Ha valamikor, éppen szilveszterkor, az új esztendő nyitányakor van leginkább szükségünk a hitre. Hiszen a nem látott dolgok valóságos ismeretlen birodalma, tartománya felé indulunk. Mit hoz 2021? Sokan sokfélét mondanak, ígérnek, várnak. Vagy éppen semmit, összetörten mennek, sodródnak az ismeretlen, új napok felé. És ezt sóhajtják: Meddig még, Uram, meddig? Nekünk az a bizonyosságunk, hogy Valakit hoznak az új napok, Őt, az Örök, Változatlan Valóságot, magát Istent és az Ő Fiát, Urunk Jézust. Sőt: Ő hozza az új napokat, nem véletlenül zuhannak ránk, mint a földrengés. Júda oroszlánja (Jelenések 5,5), aki már győzött a másik oroszlán, az ördög fölött, aki mint ordító oroszlán jár szerte a világban, keresve, kit nyelhet el (1Pét 5,8). Ezzel az oroszlánnal szemben a Bárány hozza 2021-et.
Ezért most néhány gondolattal, továbbá Michael Willfort osztrák festő képeivel és egy személyes hangvételű spirituális útravalóval szólít meg mindannyiunkat ez az Isten-hívogató, Isten elé hívogató.
Az élénk színű, reményt, bizalmat, innovációt, változást sugárzó festményen megszelídítetten kíséri az útját járó embert az oroszlán. Bármily veszedelmek között járjunk is majd, láthatatlan vírusok vagy szembejövő, ádáz ellenségek között, velünk a Bárány.
Mellettünk jön az, Akire tekintve a jánosi látomásban az egyik vén így szólt: „Ne sírj! Íme győzött az oroszlán, Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és a hét pecsétet…” (Jelenések 5,5). 2021-ben is Ő lesz az, Aki oroszlánszelídítő Bárányként áll majd melletted, Aki majd felnyitja a jövő könyvét is, mert minden, de minden az Ő kezéből jön. És aki letöröl minden könnyet mindenek előtt a szívünkről… „Ne sírj!…”
Isten kezében a keresztek között is, egész évben
Ilyentájt minden esztendőben eszembe jutnak Luther, Kálvin imái, erdélyi nagyasszonyaink, Árva Bethlen Kata, Petrőczy Kata Szidónia vagy éppen Lorántffy Zsuzsanna gyönyörű, mély hitről tanúskodó vallomásai, melyek az emberileg bizonytalan, Isten felől azonban biztos jövendőt szemlélve, a bizalomra, hitre hívogatnak mindnyájunkat. Vagy miként a Heidelbergi Káté, a magyarságot jó és rossz sorsában mindenkoron vigasztaló, talpon tartó gondviselés hirdetéssel szól ma is hozzánk, amit most a 27. kérdés-felelettel idézek az Olvasók figyelmébe. „Mi az isteni gondviselés?” – tegyem hozzá: ami félelemoszlató jövőbe tekintésünket segíti?
A válasz: „Istennek mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mellyel mennyet és földet, minden teremtménnyel együtt, mintegy a saját kezével fenntart és úgy igazgat, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen esztendők, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, hanem az Ő atyai kezéből jön”.
Szépen rímel erre a valamivel korábbi kínai keresztyén példabeszéd. „Így szóltam az angyalhoz, aki ott állt az új év kapujában: Adj egy lámpást a kezembe, kérlek, hogy biztos léptekkel járhassam utamat a sok bizonytalanság között, ami rám vár az új esztendőben. Ám az angyal ezt felelte: Lépkedj bátran a sötétben, csak közben tedd kezedet Atyád, Istened kezébe. Járj hittel! Az Ő keze vezetése jobb, mint a lámpás, és biztosabb még a járt útnál is. Bízzál Őbenne!”.
A fentieket egyetlen szép képben komponálta egybe, s derűs fényekkel biztosít az elmondottak igazáról Michael Willfort másik festménye. Az atyai kéz emel, tart. Ahogyan Babits írta: „mindenütt épen tenyérrel emel e nagy égi Kéz”. Dőlhetnek feléd keresztek, visítva támadhat szívtépő vadmadár, sorsmadár, kegyetlen testi-lelki, családi, nemzeti próba jöhet, de tart az a Kéz, a földön munkálkodó égi Krisztus-kéz. Tedd kezed Atyád kezébe 2021 minden napján, Ő túlemel, felemel, megemel, átemel mindenen. „Bízzál az Úrban, rólad Ő / Meg nem feledkezik, / Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik”.
Személyes vallomás és Istent hívogató zsoltár
A 23. zsoltár ihletésére, Isten Lelke vezetésével fogalmaztam ma újra 2016 elejére írt zsoltár parafrázisomat. Az eredeti az Evangélikus Élet színes mellékletében, a Forrás rovatban jelent meg. Az azóta megélt és előrevetülő 2021-es események lelki szemlélése közben Uramtól, Megváltómtól átvettem és leírtam ezeket a sorokat. Nem csak magamnak, mindenkinek szól, mindenkit szólít ez a lelki útravaló. Szeretettel, testvérszívvel nyújtom át a Kedves Olvasónak!
Még ha nem is tudnám
Még ha nem is tudnám,
hol talál majd nyugalmat lelkem,
az innenső vagy a túlsó parton
e gonosz időkben,
és ha arcomat sűrű homály borítaná el,
gond, csalódás, megrettenés felhője,
világjárvány újuló veszedelme,
s ha napszálltakor is nyugtalan lenne a szívem,
hiszem, tudom, bízom:
Te fogsz akkor is majd
jótevő kezeddel
betakarni, megnyugtatni engem.
Irgalmad árnyékában rejts hát el engem,
mikor nem lesz sehol menedékem.
Jóságod legyen lelkem védőpajzsa,
sebeimre gyógyír Igéd balzsama.
Mert ha Kelet felé megyek, ott vagy,
ha Nyugat felé, ott is észreveszlek,
ha Északon működsz, meglátlak Uram,
ha Délre fordulok, ott is látom áldó kezed.
Tied az életem kettőezer-huszonegyben,
mint volt kezdetben, s lesz a végen,
ha majd zarándokutam itt bevégzem,
meghallván hazahívó égi zenédet.
Addig is, mindvégig ezt kérem:
Jó Uram, én Istenem,
nyugtasd meg Tenmagaddal
zaklatott, botladozó szívem.
Ámen.
