„A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren” – írja Karen Hawkins. A Szent Család kifejezéssel a keresztény tanítás a Jézusból, Szűz Máriából és Szent Józsefből álló családot illeti. A római katolikus egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy külön ünnepet szentel Jézus családjának.
A Szent Család ünnepét XIII. Leó pápa (1878–1903) szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a századvégi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon. A liturgikus naptárba XV. Benedek pápa vezette be 1921-ben. Ünnepe eredetileg a vízkereszt utáni első vasárnapra esett, de 1969-ben átkerült karácsony nyolcadának a karácsony napját követő első vasárnapjára. Ez az ünnepnap a Szent Családot állítja elénk követendő példaképül.
Farkas Zsolt atya a betlehemi jelkép előtt megáldja a családokat és a gyermekeket a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban 2018-ban (Fotó: Berényi Kornélia)
A Szent Család ünnepnapja mindannyiunk ünnepe, hiszen mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól. Az életünk szorosan összefonódik másokéval. Mindig is valakinek a gyermeke maradunk, vagy valakinek a testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, hozzátartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól. Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, Szent Józseffel, a rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.
A zűrzavarossá váló világban egyre nagyobb szükség van a családra, melynek jelképe az apa, az anya és a gyermek. Ez így a család, mely minden bonyodalommal együtt egy hálót alkot, miközben szárnyalni enged és védelmet ad.
A karácsonyi időszakban és a vírus okozta bezártság idején az embereknek volt alkalmuk együtt lenni, együtt elidőzni az ünnep fényeiben, a családi tűzhely melegénél. Ám ennyi idő alatt adódhatott alkalom arra is, hogy megtapasztalják a család kihívásait. Az együtt töltött napok után sokan talán a családi tűzfészekben érzik magukat, nyomát sem találva a meghittségnek és a fénynek. Nem is szólva azokról, akik a Szent Család ünnepén kirekesztve érzik magukat, nem élnek családban, nem jól működő családban élnek, vagy gyermekkori emlékeik egy szenvedéssel teli családról szólnak.
Család a templomban: apa, leánygyermek, fiúgyermek, anya (Fotó: Berényi Kornélia)
A család bezártságának idején, ezen az ünnepen az evangéliumi szakasz két olyan embert állít példaképül, akik nem családban élnek. Simeon, az igaz és istenfélő ember egyedül Istennek él, és Izrael vigaszát várja. Anna prófétaasszonynak pedig nincs családja, csak volt. Egykor élt apjáról és egykor volt családjáról hallunk. Ő átélte, mit jelent, ha valaki család nélkül marad, férje hét év után meghalt, ő pedig mintegy hatvan évet töltött el a kitaszított özvegyek magányosságában. Isten választott népe volt az ő otthona, de ennek is csak a kifordítottságával, a fonákjával, a megváltatlanságával és hűtlenségével volt kénytelen szembesülni.
Simeonnak és Annának nélkülöznie kellett a családot. Ugyanakkor, ami a tragédiájuk, az teszi őket befogadóvá és nyitottá.
Ez a két idős ember éppen családon kívüli mivolta miatt tud találkozni Jézussal, mert ők félre tudnak állni. Ők olyanok, akiknek családi hatalmát és befolyását nem fenyegeti a felnövekvő nemzedék. Ők elég nagyvonalúak ahhoz, hogy egy kisgyermekben megláthatják a jövőt és megélik azt a vigasztalást, hogy szeretni tudják őt. Bennük nagyon mélyen él a család, a jól működő emberi közösség utáni vágy.
Oly kedves és 21. századi…
Az ember nem létezik család nélkül, erről a Biblia sok esetben tanúságot tesz, és ezt ünnepeli a katolikus egyház az esztendő utolsó vasárnapján. A család a társadalom legkisebb és legszilárdabb egysége, mely gyökérzet és hagyomány is egyben. Felbecsülhetetlen az az erő, gyengédség, amely a család sajátja: a kölcsönös segítség, egymás nevelése, a megtartó kapcsolatok, az osztozás az örömökben és a nehézségekben.
Szent II. János Pál szerint az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad.
A lelkiatyák számára öröm, amikor a házaspárokat és családokat együtt látják, különösen a vasárnapi szentmisén. Az év utolsó vasárnapján a szentmise keretében imát mondanak a családokért, majd megáldják a családokat és a gyermekeket a templomban felállított karácsonyi jelképek előtt.
(Forrás: Magyar Kurír)
