Halálának 80. évfordulóján emlékezünk a magyar íróra, újságíróra, szerkesztőre, a Nyugat első generációjának oszlopos tagjára, Móricz Zsigmondra, aki Tiszacsécsén „a boldogság és a béke e kedves szigetén” született 1879-ben.
Édesanyja, Pallaghy Erzsébet református lelkész leánya volt, édesapja igazi, kemény ötholdas magyar parasztember: Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított, de csőddel végződő vállalkozásai gyakran a nyomor szintjére juttatták a családot.
A szülők minden nehézség ellenére nagy gonddal nevelték fel és taníttatták hét gyermeküket. Zsigmond is a hírneves debreceni és sárospataki református kollégiumok diákja volt, végül Kisújszálláson érettségizett 1899-ben. A kor szokásaihoz híven gimnazista korában legációba (a református egyházban gyakorolt szokás: küldetés, mely szolgálat és megtiszteltetés is, egyben támogatást jelent a diáknak) ment Szakolyba. A legációt nagybátyja, Pallagi Gyula is szorgalmazta, levelet írt barátjának, Balogh Péter akkori szakolyi körjegyzőnek, aki örömmel fogadta is a kis Móriczot. Móricz Zsigmond később is gyakran visszalátogatott Szakolyba, majd a közeli Érpatakra. Később szakolyi emlékei alapján írja meg a Kivilágos kivirradtig című regényét.
Ezt követően református teológiát, majd jogot tanult Debrecenben, bölcsészeti tanulmányokat folytatott Budapesten. 1902-től helyettes óraadó volt a kisújszállási gimnáziumban, majd tisztviselő a kultuszminisztériumban, aztán a Statisztikai Hivatalban, 1903 és 1909 között pedig Az Újság gyermekrovatát szerkesztette. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalokat gyűjtött, Szatmár falvait járva bőséges ismereteket szerzett a paraszti élet nyomorúságáról.
1900 októberében Budapestre költözött, ahol jogot és bölcsészetet tanult, azonban nem tett tanári szakvizsgát. Nagy élmény volt számára, hogy Négyesy László irodalomtörténész stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozott kortársaival: Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal.
1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával, egy felvidéki bányatisztviselő leányával. Három lányuk közül Virág (1909–1995) íróként, Gyöngyi (1911–1979) emlékiratíróként, Lili (1915–1999) színésznőként vitte tovább és gondozta apjuk művészi örökségét.
A fiatal Móricz és felesége, Janka (Fotó: Wikipédia)
Elbeszélései már korábban is jelentek meg vidéki lapokban, de nevére igazán a Nyugat folyóirat 20. számában, 1908-ban a Hét krajcár novella megjelenése után figyeltek fel. Első novelláskötetét Ady is üdvözölte, akivel barátok és szellemi szövetségesek lettek. A novellát második gyermeke halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt fel igazi hangja.
„Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.”
Ez az állapota szabadította fel benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései, köztük a Tragédia, a Sárarany, Az Isten háta mögött, A galamb papné, a Magyarok, a Kerek Ferkó. A kezdetben anekdotikus stílust korán felváltotta műveiben a naturalizmus olykor kíméletlen ábrázolásmódja.
Az első világháborúban haditudósító volt. Üdvözölte az őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaságot, ezért a Kommün bukása után állandó zaklatásoknak volt kitéve, kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és Az Est-lapok közölték. Ekkorra prózájának hangneme, stílusa is megváltozott, a naturalizmus háttérbe szorult, erősen kritikai szellemű realizmusa viszont megerősödött.
Műveiben a magyar társadalom minden rétegéről pontos képet rajzolt, feszes párbeszédek, hiteles, elemző lélekrajz, drámaian izgalmas helyzetek jellemzik írásait.
Önéletrajzi indíttatású a Légy jó mindhalálig című regénye, a komoly kutatómunkán alapuló Erdély trilógiája, mely történelmileg is hiteles, az idilli szerelem megható képét nyújtja a Pillangó című regénye. Az önsorsrontó dzsentriről, a megújulni képtelen középosztályról ad eleven és hiteles képet az Úri muri, a Forró mezők, a Rokonok című regényeiben, míg a sokrétegű paraszti világ elevenedik meg a Barbárok és A boldog ember lapjain.
Móricz regénye, a Légy jó mindhalálig, Ranódy László filmje, 1960 (Fotó: Filmarchívum)
A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária színésznővel. Felesége féltékenységből 1925 áprilisában öngyilkosságba menekült. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban feleségül vette Simonyi Máriát.
1929 decemberében Babits mellett a Nyugat szerkesztője, a prózarovat gondozója lett. Lelkesen vetette bele magát a munkába, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, felkarolta az autodidakta tehetségeket. 1933-ban azonban szakított a lappal, és az ekkor induló népi írók mozgalmának egyik fő alakja lett, 1939-től ő szerkesztette a Kelet Népét.
1937-ben felbomlott második házassága, ekkor vette magához az egykori lelencgyereket, Littkey Erzsébetet, Csibét, aki megismertette a külvárosi proletariátus világával is. Az ő történeteiből születtek meg a Csibe-novellák, róla mintázta az Árvácska című regényének főszereplőjét is.
Az író 1937-ben, leányfalui otthonában (Fotó: Wikipédia)
Móricz utolsó éveit az 1912-ben épült házában, Leányfalun töltötte, itt születtek a Rózsa Sándorról szóló trilógiájának darabjai. 1942 augusztusában agyvérzést kapott, kórházba került, és szeptember 5-én meghalt Budapesten.
Regényeiből, novelláiból számos filmfeldolgozás és színpadi átirat született, két kötetben megjelent naplói fontos irodalomtörténeti dokumentumok. A szülőfalujában található emlékháza életrajzi múzeumként szolgál. Nevét viseli a nyíregyházi színház és egy irodalmi ösztöndíj, amelyet fiatal pályakezdő irodalmárok támogatására hoztak létre. 2012-ben Leányfalu önkormányzata a település egykori lakójának posztumusz díszpolgári címet adományozott.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
(Forrás: Wikipédia, NullaHatEgy)
