Színes jácintokat, illatos ibolyát, nyílegyenes aranyesőt és biztató napsütést hozott az idei pedagógusnap. Kezdetnek nem rossz.
Kisebb közösségünkben elhangzó kedves szavak, a hivatalos köszöntők nagyon jólesnek nekünk, ugyanúgy, mint az alkalmi versek és dalok a tanítványok előadásában, a mosoly, az ölelés, a virágok. Mindez megszépíti napunkat, színessé válik körülöttünk a világ, megnyugszik a lélek.
Amikor elcsitul a vidám forgatag, elcsitulunk magunk is, és mérleget vonunk. Ki-ki a maga tapasztalásai alapján. Más a pályakezdő mérlege, más az évtizedeket átfogóé, és más a nyugdíj környékén mérlegelőé.
Azonosságok, hasonlóságok, átfedések mindig is vannak. Egyöntetű vélemény, hogy a mi pályánk a legszebb a világon. Aki nem így gondolja, az már régen elhagyta az intézményes oktatást, és máshol keresi életcélját. Nem is való mindenkinek ez a pálya!
A tanári szakma állandó nyomást jelent. Az ember minden hét órából ötöt a színpadon tölt, és a világ legnehezebb közönségének kell játszania – fogalmazta meg mindannyiunk helyett Stephen King.
Akikről a kiváló író ezt a jellemzést írta, azok „szakmának” tartják foglalkozásukat, becsületesen leadják az anyagot, elvégzik munkájukat a kívánalmak szerint. Akik azonban a személyiségükből és a lelkükből is tudnak adni egy darabot, azoknak nem szakmájuk, hanem hivatásuk van. Ők azok, akik az ismereteken túl más értékeket is közvetítenek tanítványaik felé.
A közvéleménnyel ellentétben nem kevés van belőlük, sőt, ők vannak többen.
Tanítanak, nevelnek, tehetséges tanulókat mentorálnak, a lemaradókat igyekeznek felzárkóztatni, műsort készítenek ünnepi alkalmakra, pályázatokat írnak, tanulmányutakat szerveznek, aztán a tavaszi szünetben beülnek az iskolapadba új ismeretekkel gazdagodni, nyáron pedig a nyári egyetem hallgatói lesznek ugyanebből a célból… …mindehhez tudásszomj, erő, energia, kedv és derű szükséges.
Mindez honnan meríthető, ha apadni látszik? Az iskola jó légköréből, a vezetőség szellemiségéből, a szülői támogatottságból, a társadalmi megbecsülésből.
Az iskolában mindenkinek jól kell éreznie magát: diáknak, szülőnek, tanítónak, de ezért mindhármuknak tennie kell. Ha ez megvan, a tudás is megérkezik minden egyes gyermek fegyvertárába.
A jó iskola kincs, híre a fürge széllel terjed, mint ahogyan a jó pedagógusé is.
Pedagógusaink gondolatait gyűjtöttem egy csokorba, egy aranyszálat magam is belefontam: köszönetben, hálás szavakban, mosolyban gazdag pedagógusnapot kívánok minden egyes óvónőnek, tanítónőnek, tanítónak, tanárnak és egyetemi oktatónak egyaránt.
(Fekete Irén elnök, SZMPSZ/Felvidék.ma)
