Popély Gyula könyvei mély benyomást keltenek a Felvidékhez is kötődő olvasóban. Hiszen az, hogy őseim faluját még ma sem nevezem Mislave-nak, hanem lelkemben és szívemben örökké Miszlóka marad, lételemmé, életszemléletté vált bennem. Akárcsak egykori horvátjárfalusi birtokunk, amelynek gyászos történelme is ott sajog bennem, mert a pozsony-ligetfalui mészárlás ennek a birtoknak a tőszomszédságában történt. Családom részbeni kiirtása is Csehszlovákiához, Szlovákiához kötődik, hiszen az ilovai börtön rémálma a családi krónikák által bennem is rémálommá lett.
Azt pedig, hogy mi miért és kiknek a bűne által történt, a legavatottabb tudós, a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora, Popély Gyula hosszú tudományos kutatások eredményeképpen fejti ki köteteiben, amelyek egyikével nemrégiben ajándékozott meg kortalannak tűnő barátom, és e témát illetően professzorom.
A könyv Szlovákia háborús történelmét, a fiatal állam köpönyegforgatását, kapzsiságát és embertelenségét mutatja be minden részletével, eddig kevésbé vagy egyáltalán nem ismert történéseinek, diplomáciai levelezéseinek és egyéb dokumentumainak ismertetésével. Ám mégsem e kor kusza históriája ragadott meg, olvasván az 1938-44-es szlovák államalapítás mesterkedéseit, hanem az, hogy abban a korban is épp ugyanannak a világpolitikai nyomásnak volt hazánk kitéve, mint amellyel ma is háborúzni vagyunk kénytelenek.
Ugyanazok a zsarolások, uszítások, árulások és zavarkeltések olvashatók Popély professzor könyvében, mint amilyeneket ma tapasztalunk. Remélhetőleg nem ugyanazzal a számunkra drámai eredménnyel zárulnak majd ezek a mai európai és nemzetközi magyarellenes események.
Hiszen mind a románok, mind a szlovákok, mind pedig az ukránok a magyar földre kacsintgatnak, miközben egyetlen európai szervezet sem áll ki a magyar kisebbség érdekei mellett, s az Európai Unió, amely legfőbb szövetséges ellenségünk, éppen úgy nyilvánosan, parancsra támadja hazánkat, miközben az uniós vezetők kenyéradó gazdája Amerikából üzenget, a „fasiszta diktátornak”, Orbán Viktor miniszterelnöknek címezve ostoba mondanivalóját.
Tehát, egyelőre nem dörögnek fegyverek, nem állnak hadseregek a maradék Magyarország határain, ám a hazai politika hasonló hezitálással, erőtlenül szemléli mindazt, ami történik, s alig vannak határozott lépések – mert hát… demokrácia van. Még mindig azt hisszük, hogy a proli házmesterrel lehet Mozartról is beszélgetni. Jó volna tehát, ha politikusaink figyelmesen elolvasnák Popély Gyula könyvét, mert ez igen hasznos történelem, és politikatörténet egyben.
A nemzetközi politika jellemtelensége és erkölcstelensége az elmúlt nyolcvan évben még mélyebbre süllyedt, így a válaszoknak is sokkal erőteljesebbeknek kell lenniük, ha nem akarjuk Vácot és Miskolcot is szlovák fennhatóság alatt látni.
Ha túloztam, az attól lehet, hogy negyven éve próbálok a nemzet céljaiért írni, hadakozva szocialista, liberális és nemzeti erőkkel, amely utóbbiak a tények helyett máig a demokrácia ködében tapogatóznak, valós politikai megoldások és új szövetségkeresés helyett…
Popély professzor könyve tehát nemcsak a múltat ismerteti meg, hanem figyelmeztet a jelen gyengeségeire és ebből fakadóan a jövő bizonytalanságára is egyben.
A szerző egyháztörténet kutató, író
