Hiánypótló sorozatot indított a Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Első kötetében a kárpátaljai magyar közösség nemzetiségi és nyelvi jogait mutatják be a szerzők: Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Tóth Mihály alkotmányjogász, kisebbségi politikus.
A sorozat – mondta köszöntőjében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója – Szili Katalin miniszterelnöki megbízott kezdeményezésére született. Az első füzet a legnehezebb helyzetben lévő kárpátaljai magyarsággal foglalkozik, de folyamatosan jelennek meg a többi szomszédos országban élő magyar kisebbségről is az elemzések. Fontos, hogy készül az angol fordítás is, mert a helyzet rosszabbodott a kötet lezárása után: azóta fogadták el Ukrajnában a kisebbségvédelmi törvényt.
Szili Katalin, a sorozat főszerkesztője a kiadvány céljáról beszélt. Harminc évvel a rendszerváltozás és 100 évvel a trianoni békediktátum aláírása után szükséges egyfajta leltárt készítve áttekinteni a határainkon kívül élő közösségeink nemzetiségi és nyelvi jogait, hogy összehasonlíthassuk az EU-tag és a társult országok joganyagát az EU előírásaival, tehát azokkal a jogszabályi keretekkel, amelyek alapján biztosítani lehet a törvények végrehajtását.
Így született ez a látlelet, mindenkihez szóló olvasmányos stílusban. Kalauz: tehát eligazít, választ ad arra, hogy napjainkban mit jelent a saját földjén kisebbségben élés? Van-e biztonságuk?
Nincs-e visszalépés a már elért jogokban, azok szűkítése vagy netán jogfosztás formájában? A miniszterelnöki megbízott reméli, hogy a „látlelet felvétele” őszre teljes lesz a sorozat ötödik kötetének megjelenésével. Végül köszönetet mondott a sorozatért a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek és a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek.
Szili Katalin (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A most megjelent első, a kárpátaljai magyar közösség nemzetiségi és nyelvi jogait bemutató kötetről Ferenc Viktória, az intézet munkatársa, a sorozat egyik szerkesztője beszélgetett a szerzőkkel, akik a kérdés két oldalát: a jogtudományt és a nyelvészetet képviselik. Az összehasonlíthatóság érdekében a szerkesztők mindegyik nemzetrész szakértőinek ugyanazokat a kérdéseket tették fel. A kárpátaljai válaszok nagyon eltértek a többiekétől.
Mert a mindennapi élet is eltér Kárpátalján a többi utódállamétól – válaszolta Csernicskó István. Szlovákiában, Romániában a magyar közösség jelenti a nemzeti kisebbséget, míg Ukrajnának számos kisebbsége van, az ottani politika a nagy létszámú orosz nemzetiséggel szemben határozza meg magát, nem a kis magyarsággal szemben.
Tóth Mihály hozzátette:
lehet, hogy a magyar a legkisebb, mégis a legaktívabb. Amikor a nagyobbak már megszólalni sem mertek, így került a magyarság a „frontvonalba.”
A törvényi háttér és annak megvalósulása viszonyáról Csernicskó elmondta, hogy a nyelvi és nyelvhasználati jogok folyamatosan szűkülnek ahhoz képest, ami 10-15 éve még lehetséges volt. A 2019. áprilisi államnyelvtörvény óta kezdik leszerelni az addig használatos kétnyelvű utcanévtáblákat, hogy csak egy példát említsen. Tóth Mihály szerint az ukrán jogalkotásra mindig jellemző volt, hogy mást deklaráltak, és másként alkalmazták. Míg a kisebbségek számára kedvező jogszabályok végrehajtása nem volt intézményesített, most a megvonásukat alaposan ellenőrzik. Példaként említette Csernicskó István, hogy a II. Rákóczi Ferenc Főiskolától az államnyelvi törvény életbelépése után azonnal számon kérték: az intézmény Facebook-oldala miért nem államnyelvű vagy kétnyelvű. A magyar főiskoláé!
Kántor Zoltán (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kérdésre, hogy a kézirat nyomdába adása óta eltelt hét hónapban mi változott, Tóth Mihály röviden összegezte:
két alkotmánybírósági döntés, egy törvény és egy törvénytervezet változott, és mind számunkra negatívan. Az őshonos kisebbség fogalmát is csak a Krím területére és az ott élő nemzetiségekre szűkítették.
Szili Katalin itt halkan megjegyezte: 2021. december elején volt 30 éve, hogy Magyarország elismerte Ukrajnát önálló államként.
Az egyik újságíró kérdést tett fel a magyarok és a többi Ukrajnában élő nemzeti kisebbség kapcsolatáról. Tóth Mihály elsősorban a bukovinai románságot tartja partnernek, akiknek jogaival a román kormány nem törődik, beáldozhatja őket fontosabb ügyekért. Ami pedig a ruszinokat illeti, ők „nincsenek” az ukránok szerint – mondta Csernicskó – legfeljebb egy ukrán nyelvjárási, néprajzi csoportként említik őket, mint nálunk a palócokat. Ebben is tetten érhető a visszalépés, mert a 2012-ben hozott nyelvtörvény még a kisebbségi nyelvek között említette a ruszint – az EU felé is.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Végül minden szereplő egyetértett a sorozat angol fordításának fontosságában, valamint abban, hogy a világhálóra is felkerülő anyagon azonnal követni fogják a jogi változásokat, a nyomtatott füzetekből pedig háromévenként új, frissített kiadás készül.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
