Megvan annak a diszkrét bája, amikor a Mózes-Orosz-Nagy trió akarja bemutatni a világnak a Most-Hidat.
Fiúk, mi itt a közösségi oldalon már akkor vegyesékkel meccseltünk, amikor ti még a pártlapjukat szerkesztettétek, futószalagon rendeztétek a gombaszögi fórumaikat, Józsit meg inkább hagyjuk is.
Nem tudom, mi a kiábrándítóbb: Hogy egy még meg sem alakult párt elnökségének összetétele miatt (kb. 1 helyről beszélünk) képesek vagytok ország-világ előtt kiverni a balhét, vagy hogy ezt csak alibiként használjátok az egyébként általatok elindított, nevetekben is hordozott, csak épp súlytalanságotok (helló, 0,5%) miatt a kezetek közül kicsúszott, tehát megsemmisítendő összefogás szétzúzására.
Szóval köszi, ne!
Nem kell a színház. Erre a gyomorforgató képmutatásra pont annyira van szüksége a felvidéki magyarságnak, mint a Most-Hídra magára.
A felvidéki magyar közéletben a népiek (MKP-s és csemadokos gerinc), a liberálisok (most-hidas maradványok), az aktivisták (szlovák pártok magyarjai) mellett most megjelentek a jakobinusok is (Összefogás).
Ezzel egy újabb szellem lett kiengedve a palackból, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a fiúk és lányok forradalmat akarnak. Meggyőződésem, hogy az a zsigeri nyomulás és gátlástalan törtetés, amit az Összefogás behozott a közéletbe, még hatalmas károkat fog okozni. Ha hagyjuk!
Mindig a fontolva haladás és a kiszámítható reformok pártján álltam. Aki tanult történelmet, mást nem is nagyon vallhat. Nem hiszem, hogy a totális pártegyesítés járható út. Elég meghallgatni az embereket, vagy beleolvasni a fb-os reakciókba. Még mindig rettenetesen mélyek az árkok, és a Híd megítélése Bugár nélkül sem lett jobb. Halott márka.
Ugyanakkor egy új modus vivendi kialakítása már létkérdés, amit a ‘21-es népszámlálás eredményei csak még nyilvánvalóbbá tesznek majd.
Én az önálló pártok laza szövetségében látom a kiutat. A német CDU-CSU modell sokkal elfogadhatóbb lenne a törzsválasztók számára, nem beszélve arról, hogy szélesebb társadalmi rétegekhez jutnánk el általa.
A vegyes házasságban élőket, a többi nemzetiséget és a magyarlakta járások szlovákjait nem tudjuk megszólítani egy etnikai párttal, márpedig szükség van rájuk. A keménymag pedig összeszorított foggal sem fogja elfogadni az őt egyszer már cserbenhagyó fél iránymutatásait.
Miért nem hozzuk létre első lépésként egy etnikai, regionalista magyar párt és egy nemzetiségi, polgári párt szerződéses szövetségét, amely – ha működőképesnek bizonyul – egy későbbi, közös célokkal és közös programmal bíró, letisztult szerkezetű párttá fejlődhet?
A ‘22-es önkormányzati választások, ahol külön-külön indulnánk, de egymással szemben nem (tehát végső soron szövetségben) például ennek az új rendszernek egy kiváló tesztje lehetne.
Ez tudná fokozatosan feloldani az egy csapásra feloldhatatlan feszültséget, egyúttal hatástalanítaná a saját filozófia nélküli, puszta hatalomvágytól duzzadó szerencsevadászok szánalmas kis zsaroló játékát.
—
Forrás: Gubík László véleményét a közösségi oldalán osztotta meg, december 17-én. A címet a szerkesztőségünk adta.
