Eduard Heger kormányfő vett egy nagy lélegzetet és kijelentette, hogy a kormánykoalíciónak vannak eredményei, nincs miért szégyenkeznie. A polgárnak pedig, ahogy ezt megelőzően elolvasta a napi sok rossz hírt, s ami ennél is rosszabb, a saját bőrén tapasztalta azokat, fennakad a szeme. Ő ugyanis, sok más sorstársával egyetemben akárhogy is nézi, nem látja az eredményeket, csak a hozzá nem értést, a számtalan rögtönzött, elhibázott kormányzati lépést.
Az ilyen öntömjénezéssel ugyanis az a baj, hogy erről nem a kormányfőnek, nem is a kormánynak, hanem az ország lakosságának kell döntenie, pontosabban azokat az állítólagos eredményeket neki kellene tapasztalnia. A közhangulat, a felmérések, a növekvő elégedetlenség, a tömeges tiltakozások azonban épp ennek ellenkezőjéről tanúskodnak, s
attól, hogy az ország történetének eddigi legjelentéktelenebb miniszterelnöke eredményeket emleget, azok még nem válnak valósággá. Sajnos, mert akkor nem állnánk ennyire rosszul.
Viszont a szakadék szélén állunk, s szomorú, hogy ezt Heger nem látja, nem akarja látni, hanem eredményekről vizionál. Mindezek mellé sikeresnek tartja a Boris Kollár házelnökkel és Richard Sulík gazdasági miniszterrel folytatott megbeszélést, melyen szerinte győzött a közös érdek, ez pedig a stabil és jól működő kormánykoalíció. Nos, ilyesmit mondani erre az örökké marakodó, óvodásként durcáskodó, szánalmasan dilettáns társaságra, immár a pofátlanság határát súrolja.
Ez a koalíció ugyanis nem tud és nem is akar érdemben együttműködni, mondhatni egymás szagát sem bírják, mindössze egyetlen dolog tartja még őket egyben, a hataloméhség.
S ha jól meggondolom, az egyedüli állítás, ami megfelel a valóságnak, hogy győzött a közös érdek, az ő közös érdekük, hogy bárhogyan is utálják egymást, valahogy kihúzzák a választásokig.
S mindennek betetőzéseként a végén került fel a hab a tortára, Boris Kollár házelnök állítása szerint ugyanis a kormányfő ígéretet tett Sulíknak, minden bizonnyal a fenti közös érdeket tudatosítva, hogy Igor Matovič pénzügyminiszter, az OĽaNO elnöke felhagy a személyes támadásokkal. Hangsúlyoznám, nem Matovič ígérte, hanem Heger.
Matovič ugyanis, ha valami különös véletlen folytán őszinte akarna lenni, erre csak egyetlen mondattal válaszolhatna, egy Lucifer szájából elhangzó Madách-idézettel: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy kormányunk képviselői, országunk vezetői érdemi munka helyett módfelett szeretnek nyilatkozni, szinte naponta elhangzik tőlük valami, amit csak erős költői túlzással nevezhetnénk gondolatnak, még kevésbé valós ténynek. Pedig a ködösítések, lódítások, tódítások és csúsztatások helyett végre tenni is kéne valami érdemlegeset, mert a forró nyár után forró ősz várható, s ennek az üres halandzsának nem most van itt az ideje, ilyesmi még a választási kampányban is gyenge teljesítmény.
(NZS/Felvidék.ma)
