A borászoktól kapott információk szerint úgy tűnik, idén jó termés került a pincékbe. Katonakoromban vettem részt először szüreten, a Bács-Kiskun megyei Apostagon mímeltük a munkát. A normától ugyan elmaradtunk, de néha egy-két pohár must, vagy bor lecsúszhatott a torkunkon. Később, már számos Somló-hegyi szüretnek lehettem részese, s mindig nagyon élveztem ezt az igazi kalákát: megvan a forgatókönyve, s mikor besötétedik, a vigalom se hiányozhat. A pincében gyűlik össze a társaság, s néhány pohár alapozás után dalra is fakad. Karácsonyra, szilveszterre már az asztalra is kerülhet a nemes nedű.
Az operairodalom klasszikusai is mind tradicionális bortermelő országokból származtak, így előszeretettel használták a bordal műfaját, zenedrámákba is becsempészték feszültségoldóként. Számunkra, magyaroknak legértékesebb talán a Bánk bán opera bordala, amikor Petúr bán szomorúan kiáltja a világba Vörösmarty – eredetileg a Czillei, s a Hunyadiak szomorújátékába szánt sorait:
„Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét”.
Kiváló basszusok népszerűsítették az áriát. Itt néhány klasszikust is említhetek, az 50-es években Fodor János hangját csodálhattuk meg, aki torzonborz jelmezében mély, borízű hangjával bűvölte el a közönséget. Később Faragó András és Sólyom-Nagy Sándor alakításai voltak számomra emlékezetesek. Erkel más operáiban is él a népszerű betéttel, a Bátori Máriában és a Sarolta című dalműben is felhangzik az itóka által inspirált nóta. Kodály is belopja az ital szeretetét a Háry János daljátékba, Marci bácsi önfeledten énekli: „Jó bort mérnek Füreden és Kaposvár-bahha-rahha-rahaha.” Ezt a „slágert” egyébként a Közgazdasági Egyetem bulijain is mindig műsorra tűztük, természetesen kezünkben nem ásványvizet tartottunk.
Az olasz szerzők is élen jártak az alkoholos ital népszerűsítésében, talán a legnépszerűbb a Parasztbecsület híres dala: a szomorú végét még nem sejtő főhős önfeledten énekel a szicíliai tavernában kedvesének, s a tömegnek. Talán a mű legnevezetesebb előadását a veronai arénában élvezhettem, s jóllehet a hely mérete nem tűnt egy intim környezetnek, de a fergeteges hangulatban a nézők szinte együtt énekeltek a szerencsétlen főhőst megformáló tenorral. Shakespeare figurája, Falstaff sem veti meg a testi örömöket, Nicolai operájában ad ennek hangot. Talán kevésbé ismert Ciro Pinsuti Mátyás királyról írt műve, amelynek kolozsvári bemutatóján magam is bábáskodtam. A Verdi árnyékában alkotó szerző művében a negatív hős rajong a nedűért, s ennek hangot is ad. Mivel ezt egy cigánytáborban teszi, a csinos kreolbőrű lányok csak fokozzák a szenvedélyét.
