túli elszakított területeken élő, de a különböző emigrációs hullámokkal nyugatra került magyarok is kérhetik a kettős állampolgárságot.
Így történt, hogy még fel sem állt az új kormány, amikor 2010 május 26-án megszületett a parlamenti döntés a törvényről – óriási többséggel. Innen lehet számítani az új nemzetpolitikát. „Ha mást nem tettünk volna, csak a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotását, akkor is büszkék lehetnénk, mert ez nemcsak közjogi aktus, aminek eredményét a most élők valamire tudnak használni, de sokunk nagyszülei, dédszülei büszkén tekintenek le ránk, hogy a határok megváltoztatása nélkül sikerült a nemzetet újra egyesíteni.”
Az elmúlt tíz év két nagy ciklusra osztható: 2010-14 között a szimbolikus jelentőségű jogszabályok, köztük az új alaptörvény is megszületett. Ezekre az alapokra támaszkodva lehetett megindítani 2014-15-ben a szülőföldön boldogulás támogatását és beszélhetünk számtalan eredményéről.
Tíz év múltán a nemzetpolitikáról elmondhatjuk, hogy a magyar kormány egyik sikerterülete, sikertörténete, amely minden nap hoz előrelépést nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a diaszpórában is.
Minderről – ami egy ilyen kiadványba belefér – minden oldalon színes képekkel, adatokkal, rövid leírással ad átfogó képet ez a most megjelent könyv, bemutatva a 2010 előtti helyzetet és azzal szemben a mostanit. A nemzetpolitikát témákra bontva: oktatás, ifjúság, kultúra, családok, gazdaság, sport, önkormányzatok, média.
Potápi Árpád János köszönetet mondott a médiának, a partnerszervezeteknek, a történelmi egyházaknak, a magyar pártoknak, mindenkinek, akik segítettek a közös sikerek elérésében. Végül köszönet mondott a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársainak, a más területeken munkájukat segítőknek, és mindazoknak, akik a kiadvány megszövegezésében, a fényképek elkészítésében részt vettek.
Semjén Zsolt végszóként még hozzátette: a könyv summája az, hogy 100 évig hátrány volt magyarnak lenni, legyen végre előny. Emlékeztetve a venezuelai magyarság kimentésére, a biztonságot jelenti Magyarország, ha valaki valahol a világban magyarsága miatt bajba kerül, vagy ellehetetlenül az élete, legyen egy ország, ahová hazamehet, mint ahogyan a világon élő zsidóság biztos lehet abban, hogy bajba kerülve hazamehet Izraelbe. Ez a nemzetpolitika üzenete: minden magyar számíthat ránk.