A katolikus egyház január 25-én Szent Pál apostol megtérésére emlékezik, amikor a keresztények üldözőjéből a nemzetek apostola lett. A népi kultúrában „pálforduló” vagy „pálfordulás” napjaként ismert.
Pálforduló napja a kereszténység egyik legmeghatározóbb ünnepe, amikor a keresztények kegyetlen üldözője, Saul elindult, és mint Szent Pál, Jézus apostola érkezett célba. Sánta János, teológiai tanár így ír erről az ünnepről:
„Célba érkezett, de nem önerőből, hanem isteni rásegítéssel. Az utazás segít abban, hogy megváltozzunk. Régebben ezt zarándoklatnak hívták, amely kifejezi egész létünk zarándokjellegét. Megyünk, mert hajt valami bennünket. Aki semmilyen változást nem akar, az már meg se mozdul. De a mozgás olyannyira kötelező ebben a világban, hogy aki nem mozdul, azt viszik, ha máskor nem, az utolsó útján. A mozgás hozzásegít az önismerethez, mert amikor felvállaljuk egy út kiszámíthatatlanságát, akkor biztos, hogy más emberként érünk célba, mint ahogy elindultunk. Istenhez csak cselekedeteink mozgalmasságával lehet eljutni. De az ő vonzása is segít ebben a mozgásban.”
Pál apostol Saul néven Tarsusban született, zsidó szülők gyermekeként, polgári rangban. Születésének évét nem tudjuk biztosan, életének utolsó évtizedéről az Apostolok cselekedete tudósít. A farizeusok közül származó Saul erőteljesen tagadta az új vallásként megjelenő kereszténységet és Jézus Krisztus követőinek harcos üldözőjévé vált. Egyes értelmezések szerint jelen volt Szent István diakónus megkövezésénél.
Életének fordulópontját az jelentette, amikor főpapi engedéllyel – kísérőivel együtt – Damaszkuszba indult azzal a céllal, hogy összegyűjtse a város keresztényeit és törvény elé állítsa őket.
Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment, s az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (ApCsel 9,1–31)
Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
Valentin de Boulogne: Pál levelet ír (1591 – 1632) (Fotó: Wikipédia)
Ez volt Szent Pál megtérése, azaz Pál fordulása, melyre 34 körül került sor. Ettől kezdve, az ezen a néven működő apostol mély műveltsége segítségével képes volt arra, hogy a legkülönbözőbb csoportoknak hirdesse az evangéliumot. A több nyelven is beszélő apostol – „a legkisebb az apostolok közül”, ahogy önmagát jellemezte – elhivatottságának, tudásának és egyre mélyebb hitének köszönhetően a népek apostolává vált. Elsődleges feladatának tekintette az evangélium hirdetését a pogány népek körében. Térítő útra indult Arábia területére, működött Damaszkuszban, Szíriában és Kilikában, járt Kisázsiában, Makedóniában és Achájában is.
Pált többször állították bíróság elé, életére törve. Jeruzsálemben 58-ban nem találtak okot az elítélésére, Cezáreában sem ítélték el. Végül Rómában fogták el a Néró császár idején kezdetét vevő keresztényüldözés idején. 66-ban, vagy 67-ben végezték ki keresztény hite miatt. Pál apostol története több filmrendezőt is megihletett. Legutóbbi a 2018-ban bemutatott „Pál, Krisztus apostola” című filmdráma, történelmi kalandfilm, Andrew Hyatt rendezésében és James Faulkner főszereplésével.
A Pál, Krisztus apostola című film (2018) (Fotó: PORT.hu)
A pálforduló vagy pálfordulás napját jóraforduló Pál-napnak is nevezték a régiek. A népi hiedelemben hagyományok, népszokások, megfigyelések és jóslások sokasága kapcsolódik ehhez a naphoz. „Pál fele kenyér, fele bor”, mondták Kiskanizsa öregjei, ami arra utalt, hogy az elmúlt év termésének fele ekkorra már elfogyott, a másik felét a tavaszi újulásig be kell osztani. „Pál fordulása, fél tél elmúlása” – mondták Bókaházán.
E nap terményvarázsló volt, így a hagymadugványos tarisznyát fordítva akasztották vissza, s megfordították a szögön a szitát, e jelképes cselekedettel farsangos lelküket fordították át jóra a régiek.
A megfigyelések tájegységekként változtak, melyek a magyar néprajzi gyűjtésekben olvashatóak: „Ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, akkor kevés lesz a széna” – mondták a bukovianai magyarok pálforduló napján.
„Pál pálfordulás, ha tiszta,
Bőven terem, mező, puszta,
Ha szeles, jő hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás.
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll,
Ha Pál fordul köddel,
Jószág hullik döggel.”
– olvasható Lábadi Károly néprajzkutató gyűjtése nyomán.
Gyimes-völgyi megállapítás szerint: „Pálfordulókor, milyen állatok a fődbe vannak, hogy ott telelnek, akkor akik fejvel befelé vannak, fordulnak kifelé, hogy gyöjjenek a felszín felé” – jegyezte le Bosnyák Sándor, a néphagyományok gyűjtője.
Molnár V. József néprajzkutató szerint „a pálforduló-napjának időjárásáról az eljövendő termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. A jó idő jó termést, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút, háborúságot jelentett.”
Berényi Kornélia
Forrás: Magyar Kurír, Magyar Néprajz kézikönyvtár
