A Pro Civis Polgári Társulás egy komplex nyelvhasználati törvénytervezetet mutatott be szeptember 17-én, a csallóközcsütörtöki székházában. Őry Péter, a társulás elnöke a sajtó képviselőnek a törvénytervezet céljáról, Zuber Szilvia jogász, a Pro Civis külső munkatársa, szakértője pedig alkalmazási lehetőségeiről beszélt.
Első olvasatra akár meghökkentőnek is nevezhetjük ezt a törvényjavaslatot, amelyet a mostani bemutatással társadalmi vitára bocsátottak alkotói. Ugyanis a kisebbségi nyelvhasználati törvény javítgatása helyett Szlovákiában egy teljesen újszerű megközelítést tárnak a nyilvánosság elé, amely új alapra helyezi a szlovák és a magyar nyelv egymáshoz való viszonyát:
A törvényjavaslat első fejezetének 1. és 2. §-a kimondja:
„(1) A Szlovák Köztársaság területén hivatalos nyelv a szlovák nyelv és a magyar nyelv. A jelen törvény célja, hogy biztosítsa minden állampolgár alkotmányos jogát a szlovák vagy magyar nyelv használatára a közigazgatási szervek, bíróságok és más állami szervek előtt.”
Erről a meghatározásról azért mondhatjuk, hogy Szlovákiában újszerű, mert az Európai Unió országaiban már sikeresen működő nyelvhasználati mintákat vették alapul. Meghatározva azokat az alapelveket, amelyek mentén a polgárok eldönthetik, hogy a két egyenlő jogú nyelv közül melyiket kívánják használni egy adott ügy intézése közben. Ez valójában azt jelenti, hogy a törvénytervezet szerint
a szlovák és a magyar nyelv egyenrangúvá válik, szemben a jelenlegi hatályos jogszabályokkal, amelyek a szlovákot államnyelvként határozzák meg.
A Pro Civis elnöke ismertette, hogy a tervezet szerint a hivatali nyelvhasználatban a polgár dönt, melyik nyelvet használja és a törvényjavaslat tartalmazza, hogy a hivatalnak kötelező biztosítani olyan személyt, aki bírja mind a két nyelvet. Az európai gyakorlat szerint az ilyen tudással rendelkező munkatársak bérkiegészítést kapnak. A megvalósítás számos kérdést vet fel a humán erőforrások tekintetében, nyilvánvalóan speciális nyelvi képzésekre lenne szükség.
A törvénytervezet kapcsán Őry Péter elmondta: a legfontosabb, hogy a magyar közösség megismerje a tervezetet, véleményezze, különböző fórumokon megvitassa és ezáltal kialakuljon az a társadalmi konszenzus, ami meghatározza, hogy mind a közösség, mind a szakértők, illetve a magyar politikum mit tart megvalósíthatónak belőle.
Őry szólt arról is, hogy a most nyilvánosságra hozott törvénytervezet az alapok felkutatásától indulva, mintegy 3-4 éves munka eredménye és a polgári társulás már közel 12 éve foglalkozik a nyelvhasználati jogok érvényesítésével. Ez magában foglalja többek között a törvények magyar nyelven való elérésének biztosítását és a törvénybe foglalt jogok érvényesítését is. Munkájuk eredménye nem robbanásszerű, ugyanakkor mérhető és tapasztalható változásokat értek el eddigi tevékenységükkel. Ennek egyik eleme az ingerküszöb módosulása a szlovák és a magyar emberek viszonylatában is, a nyelvhasználati érdekérvényesítés mintegy 10 év alatt természetessé vált. Sokkal kevesebb szlovák teszi szóvá a magyar feliratok megjelenését, illetve a magyar nemzetiségű embereknek pedig természetes, sőt, igényként jelenik meg a kétnyelvűség már akár a mindennapokban vagy a hivatali ügyintézés kapcsán is.
„Természetessé vált, hogy találkozunk és találkozni szeretnénk magyar feliratokkal“ – hangsúlyozta a Pro Civis elnöke.
Őry véleménye szerint ezek a változások indokolták az új nyelvtörvény kidolgozását, mivel átalakulóban van a közgondolkodás, és egyre nyitottabbak az emberek arra, hogy megfogalmazzák igényeiket a nyelvhasználat területén.
„Nagyot álmodni lehet és kell ezen a területen, és – folytatta gondolatmenetét – nagy is az az álom, ami egyenrangúnak értelmezi a szlovák és a magyar nyelv viszonyát a meghatározott kereteken belül. Ugyanis ez a törvényjavaslat megszünteti, helyébe lép az államnyelvnek. Tudatosítani kell, hogy a gyakorlati alkalmazása teljes infrastrukturális átalakítást tesz szükségessé. Azonban
az európai normák bizonyítják, hogy a magyar nemzeti közösség számára biztosított kisebbségi jogok nem az európai átlag felett, hanem alatt vannak.
Ezért ahhoz, hogy előrejussunk, fogalmazzuk meg, hova akarunk eljutni. Amennyiben aluldefiniáljuk az igényeinket, nem fogunk eredményt elérni.“
Zuber Szilvia jogász, a Pro Civis külső munkatársa a törvényjavaslatról elmondta: a legszélesebb körben biztosítja a polgároknak a nyelvhasználati jogokat. Két egyenrangú nyelv használatát helyezi a középpontba, amely a finn–svéd modellre épül, ami lehetővé teszi, hogy a polgár eldöntse, melyik nyelven szeretné intézni az ügyeit, érvényesíteni a jogait. A jogász kifejtette, hogy gyakorlatorientált törvénytervezet készült az Európai Unióban elfogadott irányelvek szerint, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a tervezet nem minden területre terjed ki.
A gyakorlati alkalmazást illetően azonban megemlített néhány területet: a tervezetben a törvény hatálya 3000 fős vagy több mint 8%-os arányt határoz meg, a közlekedésügyben kötelező kétnyelvűséget tartalmaz, a fogyasztási cikkek tájékoztatói is kétnyelvűek kell, hogy legyenek. Ezt garantálja, hogy a jogszabály hatálya alá esnek a fogyasztói cikkek gyártói és forgalmazói is.
S hogy ki fogja ezt megvalósítani? Párhuzamot vonhatunk a parlamenti képviselet, a kormányban való szerepvállalás időszakaival, amikor nem történtek előrelépések, mert a gyakorlat szerint a szakmai kidolgozásra utólag gondoltak, vagy éppen a magyar politikai akaratnak is híján voltak a politikusok.
„A magyar politikai szereplők közelgő egyesülése esélyt jelent arra, hogy az elkészülő szakmai háttéranyagot megvitassák, és a szakmai egyeztetések után kiemelhetőek lesznek belőle olyan elemek, amelyek megvalósítása mellett elkötelezi magát a magyar politikum. Ez egy előre elkészített szakmai anyag, ami vállalható a magyar politikum esetében, akkor is, ha jól tudjuk, a szlovák politikum részéről erre nincs, és soha nem is volt fogadókészség“ – vont párhuzamot Őry Péter zárszavában a múlt és a jelen között.
A nyelvtörvénytervezet ITT tekinthető meg.
Észrevételeket, javaslatokat a nyelvtorveny@procivis.sk e-mail címre várják.