A Kisebbségi Jogvédő Intézet szervezésében A Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében címmel megtartott rendezvénysorozat péntek délutáni programjának három előadása a Felvidék, közösségünk legégetőbb ügyeivel foglalkozott. Csóti György igazgató felvezetőjében felhívta a figyelmet, hogy mindhárom téma egyként érinti a Felvidéket, de az Európai Unió joggyakorlatát is.
Elsőként Nagy Dávid, érsekújvári ügyvéd, aki felvállalta a már ismert és széles körben nagy felháborodást keltett Falath Zsuzsanna-ügy képviseletét, részletesen ismertette, felidézte a Pozsonyi Városi Múzeum fiatal muzeológusának esetét, amely még 2018-ban kezdődött és napjainkig nem zárult le. Újra hallva a történteket, a megdöbbenés érzése jottányit sem csökkent bennünk. Zsuzsi számára a múzeum munkatársaként a birtokába jutott dokumentumok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovák-magyar viszonyban, a vitás kérdésekben a magyar vélemény a valós, a szlovák pedig alapvetően kétséges. Mivel szakterülete az újkori szlovák-magyar történelem, és munkáját komoly elkötelezettséggel végezte, a Magyar Hírlap 2018-ban interjút készített vele, amelyben elmondta mindazt, amit a két nép viszonyában, történelmében tényekkel alátámaszthatóan, dokumentumokkal igazolhatóan feltárt. Ebből az interjúból az egyik szlovák hírportál munkatársa önkényesen kiragadott bizonyos részeket, amelyek szerinte sérthetik a szlovákok önérzetét, és ezután megindult a gyűlölet lavinája a fiatal muzeológus ellen. Az újságíró rossz fényben tüntette fel őt, de más, nacionalista beállítottságú egyének is szinte hajtóvadászatot indítottak ellene. Felettese, a múzeum igazgatója tudomást szerezve a történtekről behívatta, és munkahelyi átszervezés címén felmondott neki, illetve végzettsége és addigi munkája szempontjából alantasabb helyet kínált fel számára. Ekkor az ügyet már a nyilvánosság is megismerte, Nagy Dávid jogász pedig elvállalta jogi képviseletét abban a két ügyben, amely jogosan érintette őt. Az egyik per munkaügyi a jogtalan elbocsátás miatt, a másik pedig diszkriminációs, mert teljes bizonyossággal megállapítható, hogy Falath Zsuzsannát azért érte jogsérelem, mert magyar érdekeket képviselt, illetve szembe mert helyezkedni szlovák nemzetiségűként a két nemzet történelmét érintő hamis, valótlan megítélésekkel. A perek jelenleg még a bíróság hatáskörében vannak, a tárgyalásokat nehezítette a vírusjárvány, de a bíróság további bizonyítási eljárást is eszközölni kíván. A legutóbbi munkaügyi perben történt tárgyaláson megállapították, hogy a fiatal muzeológust mondvacsinált ürüggyel bocsátották el, hiszen részlegét nem leépítették, hanem további munkatársakkal bővítették, tehát ő sem volt feleslegessé váló dolgozó. Az ügyvéd megjegyezte, hogy ez az ügy rendkívül kirívó, de nem egyedi, Szlovákiában másokat is ért sérelem és megkülönböztetés, sőt elbocsátás is amiatt, mert kifejezték rokonszenvüket a magyarság iránt, kiálltak az igazság védelmében a történelmi ferdítések ellenében. Ezért kell nyilvánosan foglalkozni ezzel az esettel, hogy mások se hallgassanak az elszenvedett jogtalan sérelmekről.
A délután másik programja ugyancsak érzékeny, évtizedek óta húzódó eljárással, a Beneš-dekrétumok, a kitelepítettek vagyonelkobzása, jogos tulajdonuk visszaszolgáltatása, a restitúció kérdésével foglalkozott.
Keszegh Tünde komáromi jogász részletesen ismertette, hogy a Beneš-dekrétumok érvényesítésének következtében mintegy 200 000 embert akaratuk ellenére üldöztek el szülőföldjükről, telepítettek ki Csehországba illetve az úgynevezett lakosságcsereként leplezett eljárás során Magyarországra. Bár a hivatalos szlovák politika szerint a dekrétumoknak nincs hatásuk a társadalomra, másként látják azok a károsultak, akik ma már más ország állampolgárai és a szlovák törvények értelmében kárpótlást nem kaphatnak, vagyonukat vissza nem igényelhetik, mert erre csak a szlovák állam állampolgárainak van joguk. Közvetlenül a rendszerváltás után hoztak ugyan egy kárpótlási törvényt, de az érintetteknek irataik beszerzésére, az intézkedésre nagyon kevés idejük volt, sokaknak erre egyáltalán nem volt lehetőségük, és éppen az idő rövidsége miatt elvesztették jogigényüket. A Dzurinda kormány idején ismét hoztak egy újabb kárpótlási törvényt, de ez ugyancsak rövid lejáratú volt. Ugyanakkor szintén csupán azok igényelhették vagyonuk visszaszolgáltatását, akik Szlovákiában állandó lakhellyel rendelkeznek, szlovák állampolgárságuk van. Csehországban például nem volt feltétel a vagyon visszatérítésére ezeknek a feltételeknek a teljesítése. Szlovákiában 2007-ig nem akadt, aki komolyan foglalkozott volna ezzel az üggyel, ekkor merült fel, hogy ezek a feltételek nincsenek összhangban az Európai Uniós jogszabályokkal, pedig Szlovákia 2004 óta az Európai Unió tagja. Keszegh Tünde elmondta azt is, hogy a hazai jogászoknak nincs is ilyen ügyekben tapasztalatuk. Azonban nem adták fel, annak ellenére sem, hogy többször az volt a benyomásuk, hogy ezeket az ügyeket a legfelsőbb bíróságok egyszerűen figyelmen kívül hagyják, leseprik az asztalról.
Korom Ágoston Európai Uniós szakjogász meglátása szerint ezek az ügyek nagyon kis eséllyel kerülnek el a luxemburgi uniós bíróságra. Szlovákiából azonban elég sok eset érkezett a bíróságoz, amelyek egyértelműen jogosak, az uniós bíróság azonban úgy ítéli meg, ezeket Szlovákiában kell orvosolni. Azt viszont elismerik, hogy a kártérítéseket nem lehet időkorlátok közé szorítani, azok igénye nem évülhet el. És jogsértésnek minősül az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetés is, tehát lehetetlenség, hogy a Szlovákiában maradt saját vagyon visszatérítésére nincs joga az onnan más országba önkényesen kitelepítetteknek, elüldözötteknek. Bíznak azonban a jogfejlődésben, az előrelépésben ebben a máig húzódó, rendkívül terhes ügyben is.
A programsorozat harmadik részében Fiala-Butora János a Pered község történelmi nevének visszaállításával kapcsolatos népszavazás körülményeit, következményeit és máig tisztázatlan jogi történéseit ismertette. Pered példája tűpontosan mutatja, hogy a szlovák kormány, a szlovák bíróságok mennyire elutasítóan és komolytalanul kezelik a népakaratot.
Pered község neve ősidők óta Pered volt, a második világháború után 700 felvidéki településsel együtt megnevezésén változtattak. Tessedik Sámuelról kapta nevét, aki soha nem járt még csak a közelben sem, így Tešedíkovo lett. A 80 százalékban magyarok lakta községben aztán 2012. március 10-én népszavazást tartottak a település nevének hivatalos visszaállításáról, amelyben a lakosság 64,5 százaléka az eredeti név visszaállítása mellett voksolt. Miután a népszavazás eredményét benyújtották a kormánynak, ott megkezdődött az ürügyek és kifogások halmaza, azonban minden épeszű ember jól tudta, hogy a magyar megnevezés miatt folyik a berzenkedés. Az ügy óriási visszhangot keltett a médiában és civil körökben is. A Kétnyelvű Szlovákia mozgalom aktivistái a falu elején és végén lecserélték a szlovák névtáblát, azt szépen becsomagolva elküldték a belügyminisztériumba, ahonnan többek között azt a magyarázatot kapták, hogy a Pered név nincs a szlovák községek listáján. A Szlovák Tudományos Akadémia szerint viszont nincs nyelvi akadálya a Pered megnevezés használatának. Megszólalt az ügyben az ombudsman is, aki a népszavazással kapcsolatban elmagyarázta, hogy a népszavazás eredményének figyelmen kívül hagyásával sérültek az abban résztvevők közügyekben való részvételhez törvényes jogai.
Fiala-Butora János szerint az ügyet semmiképpen sem engedik mellőzni, elégtételt követelnek, jogaiknak érvényt kívánnak szerezni. Három nemzetközi fórumhoz fordultak, mégpedig a Strasbourgi Bírósághoz, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához és az ENSZ Faji Diszkrimináció Elleni Bizottságához. Mindhárom fórumhoz egyszerre ugyan nem fordulhattak, de három külön panaszosként mindhárom bizottsághoz eljuttatták beadványukat. Még nem tudják az eredményt, azt azonban igen, hogy pozitív döntés esetén Pered példája irányadást jelent majd és további átnevezett helységek is követik majd őket. A szlovák illetések talán ettől tartanak a leginkább. A peredi ügy egyben az állam számos hiányosságára is rávilágított, így az államigazgatás működésének, a bírósági érdekérvenyítésnek, a jogbiztonságnak a hiányára. Pedig a kisebbségi jogok korlátozása visszahat a többségi nemzetre is. Jó lenne végre ezt Szlovákiában is tudatosítani!
A kisebbségi jogvédelem területén számos megoldatlan feladat érinti felvidéki közösségünket. A jelenleg tárgyalt három ügy túlnőtt az ország keretein, ezért örvendetes, hogy jogászaink nemzetközi színtérre vitték azokat. Csak reménykedhetünk, hogy valamelyes jogorvoslást kapnak, amelyet az Európai Unió tagállamaként is joggal elvárhatunk.
(BM/Felvidék.ma)
