Esterházy János komáromi, Nádor utcai emléktáblájánál emlékeztek meg halálának 65. évfordulójáról – éppen születésének napján – a mártír politikus tisztelői. Az Egy jobb Komáromért és a Felvidéki Értékőrzők polgári társulások szervezésében rendezett megemlékezés egyben a gróf születésének 120. évfordulójára meghirdetett emlékév lezárását is jelentette.
Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas Érdemes művész Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versét adta elő, ám a megjelentek köszöntését követően felhívta a figyelmet arra, hogy a Pravda című lapban éppen a napokban látott napvilágot egy olyan írás, amelyben Esterházyt náci, háborús bűnösként említik. A színművész emlékeztetett, a gróf volt az egyetlen, aki 1942 májusában a szlovák parlamentben nem szavazta meg a zsidótörvényt.
Knirs Imre a szervezők képviseletében felidézte, 11 évvel ezelőtt Komárom városához öt alkalommal adták be kérvényüket, hogy a Nagy János szobrászművész által, Esterházynak emléket állító domborművet köztéren elhelyezhessék.
„Kértük a katolikusokat, a reformátusokat, a városi intézményeket, had’ helyezhessük el, de sehol sem engedték” – mondta. Végül egy Nádor utcai kávézó falán helyezték el a domborművet, amiért azonnal kritika érte a kezdeményezőket, emlékeztetett Knirs.
A megemlékezés ünnepi szónoka Sál Attila, a Szövetség MKP platformjának Lévai járási elnökségi tagja volt, egyben az Esterházy Akadémia végzőse. Beszédében arra mutatott rá, hogy a felvidéki magyar közösség kénytelen volt cipelni saját keresztjét az elmúlt száz évben. „A tömbmagyar csallóközi és mátyusföldi területeken már megjelentek a repedések, a peremvidékeink szórványosodnak, gimnáziumaink becsuknak, általános iskoláink kiürülnek, templomaink elcsendesülnek, családjaink izolálódnak, társadalmunk eddig soha nem látott mértékben elveszíti józan gondolkodását, erkölcsi ítélőképességét” – fogalmazott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ne csak emlékezzünk Esterházy Jánosra, de tanuljuk el tőle a „cselekvés és szolgálat mívelését”.
Fotók: Szalai Erika
Idézve a mártírpolitikust, hangsúlyozta, a kisebbségnek bátorságra és őszinteségre van szüksége a bajok feltárásában. Sál Attila elmondta, Esterházy Jánossal a lévai gimnázium márványtábláján találkozott először. „Egy olyan gimnáziumban, amely mára már bezárt. A márványtáblára vésett arany betűket szívembe véstem: nem lehet helye a lemondásnak” – fogalmazott.
Mint mondta, egyszerű tanítás ez, melynek lényege, hogy nem mondhatunk le a felvidéki magyarság jövőjéről, megmaradásáról, boldogulásáról.
Ehhez mindennapos helytállásra, apró, de szívós munkára, szolgálatra és alázatra van szükség. Ehhez példakép Esterházy János politikus, a mártír, mutatott rá.
Beszédét követően az észak és dél-komáromi megjelent civil szervezetek képviselői, valamint Komárom polgármestere, Keszegh Béla, megkoszorúzták a domborművet, majd közösen elénekelték a Himnuszt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, aki filmbemutatóval egybekötött előadást tartott a grófról. Az érdeklődők Apám, Esterházy János címmel láthattak dokumentumfilmet Esterházy leányának és családjának drámai sorsáról.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
