A zselízi Sacher Polgári Társulás jóvoltából egy hiánypótló, a helytörténet gasztronómiai szegmensére összpontosító kiadvány jelent meg az előző esztendőben. A Csokoládéba öntött isteni adomány – a Sacher család és a Sacher-torta zselízi vonatkozásai című kötet szakszerűen, ám könnyedén olvashatóan összegzi a család élettörténetét a famíliához kapcsolódó édesség eredettörténetével egyetemben.
Mi az összegfüggés egy osztrák szakács által megkomponált édesség és a Garam menti Zselíz között? – erre a kérdésre keresi a választ a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával kiadott könyv.
Mint a fülszövegben olvasható:
„Kevés édességnek van olyan regényes története, mint a Sacher-tortának. (…) A Sacher-torta finom ízvilága a régmúlt Bécsbe repít bennünket, a napóleoni háborúkat követő időszakba, amikor még a Habsburg Monarchia dicső romantikus korszakát élte.”
Mint leszögezik, a kötetben közölt tanulmányban arra vállalkoznak, hogy egy olyan világot tárjanak az olvasó elé, amelynek meghatározó eleme a Sahcer-kultusz gasztrokulturális vonatkozása is.
Az egyszerű, ámde jellegzetesen egyedi édességen keresztül mutatja be a korszak társadalmi vonatkozásait, s mindennek a megnyilatkozásait a Garam menti kisvárosban. A kötet egyértelmű célja a civil szervezettel célkitűzései mentén a Sacher-kultusz éltetése, az eredettörténet megismertetése a nagy nyilvánossággal. Helytörténeti értékként mutatja be a gasztronómiai különlegességet.
A Sacher-torta annak ellenére tett szert világhírnévre, hogy nem egy bonyolult desszert, hiszen mindössze három összetevője van: piskótatészta, csokoládé és sárgabaracklekvár – szögezik le a szerzők az előszóban.
A könyv a desszert eredettörténetét keresztül a Sacher család három tagjának életét vázolja fel.
Külön fejezet szól Franz Sacherről, a taglalt torta ősét megalkotó mesterszakácsról. Franz Bécsből került az zselízi Esterházy-kastélyba, ahol kifinomult ízlésvilágú és változatos étkekkel kápráztatta el a kastély lakóit. Az Esterházy-kastély melletti lak lett az udvari szakács lakhelye. Ma Sacher-háznak is nevezik, mely a zselízi magyarság fontos közösségi tere.
A kötet ismerteti Franz Sacher fiának, Eduard Sachernek az életét. A Zselízen született későbbi cukrászmester Bécsben alapítja meg a máig is működő neves Sacher Hotelt. Eduard végső formába öntötte a Sacher-tortát, melyet az egész világon ismertté tett. A mai napig is e repectúra alapján készül az igazi, eredeti desszert.
Eduard özvegyéről is bőven szól a könyv. A monarchia közéletének fontos szereplője volt. Fiatalon megözvegyült, elszántságának köszönhetően alakult ki a Sacher-hagyomány.
A kiadvány szerzőinek munkáját levéltári kutatás előzte meg. Mindezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a fent említett három személyről mélyreható ismereteket adhassanak át az olvasóknak.
Ezzel kapcsolatban jelezték: „A munka segítségével talán pontosabb képet kaphatunk a városunkkal és térségünkkel kapcsolatos gasztrokulturális hagyományok eredetéről, illetve történelmi összefüggéseiről. A hagyományról, amelyet kötelességünk életben tartani és ápolni.”
A múlt bemutatása mellett a kötet ismerteti a Sacher-ház történetét. Röviden végigvezeti az olvasót a Sacher család zselízi tartózkodása utáni évtizedek történésein. Ugyanakkor ismerteti a ház jelenlegi helyzetét, a fejlesztések eredményeként fokozatosan bővülő közösségi teret.
Bemutatja a 2016-ban alakult Sacher Polgári Társulást. Mint írják: „a kezdeményezés a városhoz több szálon kötődő Sacher családról nevezte el magát és a monarchia nemzetek felett álló kulturális hagyományait követve a többnemzetiségű Zselíz történelmi értékeinek ápolását és népszerűsítését tűzte ki célul.
A kiadvány mindamellett ír a Sacher-torta forgalmazásáról, a populáris kultúrában való megjelenéséről. Közli az eredetinek vélt Carla Sacher-féle receptet, s emellett egyéb receptvariációk is bekerültek a kötetbe.
Végezetük szól a Garam menti kisvároshoz is kötődő történelmi személyekhez fűződő desszertekről, mint például a Schubert-szeletről, Esterházy-tortáról.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
