A múlt év utolsó napján a Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes emlékét megörökítő eperjesi Erdei Lak-emlékműnél a Szent László-hegyen, Petőfi és Kerényi születésének 200., illetve 201. évfordulója alkalmából szervezett baráti évzáró találkozót a Csemadok.
Tompa Mihály 1844 szeptemberében került Eperjesre, ahol Péchy Tamás leendő miniszter és házelnök két fiát tanította.
Petőfi Sándor 1845. április elsején már nem gyalog, hanem „gyorsszekéren” indult második felvidéki utazására. Ezen az útján Rimaszombatban Gömör (tiszteletbeli) táblabírájának választották, Eperjesen és Késmárkon pedig fáklyászenét kapott.
Petőfi Kassáról utazott Eperjesre, ahol a tehetősebb Kerényinél szállt meg, és vendégeskedett egy hónapig. Az egyik visszaemlékezés szerint a vilechegyi fürdőben való „mulatozás” után, hazafelé tartva a kocsin évődtek egymással a poéták, kritizálták a másik verseit. És így jött az ötlet, hogy közösen énekeljenek meg valamit, mégpedig egy erdei lakot, ami ott volt a Vilec-, majd Szent László-hegy oldalában, egy kis forrás mellett.
Az eperjesi hagyomány a mai napig Petőfi-laknak nevezi a kunyhót. Később ugyan Tompa a Fekete Könyvében úgy emlékezett, hogy nem is létezett ilyen kunyhó, ugyanakkor az 1853-ban megjelent, Barátaim emlékezete című versében mégiscsak említést tesz a házikóról, és arról is, hogy elpusztult.
A három vers egy címen (Az erdei lak – Költői verseny) a Pesti Divatlapban jelent meg 1845. július 17-én. Úgy tudom, Kerényi nyerte meg a költőversenyt, melynek helyén ma a negyvenedik évfordulón felállított kőobeliszk áll. Az eperjesi Széchenyi Kör állított maradandó emléket eme három jeles férfiúnak, valamint eperjesi „ábrándozásainak és vigadozásának”.
Ha fel szoktam olvasni a három verset anélkül, hogy elárulnám a szerzőit, kivétel nélkül eddig mindenki Kerényi versét tartotta a legsikerültebbnek.
Az eredeti emlékművet az 1939-es magyar–szlovák „kisháború” alatt, a szlovák nacionalisták döntötték le. Az obeliszket a völgy mélyébe csordogáló kis patak medrébe három, akkori eperjesi magyar diák elásta, hogy a további rongálásoktól megmentse. Az emlékművet végül az Eperjesi Városi Nemzeti Bizottság elnöke döntése alapján állították vissza. Eperjes önkormányzatával a magyar szervezetek már tartottak évekkel ezelőtt közös ünnepséget ezen a helyszínen. 2020 őszén a Kassai Magyar Főkonzulátus restauráltatta.
Ennél az emlékműnél találkoztak egy évzáró pohár borra a szepsi, jánoki, kassai és abaújszinai Csemadok-tagok.
Köteles László, a Csemadok országos alelnöke, mint házigazda idézte fel a valamikori költői versenyt, valamint az emlékmű hányatott sorsát. Köszönetet mondott mindenkinek, aki időt talált arra, hogy közösen tisztelegjenek a három költő emléke előtt. Kiemelte a 200 éve született, de méltatlanul feledett Kerényi Frigyes életpályáját. A tragikus sorsú forradalmárhoz intézte barátja, Tompa Mihály a Levél egy kibujdosott barátom után c. versében, a jövőbe látó sorait: „Szívet cseréljen, ki hazát cserél”. Kerényi önkezével vetett véget életének.
A három költő Erdei lak című versét Hanesz Angelika, a Csemadok kassai szervezetének elnöke és Czábóczky Szabolcs szavalta el.
A jó hangulatú baráti megemlékezés a szintén 200 éves Himnusz eléneklésével zárult.
(BZ)
