Megdöbbentő, bár az ukrán közállapotok ismeretében igazából nem is annyira meglepő a hír, amit Seymour Hersh Pulitzer-díjas amerikai oknyomozó újságíró hírszerzési forrásokra hivatkozva állít, miszerint az ukrán vezetés több száz millió dollárt sikkasztott el.
Seymour Hersh szerint Volodimir Zelenszkij és környezete tavaly legalább 400 millió dollárt tett zsebre az üzemanyag-vásárlásra szánt amerikai pénzekből, s ha ez még nem lenne elég, amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva arra is rávilágít, hogy
Kijev különböző, Lengyelországban, Csehországban és adóparadicsomokban bejegyzett fantomcégeken keresztül Oroszországtól vásárolja az üzemanyagot.
Teszi ezt úgy, hogy közben bírálatokkal illeti Magyarországot, miszerint a Magyarország és Oroszország közötti új energetikai megállapodások meghosszabbítják az ukrajnai háborút. Zelenszkij tanácsadója, Oleg Ustenko arra az otromba kijelentésre ragadtatta magát, miszerint a magyarok fizetik azt a kést, mellyel az oroszok levágják az ukrán katona fejét. Azt állította, azzal, hogy az új energetikai megállapodások értelmében Magyarország több gázt vásárol az oroszoktól, lényegében az agressziót finanszírozza. S ha már az ukrán követelőző, parancsolgató hangvételt említettük, Oleg Ustenko felszólította Brüsszelt, hiúsítsa meg a szerződéseket, mivel szerinte a magyar kormánynak teljesen vaknak kell lennie ahhoz, hogy ne lássa, milyen bűncselekményeket támogat.
Nos, ha már bűncselekményről van szó, térjünk vissza Seymour Hersh állításaira. Amennyiben azok megfelelnek a valóságnak, az sajnos már nemcsak holmi „mezei” korrupciónak minősül, ami Zelenszkij szerint nem is létezik az Európai Unióba igyekvő, s uniós szekértolói szerint lassan mintaállammá váló Ukrajnában, hanem a gyomorforgató hiénizmusnak.
Nem lehet ugyanis másként jellemezni az ilyen magatartást, hogy míg az ukrán nép mérhetetlen szenvedéseken megy keresztül, addig vezetői ugyancsak mérhetetlen gazdagságra tesznek szert, a háborút kihasználva.
Mindeközben még több támogatást, segélyt, fegyvert követelnek, kemény szavakkal illetve azokat, akik nem adnak elég gyorsan és elég sokat. Mindennek ismeretében ez érthető is, hiszen minél több van, annál többet lehet lopni és minél zavarosabb állapotok uralkodnak valahol, annál eredményesebben lehet a zavarosban halászni.
A Hersh által idézett egyik forrás az ukrán korrupció mértékét az afganisztáni állapotokhoz hasonlította, s ezzel bizony magasra tette mércét, hiszen ott a feltételezések szerint több milliárd dollárnyi segély tűnt el a helyi vezetők zsebében az amerikaiak 20 éven át tartó leszereplése során.
Az újságíró forrásai szerint az ukrán minisztériumok versengenek, hogy fedőcégeket hozhassanak létre a fegyverek és lőszerek illegális exportjához, hiszen tudjuk, hogy a fegyver a legjobb üzlet a világon, s talán ezért is számít lassan eretneknek az, aki a békekötést meri szorgalmazni. Mondani sem kell, hogy az illetékes tisztviselők a kenőpénzekből szemérmetlenül gazdagodnak, jó ukrán hazafihoz illő módon.
Mi ez, ha nem hiénizmus, s mi mással kellene foglalkozniuk a minden visszaélésre oly érzékeny brüsszeli bürokratáknak, például Guy Verhofstadt mesternek, aki elvakult magyarellenességében és Ukrajna-pártiságában arra ragadtatta magát, hogy kijelentse: Magyarország helyett fel kell venni az EU tagállamai közé Ukrajnát.
Bár valljuk be őszintén, az ugyancsak korrupciós ügyektől fuldokló Európai Parlament prominens egyéniségeihez képest, akiknek körében az elektronikus nyomkövető lassan menő viseletté válik, talán nem is lógna ki nagyon a sorból az ukrán vezetés…
Az újságíró hírszerzési forrása szerint William Burns, a CIA igazgatója januárban tájékoztatta az ukrán elnököt a korrupcióról, s átnyújtott neki egy névsort 35 korrupt tisztviselő és tábornok nevével, akik közül aztán Zelenszkij tessék-lássék menesztett is mintegy tucatnyit. A forrás szerint azonban magas rangú ukrán tisztviselők nehezményezték, hogy Zelenszkij „nagyobb részt vett el a lefölözött pénzből, mint amennyit a tábornokok kaptak”.
Normális körülmények között, mármint ha azok adottak, akkor ilyen helyzetben független, szigorú vizsgálatnak kellene indulnia, s vagy hitelt érdemlően eloszlatni a felmerült gyanút, vagy, amennyiben az igaznak bizonyul, megfelelő módon eljárni. Csakhogy mindnyájan tudjuk, hogy erre ebben a helyzetben nem fog sor kerülni, mert finoman szólva sem kedvező hozzá a széljárás. Így azonban sajnos marad a gyanú, hogy továbbra is ellenőrizetlenül folynak el tetemes összegek, s ami a legszomorúbb, nem enyhítik a háború sújtotta ukrán nép szenvedéseit.
(NZS/Felvidék.ma)