Dr. Prokopp Mária professzort sokan ismerik a Felvidéken Kassától Pozsonyig. Történelmi idegenvezetőként járja az egykori Nagy-Magyarország legszebb tájait, bemutatja szakrális és építészeti csodáit. Párkányban, Nánán szinte minden rendezvényen ott van, buzdít, tenni akarásra, cselekedetre. Segítője volt a Kincskereső versenyek országos rendezvényeinek, s még hosszan sorolhatnám mindazt a jóakaratot, szeretetet, figyelmet, amit tőle kapunk.
Az ismert művészettörténész már eddig is sok kitüntetésben részesült – megérdemelten – holott a szerénysége nem igényli az elismeréseket, ő annak örül, ha mást értékelnek.
A szeptember 24-én tartott MTA ünnepségre sok tisztelője, elkísérte őt a Felvidékről, köztük Duray Miklós és mások. Laudációját művészettörténész kollégája mondta el, szinte mindent belefoglalva a professzor asszonyról.
Prokopp Mária legszebb méltatását mégis a közösségi oldalon olvastam, ahol egyik tisztelője Weöres Sándor A teljesség felé című versét idézte, amely személyére, munkásságára igazán találó. Íme:
„A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. De vannak, igen kevesen, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniök kell, abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból is sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget. Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni, hisz máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább…”
Prokopp Máriának szívből gratulálunk a Felvidék magyarjai, tisztelői nevében is, köszönjük, amit értünk tesz. Kívánjuk, hogy még sokáig legyen a nemzet értékeinek őrzője, védője.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
