Két év kényszerű kihagyás után ismét megrendezték a bátorkeszi borversenyt, melyet 2019-ben tartottak meg utoljára. A bor az emberek által fogyasztott legrégebbi élvezeti cikk. Ennek megfelelően a borászok több ezer éve arra törekszenek, hogy minél jobb minőségű bort szolgáljanak fel a fogyasztók asztalára.
A bor minősége nem egy konkrét számadattal jellemezhető paraméter. A borászok nagyon büszkék a boraikra, a közmondás szerint is: van a jó bor, a jobb bor és az én borom, ezért a borok megmérettetésére évszázadok óta borversenyeket rendeznek. Valamennyi borverseny jellemzője, hogy a borok termelőjét nem ismerve, a szakértő borbírák a borokat megkóstolják, és arról általában számokban kifejezett véleményt alkotnak, felállítva egy sorrendet. A borversenyeken elért jó helyezés elsődlegesen erkölcsi siker a borász számára, de nem elhanyagolható az ezt követő piaci eredmény sem.
Bátorkeszin 18. alkalommal került sor a helyi borversenyre, amelyen fehérborok, vörösborok és rozék kategóriájában lehetett indulni. A 240 bormintát öt, egyenként öttagú bírálóbizottság kóstolta. Az ünnepélyes eredményhirdetésen megjelent Labancz Roland polgármester, a szakmai zsűrit pedig Korpás András szőlész, borász, szőlőnemesítő és Jávorka Bence, a Bóna Vinery Pincészet borásza képviselte.
Munkában a zsűri (Fotó: Miriák Ferenc)
Gyöpös István, a SZEGAB Polgári Társulás elnöke beszédében elmondta, nagyon hiányzott már a borászoknak a borverseny, a közös találkozások. A helyi borászokon kívül a madari, búcsi, negyedi, vásárúti, keszegfalvai, komáromi, farnadi, marcelházi, hetényi, szentpéteri, ebedi, légi, csallóközkürti borosgazdák is neveztek bormintáikkal az idei versenyre. Ez ugyancsak bizonyítja a társulás működésének elért eredményeit, céljait.
A község polgármestere beszédében kiemelte: a borverseny hagyományosan színesíti a község kulturális palettáját, ugyanakkor ápolja a térségi borkultúra hagyományait. Gratulált minden nevezőnek, hogy szabadidejükben ennyi energiát áldoznak a borkészítésnek, és ilyen jó minőségű borokat állítanak elő. A polgármester örömmel tapasztalja, hogy egyre több fiatal csatlakozik a borkészítők népes táborához, ezzel is éltetve a borkultúrát.
„A borkészítés és borfogyasztás egyfajta közösségépítő erővel bír, hiszen a gazdák a szőlő termesztésekor, majd a szüreteléskor, sőt, a bor készítésekor is segítik egymást, később az elkészült boraikat szívesen kínálják egymásnak a pincesoron, mindeközben szorosabbra fűzve a baráti viszonyt” – mondta Labancz Roland.
Balról Jávorka Bence, Kiss Zoltán, Gyöpös István, Labancz Roland, Korpás András (Fotó: Miriák Ferenc)
Korpás András beszédében kiemelte a régióra jellemző borminták sikeres szereplését. Amióta világ a világ, a bor szerepe, hogy az embereket jókedvre derítse, fényesebbé tegye az élet emelkedett perceit, a szellem ihletőjeként pedig a mindennapok sokszínűségét gazdagítsa. A bölcs mértékkel fogyasztott kellemes bornak saját varázsa van, jóleső melege pedig bizonyos mítoszt kölcsönöz neki. Ízlelni, élvezni csak kortyolgatva érdemes, csupán így képes föltárulni a benne lakozó lélek. Az olaszrizling térségünk legnagyobb területen termesztett fehér szőlője. Nem csoda, hogy egyre többen szeretjük, hiszen készíthető belőle kiváló könnyű, reduktív tétel és hordós érlelésű, vagy késői szüretelésű nagyágyú. Sem a szőlőre, sem a borra nem jellemző intenzív karakteres aromatika.
Mondhatjuk tehát azt is, hogy ebből a szempontból hátrányból indul a sauvignon blanc-nal szemben, amelyet örömmel ismerünk fel egy szippantásból. Tény azonban, hogy visszafogott zamatainak köszönhetően képes átadni a termőtáj egyedi karakterét, például ásványosságát. Ha mégis jellemzőket kell sorolnunk, a keserű mandula gyakran felmerül, vélhetően részben a vulkanikus talajok alkalmanként kesernyésbe hajló mineralitása miatt. Ugyancsak sokszor említik a fajta kapcsán a rezedát, amely egy lágy szárú, illatos növény. Savainak mennyiségét jelentősen befolyásolja az évjárat, a termőhely és a szüret időpontja.
A fehérborok kategória aranyérmes borászai (Fotó: Miriák Ferenc)
A bortermelés aranyháromszöge a Kürt–Párkány–Ógyalla által bezárt terület. Ez az egyik legmelegebb vidéke Dél-Szlovákiának. A fűri Öreg-hegyen, a kürti Góréban és a bátorkeszi dűlőkben a legtöbb a napsütötte órák száma. Bár a talajok nem egyneműek, de az összetételük kiválóan megfelel a szőlő igényeinek, ráadásul a három folyó speciális mikroklímát teremt. Igen változatos a talajszerkezet, de talán nem is baj, hiszen a talajok sokszínűsége a borokban is izgalmas variációkat teremt. Napfényből a szőlőnek nagyon sok kell, hiszen ez működteti a fotoszintézist. Nemcsak a növekedés, de a cukor, ízanyagok, tápanyagok előállítása is ennek során történik. Ha nem süt eleget a nap, a szőlő savanyú marad. Ezen ugyan még lehet segíteni: kis mértékben szabad a must cukorfokát kristálycukorral javítani. Nagyobb baj, hogy az éretlen szőlőben az aromák sem fejlődtek még ki, ezeket pedig nem lehet pótolni.
A versenybe benevezett 240 borminta (160 fehér, 51 vörös, 29 rozé) közül a fehérborok kategóriában 33 arany-, 84 ezüst-, 34 bronzérmet adtak át és 9 bormintát oklevéllel értékelt a zsűri. A vörösborok kategóriában 7 arany-, 22 ezüst-, 18 bronzérmet osztottak ki, 4 borminta pedig oklevelet kapott. A rozéknál 4 arany-, 15 ezüst-, 7 bronzérmet osztottak ki, 3 borminta oklevelet kapott.
A rozé kategória aranyérmesei: Matusek Zoltén, Szabó Tibor, Gonosz Péter (Fotó: Miriák Ferenc)
Az idei eredményhirdetésen a fehérborok kategóriában a bátorkeszi Amicius Pincészet ( Juhász Zoltán – Matusek Zoltán) szürkebarát bora nyerte a Champion díjat 93,33 ponttal. Nagy Arany-díjat kapott a bátorkeszi Blahovics Pincészet rajnai rizling bora 93 ponttal.
Míg valamennyi fajta jellege függ attól, hogy milyen természeti körülmények között és milyen borászati eljárásokon esik át, addig a szürkebarát esetében ez hatványozottan fennáll, hiszen sokféle stílusban készülhet. Csontszáraz, testes, magas alkoholtartalommal és mérsékelt savakkal rendelkező bor az egyik lehetőség, a másik oldalon pedig ott vannak az akár jelentős maradékcukorral vagy nagyon könnyed, ropogós, semleges stílusban készült tételek, melyekben a citrusos és zöldes jegyek dominálnak. Az érettebb stílusokban a trópusi gyümölcsök mellett érett csonthéjasok, viasz, tűzkő, gyömbér és méz is megjelenhet. És akkor rozékról még nem is beszéltünk, köszönhetően a bogyó színének, a fajta erre is képes.
A fehérborok kategóriában érdemes megemlíteni a nálunk ismeretlen zéta (Oremus) szőlőből készült bort is. Magyar fajta, a bouvier és a furmint keresztezéséből. Középerős növekedésű, levele leginkább a furmintéhoz hasonlít, karéjos, fűrészes szélű. Fürtje kicsi és hengeres, tömött, bogyói sárgászöldek, gömbölyűek és pontozottak.
A vörösborok kategória aranyérmesei (Fotó: Miriák Ferenc)
Kifejezetten jól aszúsodik, e tulajdonságát elsősorban a nemesítésére használt furmintnak, korai, szeptember második felében bekövetkező érését pedig a bouvier-nek köszönheti. Így már akár a furmint érése előtt 5-6 héttel aszúszemek szüretelhetők a zéta tőkékről.
Ellenálló képessége azonban gyengébb, több odafigyelést igényel. Nagyon jó cukorgyűjtő, emellett finom és gazdag savkészletű, elegáns struktúrájú borokat, sokszor borkülönlegességeket eredményez, melyeknek fő illat- és ízjegye a grapefruit, az őszibarack és a méz.
A vörösborok kategóriájában 7 aranyérmet osztott ki a szakmai zsűri. A Bóna Vinery Dunaj, Borvin, Dunaj, vörös cuvée, Urbán Gábor Syrah, Dolník Pince kékfrankos, T T Szabó Pincészet cabernet franc és Dunaj boraikért.
A rozé kategóriában aranyat kapott Amicius Pincészet pinot noir, cabernet sauvignon, a TT Szabó Pincészet cabernet sauvignon, Gonosz Péter rozé cuvée bora.
A 18. borverseny Champion díját az Amicius Pincészet nyerte (Fotó: Miriák Ferenc)
Kiss Zoltán, a SZEGAB Polgári Társulás elnöke felhívta a tagság és az érdeklődők figyelmét, hogy lehetőség van a szervezet adójuk 2%-val való támogatására. Ebből a támogatásból az elmúlt években sikerült egy hűtőt vásárolni a borok tárolására, míg a másik hűtő vásárlását az önkormányzat támogatta. Amennyiben lesz rá lehetőség, július 30-án újra megrendezik a Nyitott Pincék Napját a két szőlőhegyen, ami a község és a társulás egyik meghatározó ünnepe, örömmel tapasztalható, hogy egyre többen fedezik fel a helyi pincék mélyén rejtett értékeket, amelyek öregbítik Bátorkeszi jó hírét.
A polgári társulás idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, ebből az alkalomból egy könyvet szeretnének megjelentetni. Az évzáró taggyűlés közös vacsorával és eszmecserével ért véget, amelyen megvitatták a helyi és a felvidéki borászat jövőjét is. Hisznek abban, hogy megfelelő szőlőfajták kiválasztásával, nem mennyiség-, hanem minőségorientált termesztési technológiával kiváló minőségű borokat lehet készíteni, hiszen az országnak ezen részén a legmagasabb a napsütéses órák száma, amely a szőlő minősége szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A modern technológia – a vele járó magas színvonalú higiéniával – összeegyeztethető a hagyományos borkészítési és kezelési eljárásokkal.
Véleményük szerint jó alapanyagból még jobb minőségű borokat lehet és kell előállítaniuk, melyek a borfogyasztók örömére és egészségére válnak. A tizennyolcadik alkalommal megrendezett borverseny is igazolta, hogy a termőhely, a szőlő és az ember újra kezd egymásra találni.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
