Az elmúlt hét év hagyományait követve, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet idén is tizenkét, külhoni magyar művészt és annak kiállítását mutatta be Budapesten. Tekintettel a kialakult járványhelyzetre, legtöbb „csak” virtuális formában volt megtekinthető a galéria facebook oldalán, ám ez fikarcnyit sem von le a kiállítások értékéből, persze a személyesen megélt művészeti közösségi élményt nem tudja visszaadni más, a galéria munkatársai: Sárba Katalin, Tóth Norbert és Lajtai Marianna kurátorok viszont mindent megtettek annak érdekében, hogy legalább némileg pótolják a nagyérdemű közönségnek a művészet áthatotta életérzést.
A mára 84 kiállítást számláló sorozatban idős mesterek, pályájuk kiteljesedésében levő művészek és az ígéretes fiatal generáció egyaránt helyet kapott. Így volt ez az idén is.
Az idei sorozat két utolsó kiállítóművésze pedig éppen két felvidéki lett. A komáromi Szkukálek Lajos, illetve a losonci, ám Pozsonyban élő Nagy Zoltán, grafikus és festőművészek művei november és december folyamán kaptak helyet a budapesti lukratív galériában.
„Az önsors feljavítása az, hogy én játszom. A vezérfonal, amire ezt felfűzhetném az, hogy: játék, játék, játék. Nagyon sokat dolgozom, de amikor észreveszem, hogy ez már munka, abbahagyom” – vallja magáról Szkukálek Lajos, kinek festményei, rajzai motívumokkal zsúfoltak; abszurd, álomszerű, szürreális világot jelenítenek meg. Képeiből sugárzik a humor, a jókedv, a groteszk formában jelentkező játékosság. Alkotásai a világ felemás, mulatságos és mulatságosan komoly ellentmondásairól szólnak, gyakran erős, érezhető kritikát megfogalmazva.
Fotó: Kárpát Haza Galéria facebook oldala
Szkukálek Lajos ösztönös művész. Elfogulatlan látásmódja összekapcsolja a meseszerűséget, a földöntúli képzeletet a valósággal. Képeinek élénk, lüktető színpompáját, szereplőit, mintha egy másik világból hozta volna.
Alkotásai sajátosak, egyéni kifejezésmódja elénk tárja a művész világról alkotott véleményét – olvasható a művész bemutatásában, aki 1957-ben született Komáromban.
1975 – 1976 között a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta, 1987-től szabadfoglalkozású művész. Hosszabb ideig élt Ausztriában és Németországban, ahol bekapcsolódott több nemzetközi művésztelep munkájába. A rendszerváltás óta számos európai országban, valamint Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban mutatta be műveit. Grafikái gyakran jelennek meg a felvidéki magyar sajtóban.
Tagja szakmai szervezeteknek. 1999-ben elnyerte a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díját.
Nagy Zoltán művészetét pedig sokrétű formanyelv, nagy gesztusok, jó arányérzék, bravúros rajzkészség, kifinomult színhasználat, összetett gondolatiság és finom irónia jellemzi. „Nulla dies sine linea – nincs nap vonal nélkül.” Kifejezésmódja sokrétű, technikája változatos. Korszakai, sorozatai a szürrealizmus, expresszionizmus vagy éppen a gesztusfestészet törekvéseihez sorolhatóak. Témái között találkozhatunk a női formával, mely mint idealizált szépség jelenik meg, még ha olykor karikaturisztikus is az ábrázolás. Foglalkoztatja az ember ontológiája, képei között láthatunk városképeket, struktúrákat. Gyakran ábrázol bibliai témát.
Érzékenyen reflektál a világban zajló jelenségekre, szín és formavilága tükrözi pillanatnyi hangulatát, érzéseit.
Alkotásai között találhatunk grafika, rézkarc, tus, kollázs technikával készült munkákat, valamint olajjal, arillal készült festményeket. Képei készülnek vászonra, kartonra, farostlemezre, pizzás dobozra, vagy akár szekrényajtóra, rajtuk felfedezhetünk teás papírt, fogpiszkálót, vagy felhasított és összevarrt sebet, de akár egy gyógyszer csomagolásának darabkáját is.
Fotó: Kárpát Haza Galéria facebook oldala
Művészetében az erőteljesen megjelenő szarkasztikus humor keveredik a realisztikus elemekkel, létrehozva a művész sajátos abszurd világát, kifejezésformáját.
Nagy Zoltán 1961-ben született Losoncon. 1980-ban a pozsonyi Iparművészeti Középiskola grafika szakán érettségizett. Néhány évig az Új Ifjúság című folyóirat grafikai szerkesztője volt. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát 1985-91 között végezte el, Albín Brunovský és Karol Ondreička professzoroknál. Tanulmányúton vett részt, többek között Moszkvában, Leningrádban, Rigában, Tallinnban, Párizsban és Velencében. A Kalligram, a Madách-Posonium, a Lilium Aurum és az AB-art kiadó számos könyvét tervezte és illusztrálta. Illusztrációi rendszeresen megjelennek a szlovákiai magyar folyóiratokban. Megalakulásakor, 1996-ban belépett a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságába. Alapító tagja volt a Pozsonyi Műtermek művészeti csoportosulásnak. 1983-ban megnyerte az ASUT (Országos Katonai Művészeti Alkotóverseny) első díját. Festészete mellett kisplasztikái is jelentősek.
A tárlatok a beágyazott linkekre kattintva tekinthetőek meg virtuálisan a galéria facebook oldalán.
