Gróf Zrínyi Ilona, a Zrínyi családból való nemesasszony és hősnő, I. Rákóczi Ferenc feleségeként Felső-Magyarország fejedelemségének nagyasszonya, majd Thököly Imre feleségeként az Erdélyi Fejedelemség fejedelemasszonya, a szabadságharcos II. Rákóczi Ferenc édesanyja. Az 1685 és 1688 között zajló munkácsi ostrom során tanúsított hősies kiállásával a kora újkori magyar történelem meghatározó szereplője volt.
A születési éve körüli viták lezárásaként a Hadtörténeti Közlemények 2020-ban megjelent 4. számában olvasható Végh Ferenc A „Magyar Márs” árnyékában? Az ismeretlen Zrínyi Péter című írása. A tanulmány 129. lábjegyzetében Zrínyi Ilona nagyapja, Frangepán Farkas Kristóf naplóbejegyzése alapján tisztázódik Ilona születési dátuma: „..Ilona (†1703) I. Rákóczi Ferenccel 1666-ban kötött házassága is eszközt jelenthetett…Zrínyi Ilona ekkor nem 23, hanem mindössze 17 esztendős volt. A kutatás már korábban is joggal gyanította, hogy a – nikodémiai (Izmit) síremlékén olvasható dátumból visszakövetkeztetett – 1643-as születési év nem felelhet meg a valóságnak. …Nagyapja, a már említett Frangepén Farkas Kristóf diáriuma nem hagy kétséget arról, hogy Zrínyi Ilona 1649. március 20-án éjjel, 11 és 12 óra között, a Magyar Királysághoz tartozó Muraközben, Podbreszten (Drávaszilas) látta meg a napvilágot. A horvát nyelvű naplóbejegyzés eddig elkerülte a téma magyar és horvát kutatóinak figyelmét…” – olvasható a Hadtörténeti Közleményekben.
Ilona apja Zrínyi Péter horvát bán, hadvezér és költő volt, akit később a Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért I. Lipót császár halálra ítélt. Édesanyja a nemesi horvát Frangepán családból származó Anna Katalin nemesasszony, Frangepán Ferenc Kristóf őrgróf testvére volt. Ilona főúri környezetének megfelelő nevelést kapott, a tudományok mellett lovagolt, solymászott, zenét és éneket tanult, de betekintése volt a hatalmas gazdaság irányításába és a politikába egyaránt. Több nyelv szavait kapta útravalóul, beszélt magyarul, horvátul, latinul, németül és olaszul. 1666. március 1-jén, Makovica várában feleségül vette őt a felvidéki nagybirtokos, I. Rákóczi Ferenc.
Felsővadászi I. Rákóczi Ferencnek és Zrínyi Ilonának három gyermeke született. György nevű fiuk 1667-ben, még csecsemő korában meghalt, majd 1672-ben megszületett Julianna nevű leányuk és 1676-ban másodszülött fiuk, Ferenc.
Ferenc születése után rövidesen meghalt I. Rákóczi Ferenc. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilona a császári udvarnál elérte, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja, jóllehet I. Rákóczi Ferenc halála előtt I. Lipót császár pártfogásába ajánlotta őt. Ennek következében az ő kezében maradt a hatalmas Rákóczi-vagyon, a várak, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és Munkács parancsnoksága.
Munkács vára, 1688-ban (Fotó: wikipédia.com)
1682-ben feleségül ment a nála hat évvel (az újonnan megállapított születési dátum szerint) fiatalabb Thököly Imréhez, akinek oldalán cselekvő részese lett a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek.
1883-ban, Bécs sikertelen ostroma után a törökök és Thököly velük szövetséges kuruc csapatai visszavonulásra kényszerültek, sőt a kurucok csapatostul kezdtek átállni a császáriakhoz, ezért a gróf kénytelen volt sorra feladni a Rákóczi-féle várakat. Végül 1685 végén a császári csapatok körülvették az utolsó erősséget, Munkács várát, amit Zrínyi Ilona több mint két éven át védett Antonio Caraffa zsoldosvezér, generális-vezette sereg ostroma ellenében.
Zrínyi Ilona és Thököly Imre (Fotó: wikipédia.com)
A várban tartózkodott Ilona fejedelemasszony és két gyermeke, Julianna és Ferenc. A várat nagyon jól megerősítették, így a nagy létszámú sereg sem tudta elfoglalni. Négyezer harcos, azaz tizenkét zászlóaljnyi gyalogos, három század lovasság, két század karabélyos és hatvan dragonyos védte Radics András kapitány vezetésével. A vár védelmének szellemi vezetője azonban Zrínyi Ilona, a hős várvédő asszony volt. A várvédők között, a magyarok mellett jelentékeny számban voltak szlovákok, ruszinok és akadtak német nemzetiségűek is, akik főleg Thököly seregének német zsoldosai voltak. Míg a várat ostromlók komoly ellátási gondokkal küzdöttek, addig a védők be tudták gyűjteni a környéken a termést és a bort, ugyanis a helyi ruszin parasztok is őket segítették. A nélkülözés miatt több császári katona is átállt Zrínyi Ilonához.
Caraffa ágyúsáncok megépítését rendelte el és miután felégette a huszárvárat, elkezdte a vár ostromát, azonban elfoglalási kísérletei sikertelenek voltak. 1686. március 10-én a felső-magyarországi főparancsnok, Aeneas Sylvius von Caprara megadásra szólította fel a várvédőket, azonban ők hajthatatlanok voltak. Mivel semmilyen lehetőség nem volt a békés megegyezésre, a tábornok serege is ágyútűz alá vonta a várat. Közben a védők többször is kitörtek a várból, így annak bevételére továbbra is kevés esély volt.
Madarász Viktor olajfestménye: Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt, 1859 (Magyar Nemzeti Galéria) (Fotó: wikipédia.com)
A korabeli leírások szerint Zrínyi Ilona még a legnagyobb ágyútűz idején is a katonák között járkált, utasításokat adott és jutalmazta a bátrakat. Sokszor fia, Ferenc is vele tartott, míg leánya, Julianna az ápolóknak segített.
Végül Caprara 1686. április 28-án elvonult seregeivel, azonban a lovasságot a vár környékén hagyta, hogy elvágják az esetleges utánpótlás útját. Időközben a török portára is eljutott a vár ostromának a híre, ezért 1686 januárjában szabadon engedték Thökölyt, hogy felmentő sereget gyűjtsön, azonban addigra a valamikori fejedelemsége már a múlté volt. Bár az ostrom ideje alatt többször próbált segítséget vinni az ostromlottaknak, próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak. A török vezetőségtől is megpróbált támogatást szerezni, azonban a törökök több csatát is elvesztettek, ezért visszavonulásra kényszerültek, támogatást pedig nem tudtak nyújtani Munkács védelmében.
A várat még 1687 során is ostromzár alatt tartották a császári seregek. Közben egész Európát bejárta a hír, hogy egy bátor asszony vezetésével egy maroknyi csapat képes ellenállni a birodalmi seregek hosszú ideje tartó támadásainak. Mindezt tetézte az is, hogy Caprara hadai sokkal nagyobb veszteségekkel számoltak, mint a várvédők serege. A kedvezőbb körülményeket kihasználva Zrínyi Ilona ékszereit Lengyelországba küldte zálogként, hogy pénzt szerezzen, amivel kifizetheti a várvédőket, követséget küldött Varsóba, hogy a francia követtől segítséget kérjen. Bár XIV. Lajos elismeréseként ékszereket küldött a várvédő hősnőnek, katonai támogatást nem biztosított számára.
Buda visszafoglalása után Zrínyi Ilona kénytelen volt a várat feladni, ami 1688. január 17-én történt meg. Azonban elérte, hogy annak védői kegyelmet kapjanak a császártól, és azt is, hogy a Rákóczi-vagyon gyermekeinek nevén maradjon.
A megállapodás értelmében Bécsbe kellett mennie gyermekeivel együtt, ahol a megállapodást megsértve, gyermekeit elvették tőle. 1691-ig az Orsolya-rend zárdájában lakott, gyakorlatilag a császár túszaként, ahol leányát, Rákóczi Juliannát is nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet Dél-Csehországba vitték egy jezsuita iskolába. Anya és fia soha többé nem találkozhattak.
A Rákóczi-kripta, Zrínyi Ilona végső nyughelye a kassai Szent Erzsébet-dómban (Fotó: wikipédia.com)
1690-ben a zernyesti csatavesztés során Heissler gróf, császári altábornagy Thököly fogságába került. 1692 januárjában Zrínyi Ilonát kicserélték a fogoly tábornokra. Ekkor búcsúlevelet írt fiának, melyet II. Rákóczi Ferenc valószínűleg sohasem kapott meg.
Zrínyi Ilona 1699-ben elkísérte férjét, Thököly Imrét a török száműzetésbe. Nikodémiában halt meg 1703. február 18-án. Koponyáját fia maradványaival együtt 1906. október 26-án, Kassán, a Szent Erzsébet-dómban helyezték végső nyugalomra.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
