Valószínűnek tartom, hogy annak a hírnek hallatán, hogy a nyíltan hazaáruló momentumos EP-képviselőt, Cseh Katalint, több uniós tisztségviselővel és képviselővel egyetemben kitiltották Kínából, nem kezdünk tömegesen, könnyektől áztatott szemekkel, kevés kínai nyelvtudásunkat igénybe véve, tiltakozó leveleket írni a kínai kormánynak. Még csak azt sem tartom valószínűnek, hogy e kérdés kapcsán hadat üzennénk Kínának, mint a székelyek egykoron.
No, nem azért, mert esetleg nem értenénk egyet azzal, hogy az EU figyelmeztesse Kínát az emberi jogok betartására az ujgur testvéreinkkel tanúsított elnyomásukkal kapcsolatban. Nem! Ha valakik, akkor mi, magyarok igazán tisztában vagyunk azzal, hogy kik is az ujgurok. Ezt csak azon liberális bértollnokok kedvéért írom ide, akik minden tényt figyelmen kívül hagyva, ezt a történelmi párhuzamot fordítanánk elsőként ellenünk. De gyomorforgató, és minimum kétszínű is az a politikai sakkozás, ahogyan az Európai Unió, vagy az Európai Bizottság a kisebbségek elnyomása terén megnyilvánul.
Vegyük csak szépen sorjában. Az a Cseh Katalin sír krokodilkönnyeket hullatva most, sajnáltatva magát, akinek a pártja a legutóbbi szlovákiai parlamenti választásokon nyíltan a Progresszív Szlovákia Pártja mellett tette le a voksát, vagy aki a romániai választásoson pártelnökük, az egykori Lenin-fiúkat meghazudtoló Fekete Győr András személyében a románokat támogatta az erdélyi magyarsággal szemben. És azért ne feledjük el azt az apró, de nem elhanyagolható tényt sem, hogy Kína, minden gazdasági meg egyéb, külsőleg nagyon is a kapitalizmus jegyeit magán hordozó megnyilvánulásai ellenére is, egy kőkemény kommunista ország, melyet vállal is, ellenben a demokratikus köntösben tetszelgő európai uniós tagállamokkal, mint Szlovákia, ahol a kollektív bűnösség elve még mindig érvényben van, vagy Románia, ahol a regionális székely jelképekért, vagy a magyarság nemzeti ünnepén kitűzött magyar zászlóért kemény bírságok szabhatók ki.
Kérdezhetjük jogosan, hol vannak az emberi, meg az európai jogok mellett habzó szájjal kiálló liberális EP-képviselők ilyenkor? Hol van az a híres toleranciaérzékenységük és jogféltésük?
Nem beszélve a terrorizmus koncepciós vádjával évek óta ártatlanul bebörtönzött két székelyről, Beke Istvánról és Szőcs Zoltánról., akik miatt nem tiltakozik az Amnesty International, és más jog- és embervédő szervezet sem.
Az pedig csak hab a tortán, hogy Cseh Katalin és „cseh” barátnője, Vera Jourová EB-alelnök volt az, aki fanyar vigyorral az arcán dobta a fiókba a Minority Safepack több, mint egymillió aláírással alátámasztott kisebbségvédelmi petícióját, ami az Európában őshonos nemzeti kisebbségek jogait volt hivatott európai szintű jogi megoldást javasolva az asztalra tenni. De azért is álságos az Európai Unió efajta politikája, hiszen nagyon sok jó nevű és ismert európai cég varrat bérmunkában, fillérekért, vagy érthetően napi egy marék rizsért márkás terméknéven piacra kerülő árut, mellyel pont azok az emberi jogok sérülnek leginkább, sokszor gyermekekkel végeztetett munka miatt, amelyet most kifogásolnak, és számonkérnek Kínán.
Hát igen! A mások kín(j)án szerzett haszon az nem európai érték! Hát még nem is emberi! Az egyszerű vásárlónál ez úgy csapódik le, hogy a kínai piacon az árus Adidas cipőként adja el a négycsíkos sportcipőt is, mondván: több csík, több Adidas!
Nekünk, akik immár száz éve, a trianoni békediktátum megszületése óta Európa ujgurjai vagyunk, megannyi kisebbségi létben élő sorstársunkkal egyetemben, nem jár a figyelem. Nem szankcionálják azokat a tagállamokat, akik nem tartják tiszteletben az Európai Unó által oly ,,magasra” tett kisebbségi jogokat.
Hát igen, Kína messze van, Szlovákia, Románia meg túl közel. Így megeshet, hogy a távolba merengés közepette egyszerűbb elnézni ezek fölött az országok fölött, és vigyázó tekintetüket Kínára vetni, mert így nem kell kényelmetlen helyzetbe kerülnie az Európai Uniónak a liberális demokráciát támogató tagállamaival szemben.
Nagyon szemforgató azonban ez a politika, mert az európai ,,ujgurság” nem lebecsülendő tényező, becslések szerint, mintegy 50 millió embert jelent. Jourová asszony is nyugodtan hajthatja álomra a mindent látó „szemét”, mert ismét sikerült bizonyítania, hogy az Európai Unió távolabb van Magyarországtól, mint Kínától, de ez a fajta szemlélet nem erősíti meg az uniós intézményekbe vetett hitünket, már azt, ami még van egyáltalán. Egy dologgal vigasztalódhatunk csak. Hogy Cseh Katalin, velünk egyetemben, idén se megy Kínába, a kínaiak nagy örömére.
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
