Február sok örömöt kínál a kisgyerekeknek. A legelején lehet örülni a jó bizonyítványnak, aztán a sok maskarázásnak, bolondozásnak a farsangban, a hónap végén meg már a tavaszi szünetnek. De vajon tényleg jó lett a bizonyítvány, olyan, hogy a szülők is örülhetnek neki? S az elsősök ismerik már az összes betűt? Vagy a vén pozsonyi melámed ősi módszere szerint ők egy kicsit még inkább csak nyalakodnának a tudás világának édes lapjairól?
Viera Kamenická pozsonyi zsidó meséjének tanítója nem akármilyen módszerrel vezette rá a kissé restebb nebulókat a tudás édességének a megtapasztalására. Hogy milyennel, a Kabóca-olvasók erre minden bizonnyal kíváncsiak lesznek.
A februári szám tesztlapját végigbogarászva és kitöltve aztán arról is elgondolkodhatnak az eredmény felett, hogy tudnak-e egyáltalán jól tanulni, figyelni és emlékezni az olvasottakra, vagy csak ülnek a tankönyv felett, és nem véletlenül kapnak másnap rossz jegyet.
A versoldalon Varga Imre nyelvi játékokra épülő ritmusos-rímes strófáin mindjárt gyakorolhatják is ebbéli képességeiket. Az énekoldalról Zsuzsánna-köszöntőt tanulhatnak, az ügyes kezűek a keménypapír mellékletből két farsangi bohócot vághatnak ki.
A sok mókás játék és feladat, kifestő, angol nyelviskola, a jövőt fürkésző, az egészségről és a színes februári öltözködésről szóló oldalak mellett most még Tami és Kami is jelmezbálba készül a kétnyelvű, szlovák és magyar kis mesében.
Egyedül csak bátor nyulaink nem örvendezhetnek és nem bolondozhatnak Balla Margit folytatásos meséjének februári fejezetében sem, hiszen kalandos utazásuk veszélyekkel teli nagy hajszája, az eltűnt hajócska utáni nyomozás még korántsem ért véget.
(LZ/Felvidék.ma)
