Ha az állampolgársági ellentörvény elmúlt több mint egy évtizedéből indulok ki, akkor legalább 11-re tippelek. Szlovák állam alatt pedig ennek a negyvenkilencezer-harminchat négyzetkilométernyi lopott tulajdonnak a mindenkori helytartóit értem – függetlenül attól, hogy épp vörös, barna, vagy hamuszürke az aktuális színezet. Az említett Fico-féle regula – amely bár nyilvánvalóan a magyarság ellen irányult, de azért erre a fiatal hazára jellemző módon jó kis „öntökönszúrás” lett belőle a sok állampolgárságtól megfosztott szlovákkal a maroknyi magyarral szemben – mint cseppben a tenger mutatja, valójában mit gondolnak rólunk. Ahogy azt is, hol a helyünk ebben a csodálatos mintaszerű jogállamban.
Mióta Robert Fico annak idején csípőből tüzelt vissza az egyszerűsített honosítási eljárást bevezető magyar jogszabályra – megfosztva ezzel szlovák állampolgárságuktól azokat, akik más állam állampolgárságát megszerzik – se szeri se száma a kiigazító szándékú javaslatoknak. Még maga a néhai koronaherceg, a magyargyűlöletben-üldözésben és egyenes adásban közvetített hazudozásban szlovákelső Robert Kaliňákot is megérintette a dolog, nem beszélve az akkori ellenzéki oldalon született, majd rendre elvetélt módosító indítványokról.
De bárki is nyúlt hozzá, a termés mindig legalább olyan cifra volt, mint újszülött csallóközi magyar gyerek számára a „skloňovanie prídavných mien” tudománya.
Hogyaszongya: visszakaphatja, ha igazolja, hogy már külföldön élt, aztán, igazolja, hogy bírja a csodálatos államnyelvet, majd megint kivételek sora ezek alól, és így tovább. Akár vegytisztán magyarfaló kormány volt hatalmon világ butája államfővel felékesítve, akár magyar vegyes körettel felhígított tákolmány, a lényeg ugyanaz maradt: az itt élő magyarokat egyik legalapvetőbb alkotmányos státusukból kibillentő jogukat továbbra sem állította helyre senki. Mert ehhez semmiféle érdeke nem fűződik a szlovák államnak.
Mint ahogy most sem fogják helyreállítani. A körülötte folyó okoskodás, csűrés-csavarás minden egyes betűje azt ordítja bűzlő lehelettel és csöpögő nyállal a képünkbe: má-sod-ren-dű-ek vagy-tok-tok-tok!
Ha nem így volna, a Fico-féle ellentörvény okozta joghalált korrigáló jogszabály mindössze egyetlen mondatot tartalmazna, éspedig azt, hogy a 2010-es módosítás teljes egészében hatályát veszti, s visszaáll az azt megelőző állapot. Se több, se kevesebb.
Se kevesebb!
A kormányfőként és emberként is többszörösen leszerepelt Matovič hiába nevezi ezt a mostani szutykot „értelmes kompromisszumnak”, nem az. Értelem csak annyi van benne, mint a miniszterelnök egyéb megnyilvánulásaiban, kompromisszumról pedig szó sincs, mert olyat nem szoktak alapvető jogokra kötni.
Egy jogállamban legalábbis…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
