Óriási gondok, életre szóló traumák, családi és nemzetközi válságok okozója lehet, hogy az emberek – a felelős helyzetben lévő döntéshozók, kormányzati és nagyvállalati vezetők, bankárok és tábornokok, illetve döntéshelyzetben lévő felelősséggel tartozó szülők, tanárok, lelkészek, főnökök és beosztottak – nem látják meg a lényegi különbséget látszat és valóság között. Vagy ahogyan Rilke német költő, Edith Stein írónő nyomán Pilinszky János olyan gyakran rámutatott: rettenetes, amikor a tények, a mindennapi dolgok elfedik a valóság tényleges arcát.
Drámai módon fejeződik ki a különbségtétel elmulasztása, illetve ennek életmentő fontossága Jézus szombatnapi gyógyítás történetében. Szombaton a zsidók törvénye szerint szabad körülmetélni a pár napos újszülöttet, de gyógyítani, kalászt tépni, éhséget csillapítani nem. Erre mondta Jézus: Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet! (Ján 7,24). Másutt: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért, tehát az Emberfia ura a szombatnak is (Márk 2,27-28).
A látszat szerinti ítélet eredeti szava az opszisz, az, amit szemünkkel észlelünk, ami optikailag látszik valaminek. Mert más lehet igen gyakran az, amit látunk, s ami a látszat mögött van. Hányszor fordul elő a napi beszédben is ez a fordulat: Nem úgy van, ez csak a látszat.
Jézus Máté evangéliumában, a 23. fejezetben egész sor megrendítő jaj-t mond ki a hamis látszat ellen, a képmutatás és a kozmetikázó bűntakarás ellen. A színlelésről. Azokról, akik nem mennek be Isten Országába, nem élnek úgy, ahogyan azt a Törvény vagy Jézus szeretetparancsa előírja, de másokat ellehetetlenítenek vagy megakadályoznak abban, hogy bemenjenek.
Mint a lúg, úgy marnak Jézus szavai a látszatok, a jól felépített, hibátlannak konstruált, cinkos vagy cinikus szándékkal felépített korrektség ellen.
Ide sorolja azokat, akik színlelésből hosszan imádkoznak. Akik az aranyat fontosabbnak tartják a templomnál. Azokat a vezetőket, akik kiszűrik a szúnyogot, de a tevét lenyelik. Apró bűnöket elítélnek, a nagyokat eltakarják, korrupcióval, a törvény kijátszásával. Ügyelnek arra, hogy a tál kívülről tiszta legyen, de a belseje rakva rablásvággyal és féktelenséggel. Kívülről szépnek látszanak, de belül halál és tisztátalanság pusztít. Akik igaznak próbálnak látszani, de belül tele vannak képmutatással és törvényszegéssel. Mert más az életük kifelé mint befelé.
A modern történelemben, egyháztörténetben és gondolkodásban is számolatlanul fordulnak elő hasonló látszat-valóság konfliktusok. Amikor a német keresztyénség igazolta a nemzeti szocializmust, aminek a sok millió zsidó áldozata mellett még keresztyének is áldozatául estek.
Az evangélikus kiváló teológus, Bonhoeffer például. De más felekezetek fiai, lányai is, mert inkább Krisztust tartották üdvösségüknek, vezérüknek, s nem a Führert. És ez a rettenetes szerepcsere ma is pusztít és kísért megváltozott formában, világszerte ezernyi álarcban. Amikor hatalombálványok, és emberistenségek tartanak rettegésben milliókat. A két generációval ezelőtti keresztyén teológiában is voltak fekete bárányok, akik éppenséggel valamelyik többségi csoportnak nem tetszettek, s ezeket szinte kirekesztették.
Keresztyének a keresztyéneket. És ez a látszat szerint vagy tudatosan látszatot keltő keresztyén farizeizmus ma is kísért. Ezért jó, hogy van olyan vasárnap, s valójában minden Igés nap ilyen, amikor a nagy bűnkozmetikázó, látszatépítő szalonra és világtrendire vagy a másokra saját bűnüket kivetítő, s igazából önmaguk felmentését mások elítélésével elérni próbálkozók mesterkedéseire rámutat az Ige. A Szabadító drága szava. Az igazság sava-borsa. Hogy megmentsen, visszatartson a látszatok csapdájába vakon bele lépkedés, másokat vak vezetőként belecsúsztatás veszedelmétől.
Rudolf Bultmann német teológust bibliamagyarázási önkényességgel vádolták meg kortársai, próbálták diszkvalifikálni. Hans Küngöt és más teológusokat a katolikus egyházban egy időben engedetlenség szításával vádolta meg és állított félre a Tanhivatal és a pápai csalatkozhatatlanság hittétele.
Mindig voltak többségi körök, akik a többség véleményét tartották és tartatták abszolút igaznak. Kényelemből, megalkuvásból, érdekeikből. Mintha az igazságot a tábor számszerű fölényével mérnék!
Mintha a kvantum a kvalitás kritériuma lenne, s nem fordítva: a minőség lenne és annak is kell lennie a mennyiség kritériumának. Az eltévedéstől egyedül a Szentlélek óvhat meg minket: egyénenként, egyházként, gyülekezetként, kereszténységként. Jézus, aki most az Atyánál van, ígérte meg nekünk a Pártfogót, a Védőügyvédet, a Szószólót, azaz a Szentlelket, az igazság Lelkét. Ő elvezet majd a teljes igazságra, mert nem önmagát szólja, hanem azokat, amiket az Atyától és a Fiútól hall, sőt még az eljövendő dolgokat is kijelenti (János 16,13-14). Hány ember szószólója manapság a saját vagy kis csoportja téveszméinek, hamis és életveszélyes csoportideológiáknak, a mennyiség uralomra törésének a minőség fölött!
Brecht írónak lett igaza: Az élet életveszélyes!
S az életveszélyes helyzetekben nem véd meg kormány, állam, párt, pénz, hatalom, sőt még az egyház sem önmagában, hanem egyedül a Szentlélek. Vagy ahogyan ezt Heidegger német filozófus leírta: Itt már csak egy Isten menthet meg minket. Aki a Szentlelket kéri és hívja életébe, akár naponta, az megkapja a nyitott szem ajándékát, a Szentháromságos védelmet. Képes lesz észrevenni a látszat és a valóság különféle helyzetekben megmutatkozó napi különbségét, képes lesz arra, hogy a dolgok, a tények jólfésült önigazoló technikája mögé lásson és a valóság arcát felfedezze. Azt, ami Isten valóságának is megfelel.
Ezen a vasárnapon gondolkodjunk csak el az életünkön akár naplementés esti alkonyati vagy hajnali csendben: hol kell valóban megtisztítani magunkat a szép, tiszta külső látszat és a belső tisztátalanság fojtogató ellentmondásától, a látszatoktól, hogy végre az legyen kapcsolatainkban, ami valóságosan igaz és kedves az Ő szemei előtt. A már említett Bultmann sokakat meglepő módon így imádkozott egy nagy konferencia megnyitóján:
Uram, ugye nem vagyunk csak azok, amilyennek itt és most Előtted látszunk. Hanem válhatunk olyanokká, amit remélünk. Uram, ugye nem vagyunk csak azok, amit önmagunkból kihozunk, amilyenné saját magunkat formáljuk. Hanem azzá is válhatunk, amilyenné Te szándékozol minket formálni, s amit Te terveztél belőlünk kihozni. Könyörülj rajtunk, s cselekedd meg ezt velünk. Ámen.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
