Veritatem dies aperit – Az idő megmutatja az igazságot
(Seneca)
Büszkeség és harag a címe Csáky Pál legújabb kötetének. Ő az egyetlen hazai szlovák parlament és az Európai Parlament volt képviselője, Szlovákia volt kétszeres miniszterelnök – helyettese (1998-2006), az MKP volt elnöke, aki a politikai színtérre lépve könyveiben megörökíti a felvidéki magyarság harminc évének jelentő állomásait, fordulópontjait. Az eddig megjelent 21 kötete (köztük színdarabjai), történelmi dokumentumok a jelenlegi és jövő nemzedék számára, mintegy választ adva a honnan – hová, mivé és kié lettünk, jutottunk. Művei tükörképet is adnak, s nemcsak önéletrajzi dokumentumot, a felvidéki magyarság szellemi szintjéről, nemzeti és identitás zavarainak következményeiről, kisebbségi sorsunk elhibázott lépéseiről.
A 2021 év végén megjelent könyve, részben önéletrajzi dokumentum, de mivel az európai szinten ismert politikus, egy lezárt felvidéki sors – korszak dokumentuma is.
A kötet szerzője már több interjúban megvallotta politikai pályafutása állomásait, felvállalta volt tisztségeinek háttér információnak közreadását.
A politikai színtérre, (vagy jutott eszembe arénába) fiatalon bekerült szerző, beszélgetés formájában átfogó képet ad az olvasónak az 1989 – 2020 közötti időszakról. A könyv megjelenésének célja, Csáky szavaival:… mindez az én értékelésem a korról, amely itt-ott szubjektív is lehet. Nem azért beszélek annyit a saját szerepemről a folyamatokban, mert én úgy akartam, hanem azért, mert erről kérdeztek. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy az utókor számára rögzítsük a történéseket, mint ahogy azt is üdvözölném, ha mások részéről, is megjelennének hasonló leírások, hiszen kötelességünk feldolgozni a kort, amelyben éltünk és dolgoztunk, s kötelességünk elszámolni tetteinkkel és esetleges mulasztásainkkal is. Ily módon különböző emberek véleményei különböző szempontok alapján alkothatnának egy teljesebb képet az 1989-2020 közötti időszakról.
A három politikai időszakba –
Álmok- remények 1956-1992
Az első vonalban 1992 -2010
Volt egy álom 2007- 2020
– besorolt beszélgetések felszínre hozzák az életrajzi bevezetéstől és történésektől kezdve a politikai színtérre lépő ifjú, szülőföldjének azon fontos helyeit, személyeit ahol, és akikkel elindultak az akkor még nagyrészt a nagy remények útján egy magyar közösséggel Léván, s a régióban.
A további fejezetek már a nagy hazai magyar közösségről, a politikai tervekkel, elhatározásokkal teli harcait vívó csatákról szólnak.
Én az egyszerű sorkatonaként abban az időben kulturális berkekben nyüzsgő, s az egyik mozgalom hithű és elkötelezett szürke eminense, akit nem a politikai ambíciók hajtottak hol az utcára (mert voltunk pár megmozduláson, s falumban is), hol állandó, életre szóló cselekvésre, bennem is felidéződtek történések az Érsekújvári járásban.
S ezért is kellett, hogy elolvassam Csáky könyvét.
Nem tisztem a könyv elemzése, értékelése. De a mindennapi ember, a jelen és jövő nemzedék számára is talán hasznos lenne olvasása, hogy a sok-sok szidalmazás, jogos kritika segítene megérteni a politikai helyzetek miértjét, egykori vezetőink jó és téves lépéseit. Persze ez akkor lenne egyensúlyban, – mint erre utal Csáky is – ha más, a folyamatban közvetlenül érintett politikus is kifejtené gondolatait.
Ezt tartja Csáky Pál is, aki könyvének fülszövegéből idézve akár krédójaként is felfogható e „vallomás” ízű nyilatkozatgyűjtemény:
Volt egy álmom 89-ben: rendszert váltani, megmutatni, hogy lehet emberibb társadalmat működtetni, és felemelni a felvidéki magyarságot is. A rendszerváltást megcsináltuk, az eredmény felemás: ok büszkeségre – de haragra is.
A generációm hozzájárult a bipoláris világ eltűnéséhez: biztonságosabbá vált a világ ezáltal. Létrejött a plurális demokrácia – ott voltunk a pártok alapításánál. Egységesült Európa: aktív szerepet játszottunk benne. Összességében – minden hibája és féloldalassága ellenére – ez élhetőbb világ. A torzulások viszont nagyon bosszantanak, a belső tartás csökkenése is. Amikor elszabadul a bennünk lévő rossz, nagy károkat tud okozni – ez ellen vállaltam fel annyi konfliktust.
Olvasásra ajánlom nemcsak a politikai pálya után érdeklődőknek, de minden korosztálynak, akik nem értik honnan – hová jutott (tart) a felvidéki magyarság.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
