Nemrégiben Eperjesen jártam, s a vonatablakból egy kastélyt pillantottam meg, melyet korábban nem vettem észre. Igaz, általában a növényzet eltakarja, ám most a csupasz ágak között jól látszott. A licsérdi kastélyt láttam. Hazafelé megálltam a településen és körbejártam…
Licsérd ősrégi sárosi település, nagyjából félúton található Kassa és Eperjes között. Először 1249-ben említik meta Licardi, Likardii (Likárd határjele), 1427-ben magyar nevén (Lycherd). Neve a Rikárd (értelme: erős, gazdag, uralkodó) névből keletkezett elhasonulással. Ha egy szóban két egyforma mássalhangzó található (esetünkben az r), akkor az egyik megváltozhat (esetünkben l-lé), így a két hang között különbség keletkezik. A Rikárdból Likárd lesz. A név becézett formája Ricsi. Idővel ezekből alakult ki a helynév későbbi formája. Egy időben Licsértnek is hívták.
Kastélya 1699-ben épült. Öt toronnyal rendelkezett. Akkor hatalmas gyümölcsös vette körül, mely ma már csak emlék. Közepén szilvaszárító állt és 50 méhkaptár.
A birtokot II. Rákóczi Ferenc kobozta el, majd Mednyánszky Júlia szerezte meg, aki József Ferenc de Renaud altábornagy felesége lett. Férje a kassai ferences templomban pihen. Síremlékén olvasható latinul:
„Ezen márvány alatt nyugszanak az atya, exellenciás és méltóságos br. Joseph[us] Francis[cus] Renaud úr, a császári és királyi felség altábornagya, aki életének 70. évében Kassán 1736. május 8-án elhunyt és fia Ioannes, a császári kir. apostoli felség kamarása és tanácsosa, aki utódok nélkül halt meg 52 éves korában Litsérden 1765. május 23-án.”
A kastély, melyet a felső-magyarországi reneszánsz stílusában bővítettek és építettek át, attikát kapott. Park övezte, melyet 1836-ban létesítettek. Benne a zürichi eredetű szobor Flórát, a tavasz istennőjét ábrázolta.
Egyik tulajdonosa dr. Piller Gyula volt, akinek leszármazottját a Holenia család tagja vette feleségül. Tóth Sándor, Sáros vármegye monográfusa, a Pillereket a régi nemesi családok sorában tartja számon.
A mérki Piller család feje, Dezső (1873, Pillerpeklén -1958, Kassa) apja Kálmán földbirtokos, anyja pécsújfalusi Péchy Ágnes volt. Szülőhelye ma már Libóc része. A család később Licsérden élt, majd Piller Dezső 1899. december 16-án, Kótajban feleségül vette szolnoki Jármy Mártát. Két gyermekük született. Gyula és Zsigmond. Az utóbbi 1906. január 6-án Licsérden látta meg a napvilágot. Ő a gazdasági akadémia elvégzése után a család licsérdi birtokán kezdett gazdálkodni, majd 1934-ben annak kótaji 363 holdas uradalmát vette át. Gyula a licsérdi kastély tulajdonosa lett.
Piller Dezső sárosi főszolgabíróként részt vett II. Rákóczi Ferenc 1906-os kassai újratemetésén. Az erre az alkalomra készült díszruhája megtekinthető a kassai Rodostói Ház kiállításán.
A licsérdi kastélyban 1944-ben német vezérkar székelt. A háború után államosították (magyarán: elrabolták) és érzéketlenül „helyreállították”. Belsejét sajnos teljesen tönkretették. Először szanatórium, majd kórház működött a falai között. 1954-ben elmegyógyintézeti osztályt nyitottak benne férfiak, később nők számára. A kastély szűknek bizonyult, így 1971-ben új pavilont építettek közvetlen közelébe, a szociális szolgáltatások házát, mely 50 beteg befogadására volt alkalmas. Ez brutális beavatkozást jelentett. Az értékes park egy részét így jóvátehetetlenül tönkretették. A kórház 1996-ban Eperjesre költözött. Nyugdíjasotthon költözött a helyére, majd évekig üresen állt, pusztulni kezdett.
Ma az épület és a hatalmas terület magánkézben van. Kerítés veszi körbe, melyen szögesdrót éktelenkedik. Ez még a korábbi tulajdonos emléke. Körbejárása háromnegyed órát vesz igénybe. Közelről nem tekinthető meg.
A Holenia család a rendszerváltás után visszakapta. Ahogy a család egyik tagja elmondta, szerették volna eladni, ám a felajánlott összeg alacsony volt, így meggondolták magukat. Az épületet díszítő címert restauráltatják. Hogy mikor lesz kész, nem tudják. A kastély sorsával kapcsolatosan egyelőre nincs végleges elképzelésük.
Reméljük, hogy egyszer talán kívülről megcsodálható lesz, s a parkot nem parcellázzák fel és a kastélyt nem építik körbe modern épületekkel, ahogy ez számos helyen történt.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)