Felsőtúr plébániáján egykor megannyi ismert teológus, tehetséges, a tudományokkal is kacérkodó, irodalmi munkásságot is kifejtő pap tevékenykedett. Közéjük sorolandó Fludorovics Zsigmond (Fludorovics János Zsigmond 1863–1917 után), aki ugyan csak egy fél évtizedig működött itt, de nevét egyaránt beírta a helyi plébánia-, valamit az egyetemes magyar vallás- és művelődéstörténetbe is.
De tudjuk-e, ki volt ő valójában? Mert bizony errefelé nem sokat hallhattunk eddig róla. Még a szakirodalom sem szentelt neki elég teret. Egy-két lexikonunkban, összefoglalónkban ugyan megtaláljuk a nevét, de annál több ama kiadványok száma, melyekből hiányzik életútjának ismertetése. Nincs ott például sem a Magyar Életrajzi Lexikonban, sem a Magyar Katolikus Lexikonban. Käfer István, a kiváló kutató azt hiányolja egyik tanulmányában, hogy az újabban kiadott Szlovákiai katolikus papok lexikonában (Lexikón katolickych kňažských osobností Slovenska, 2000) „Fludorovics Zsigmond János piarista (1863–1917?) sem található, /…/ pedig tanított Trencsénben, Privigyén, Nagyszombatban is.” (Magyar Sion új évfolyama, 2014/1). De nincs ott papunk a Szlovák plébániák történelmi schematizmusában sem. Ez nagyrészt Némethy Series-e alapján készült, de már tartalmazza az újabb kiegészítéseket is. Némethynél Fludorovics még nem szerepelhet a Felsőtúron szolgálatot teljesítő papok között, mert a kiadvány 1894-ben jelent meg, s ekkor ő még másutt működött. Az utolsó itteni plébános, aki a jegyzékben szerepel, az „Szecsey de Bankháza Franciscus”, azaz Szecsey Ferenc, aki 1888-ban került Túrra. Őt követte a sorban Fludorovics 1900-ban.
Az 1930-as években mindkettőjüket úgy szerepelteti krónikájában a község tanítója, mint akikre a nép jól emlékszik. Azt is megtudhatjuk, hogy Fludorovics elődje a falu temetőjében nyugszik. (Singer, 1933:9. p.)
De hogy is történt a váltás, miként került e tudós piarista paptanár Felsőtúra? Megtudjuk, ha elolvassuk saját bejegyzését a Historia Domusban, ahol az alábbiakat találjuk ezzel kapcsolatban: „Szecsey Ferencz plébános 1900. évi november 6-án elhalálozván – helyét Fludorovics Zsigmond mint administrator foglalta el. Utóbbi született Aszódon (Pest m.) 1863. máj. 2-án. Mint 6 osztályt végzett gymnasiumi tanuló Váczon a Kegyes Tanítórendbe lépett, s miután Kecskeméten az érettségi vizsgálatot s Budapesten a Tudományegyetemen tanulmányait elvégezte, 14 évig a rend különféle intézeteiben tanárként működött. Közben megszerezte a tanári oklevelet görög és latin nyelvből s a gyorsírászatból. 1899. június havában az esztergomi főegyházmegyébe vétetett fel, a nagyszombati érseki főgymnasiumba küldetett tanárnak, szaktárgyain kívül a gymnasiumban a német nyelvet, a gyorsirást, a konviktusban a franczia nyelvet is tanította. Ez évben irodalmi működéséért, mely főleg a bölcselet és a pedagógia felé irányult, a budapesti Aqn. szent Tamás-társaság rendes tagjai sorába választotta. 1900-ban a tanári állásról önkényt leköszönvén, október 7-én a nagybeteg felsőtúri plébános mellé küldetett kisegítő lelkésznek, ennek halálával pedig ugyanezen plébánia administratorává neveztetett ki.“
Felsőtúrra kerülése előtt Fludorovics Zsigmond már sokat publikált: verseket, tanulmányokat írt; önálló munkái jelentek meg különnyomat vagy kötet formájában. Szinnyei József említi írólexikonában, hogy tanárunk, aki 1886-ban „miséspappá szenteltetett föl”, a debreceni algimnáziumban, illetve a nagykárolyi főgimnáziumban kezdte pedagógusi pályafutását. Szinte valamennyi állomáshelyén bekapcsolódott a helyi sajtótermékek munkájába, de publikált az adott iskolák Értesítőiben, illetve a központi lapokban is.
A Költemények című kiadványa már 1889-ben megjelent Nagykárolyban. Cikkei, tanulmányai ez idő tájt a Magyar Államban és az Egyetemes Philológai Közlönyben, az Egyházi Közleményekben, a Bölcseleti Folyóiratban láttak napvilágot.
Szinnyeinél részletesebben foglalkozik Fludoroviccsal Gulyás Pál a Magyar írók élete és munkái c. sorozatának IX. kötetében. Innen tudjuk, hogy az „áldozópap és gimnáziumi tanár” 1896-ban Vácon is kiadta verseit, Léván pedig a kegyesrendiek gimnáziumi Évkönyvében publikálta a Gondolatok a jellemképzés köréből c. dolgozatát, amely különnyomatként is megjelent. ( Gulyás művének reprint kiadása, 1992:258-259. p.)
Mint említettük, a kegyes tanítórend (piaristák) trencséni, privigyei podolini gimnáziumában oktatott, de tevékenykedett másutt is. Írói tevékenységét felsőtúri adminisztrátorként sem hagyta abba. Együttműködött az Ipolyságon megjelenő Honti Lapokkal is; 1901-ben A jellemtan módszere c. munkája jelent meg különnyomatban; 1902-ben az erkölccsel foglalkozó munkáját adta ki; 1904-ben pedig A modern kultúra és a scholasztika c. tanulmányának különnyomata látott napvilágot.
Minket az is érdekel, milyen tevékenységet fejtett ki Fludorovics felsőtúri adminisztrátorként, milyen emlékek maradtak az itteni fél évtizedes papsága után. Dolgunk nem nehéz, mert teológusunk következetesen vezette a plébániatörténetet; igaz, feljegyzései szűkszavúak, ám a lényegre törőek. Első ilyen feljegyzése 1901-ből való, s a filiális falu, Kistúr kápolnájának építésével kapcsolatos, melyről az alábbiakat írta: „Ez évben a plébánia területén lévő kápolnák száma eggyel ismét szaporodott. Ugyanis Závorszki János kistúri bíró kezdeményezésére a kistúri hívek adományából a kistúri határban, az Ipolyság-Korponai megyei út mellett egy kápolnácska emeltetett, melyet a h. plébános segédkezése mellett ft. Tretter Mátyás ker. esperes úr avatott fel ősszel szép beszéd kíséretében. A kápolna fenntartására szolgáló alapítványt, 50, azaz ötven koronát Závorszki János bíró tette le. Az erről szóló oklevél 1901. aug. 24-én erősíttetett meg a főegyházmegyei főhatóságtól.” (Hist. Domus, 23. p.)
A falu szélén emelt kistúri kápolnácska ma is áll. A képoszlopszerű építményt torony alakú horganyfedél védi; félkörívben végződő falkeretes üvegablaka mögött a Lourdes-i Szűzanya szobra látható.
1902-ben a felsőtúri templom gazdagodott újabb kegytárgyakkal. Erről az alábbiakat jegyezte fel tudós papunk: „A hitélet szép emelkedésére mutatnak azon adományok, melyekben egyes hívek templomunkat ez évben részesítették. Özv. Fába Istvánné és fia, ifj. Fába István két vörös színű, a Boldogságos Szűz és Szent István képével feldíszített templomi lobogót ajándékoztak. A lobogó felszentelése márczius 13-án történt ft. Tretter Mátyás ker. esperes úr által, szép beszéd kíséretében.“ A Tretner Mátyás esperes által felszentelt lobogó ma már nincs a templomban. Helyette egy új Mária-lobogót látunk itt a Lourdes-i Szűzanya, illetve a Szeplőtelen Szűz képével s az alábbi aláírásokkal: „Boldogasszony anyánk,/ könyörögj érettünk!“; „ Üdvözlégy Mária,/ kegyemmel teljes!“.
Szent Antal kultusza is igen erős Palócföldön. Alakja több templomban is látható. Az 1902-ben adományozott felsőtúri szobor kapcsán ezt örökítette meg a falu akkori papja: „Özv. Győri Józsefné és fia, ifj. Győri József pedig egy Szt. Antal szoborral lepték meg templomunkat. A szoborhoz az állványt is ők készíttették, a hozzá való perselyt is ők adományozták. A szobor megáldását április hó 6-án egyházmegyei főhatósági engedéllyel a h. plébános végezte, beszédet intézve a hívekhez, melyben kifejtette Szt. Antal tiszteletének eredetét és jelentőségét. A szobor elé a hívek számára egy térdeplő készíttetett.“ Ma a szobor a kórust tartó egyik oszlopon látható. A ferences rendi szerzetesi ruhában álló szent a bal kezében a kenyeret tartó ülő Kisjézust fogja, jobb kezében pedig fehér liliomot tart.
Találunk utalást Fludorovics feljegyzéseiben az egyházi társulatokra vonatkozólag is. Ezek e plébánia területén is régebben alakultak, ám tevékenységük az új adminisztrátor érkezése előtt már alábbhagyott, ezért ő megpróbálta – mondhatjuk sikerrel – újjáéleszteni azokat.
Így írt minderről 1902-ben: „Az Elő rózsafüzér-társulat ez évben újra szerveztetett úgy Felső- mint Közép-Túron. Felső-Túron a tagok száma az új tagokkal együtt 90-re szaporodott, kik rózsákba osztattak, s a vezetők kijelöltettek. Közép-Túron a tagok száma a Közép- és Kistúri új tagokkal 75-re gyarapodott. A lorettói társaság, mely 200 tagot számlál, szintén újból összeíratott.” (Hist. Domus, 24. p.)
Akadt dolguk az egykori plébánosoknak a javításokkal, felújításokkal kapcsolatban is. Felsőtúron az öreg plébánia és az iskola hosszú évtizedeken át korszerűtlen volt; romos, nedves állapotban álltak. Mindemellett még a templomokban is akadtak felújításra, javításra váró teendők. Az e téren fennálló nehézségeket így Fludorovics sem kerülhette el. 1903-ban írta a következőket: „A plébániaépület rossz karba jutván a ft. főegyházmegyei hatóság a h. plébános kérésére a templompénztárból 556 koronát engedélyezett a javításokra. A munkálatok május havában eszközöltettek és pedig: a házfedél keleti és éjszaki oldala újból fedetett, a kertben levő pincze, mely düledezőfélben volt, újra építtetett, az udvari bejárat kapuja kijavíttatott, a méhes újra fedetett, a lakóháznál levő pinczére új ajtó tétetett, végül a lakóház és folyosó fala kívül kijavíttatott és kimeszeltetett. Ugyanez alkalommal a felsőtúri hívek az egyik istállót kivakoltatták és újrapadlóztatták.“ (Hist Domus, 24. p.)
A fentiek mellett a templomban is akadt teendő, melyről ezt jegyzete fel adminisztrátorunk: „Ez évben a templom orgonájának kitisztítása és felhangolása, valamint a fő- és két mellékoltár újrafestése és aranyozása eszközöltetett. Az erre szolgáló költség az egyházmegyei hatóság 2945/1903. sz. engedélyével azon összegből fedeztetett, amely egy, főleg felsőtúri közreműködők által ez év június havában az Ipolysághi megyeházban tartott jótékony czélú hangverseny jövedelméből folyt be.“ (Hist. Domus, 24. p.)
1904-ben is akadt munka: „A legkisebb harang ez évben elrepedvén, az egyházi főhatóság 1898. sz. engedélyével újraöntetett, s a 87 korona költség a templom folyó pénztárából fedeztetett. Ez év őszén a középtúri templom, mely már igen gyarló állapotban volt, kijavíttatott. (Hist. Domus, 24. p.)
Az 1905-ös évről az alábbi feljegyzést találjuk: „Ez év tavaszán a felsőtúri iskolán történtek lényegesebb javítások, nevezetesen új ablakok készíttettek, és a tanítói lak padlózata kijavíttatott.“ (Hist. Domus, 25, p.)
Papunk a következő évtől már új helyen működött. Hitoktatóként, állami főreáliskolai és gimnáziumi tanárként sokfelé tevékenykedett még, például Budapesten, Szolnokon, Mezőkövesden és Kisvárdán. Irodalmi tevékenységét sem hagyta abba: 1908-ban megjelentette Szózat a szülőkhöz c. különlenyomatos művét, 1913-ban Mezőkövesden kis könyvet adott ki a Mátraverebélyi szentkútról, ugyanebben az évben Budapesten megjelentette a Mária-Besnyő kegyhelyről írt kiváló összefoglalóját, melyre a szakirodalomban is gyakran hivatkoznak. Külön kell szólnunk A matyókról c. nagy tanulmányáról, mely az Ethongraphia mellékleteként, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítőjében jelent meg. Fludorovics Zsigmond ugyan nem néprajzos volt, de dolgozata egy szakavatott etnográfusnak is dicsőségére válhatott volna. Ír a matyók, a „Mátra északi és a Bükk-hegység nyugati oldalán letelepedett palóczságnak e kiszakadt töredéke” történetéről: azok buzgó vallásosságáról, lótartásáról, népi építészetéről, babonáiról, hiedelemlényeiről, népművészetéről, jeles napjairól, az emberélet fordulóival kapcsolatos szokásairól stb. Szakszerű munkájából, melyet oly gyakran idéznek az e témakörrel foglalkozó kutatók, kiderül, hogy Fludorovics alaposan és közelről ismerhette e népcsoportot.
Hogy hol fejezte be pályafutását, s hogy élte meg élete utolsó éveit a neves egyházi személyiség, nem tudjuk. Gulyás lexikonában az olvasható, hogy 1917-ben állásából felmentették (I.m., 206. p.) Elhalálozása kapcsán több helyen is azt írják, hogy erre 1917 után kerülhetett sor. Mindenesetre a nagy tudású és sokat publikáló ember méltó arra, hogy emlékezzünk rá.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)