Száraz Pál neve nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen eddig több kiadó gondozásában 12 novelláskötete, helytörténeti tanulmánya, leporellója jelent meg. Írásait, elbeszéléseit, meséit magyarországi, ausztriai, romániai folyóiratokban és irodalmi lapokban is közölték.
Legújabb kötetének, amelyet az AB-ART Kiadó jelentetett meg a sejtelmes Az éneklő mákdaráló címet adta, amely egyben a kötetben utolsóként olvasható meséjének a címe is. És amikor elolvassuk ezt a mesét, nemcsak kellemes szórakozásban lesz részünk, hanem egy nagy tanulsággal is szembesülünk, amelyet a mese utolsó mondata tartalmaz: „Ki elhagyja mesterségét, maga látja kárát!”
Balázs F. Attila, a kötet kiadója így ír Száraz Pál munkájáról: „Az olvasó mit vár el az elbeszélőtől? Azt, hogy szórakoztasson, elgondolkodtasson, összefüggéseket keressen, gyönyörködtessen, új ismereteket közöljön. Hogy bevonja az olvasót az alkotásba, tovább gondolkodásra serkentse”.
Száraz Pál elbeszélései, meséi ezeket maradéktalanul teljesítik. A kötet két részében nyolc novella és hét mese kapott helyet, a novellák a Napfényben, a mesék Az aranykorcsolya című részekben olvashatók. Nehéz kiválasztani melyik novella, melyik mese az olvasmányosabb, mert a témák változatosak, mindegyik igazi belső tűzzel, nagy gondossággal megírt. Szórakoztató, olykor hihetetlen élethelyzeteket bemutató, egzotikus helyszínekre kalauzoló novellák alkotják a Napfényben részt. A szerző tehetséges elbeszélő, aki úgy fűzi gondolatmenetét, hogy egy pillanatra sem lehet elsiklani a sorok felett. De nemcsak a mondanivaló, hanem a szép megfogalmazás, a választékosság, a gazdag szókincs is ereje minden írásnak.
Száraz Pál jó megfigyelő és remek emberismerő. Nem tagadja meg gyökereit, szülőföldjét sem, egy-egy novellájában felbukkan Nyitra, a cétényi szőlők, de olykor egzotikus környezetbe is elhelyezi novellái cselekményét, szereplőit. Minden novellájának érdekfeszítő a menete, a szerelmi szálak nagyon valósak, életszerűek, témája gyakorta a férfi-nő kapcsolata, annak szépségével és bonyolultságával egészen az abszurditásig elmenve. Ilyenek például az Egy ember új élete vagy a Nagy Tó, illetve a Halál jacht című elbeszélések.
A szerző dús fantáziája a mesékben nyilvánul meg főként. A valóságtól elrugaszkodott történésekben azonban mindig ott a tanulság, amelyre kicsinek, de nagynak sem árt odafigyelni.
Ugyanakkor nem szájbarágóak, nem direkt módon ránk erőszakoltak ezek a tanulságok, akár emberekről, akár állatokról szólnak. A szép természeti képek pedig még színesebbé teszik a meséket. Nála a kéményseprő fehér, az Egérke pedig mindenáron korcsolyázni akart, hát sikerült is neki úgy, ahogy egyetlen más állatnak sem. A sivatagban élő magányos szakszaul fa meg egyszercsak azt vette észre, hogy az Ember sok-sok szakszaul fát ültetett, amelyekkel életet vitt a sivatagba, a fekete szarvas pedig megsegíti a szegény, de bátor lányt, aki elindult megkeresni a boldogságot.
Kedvcsinálónak talán elég volt mindez, gyereknek, felnőtt olvasónak egyaránt kellemes szórakozást, tanulságos olvasmányt jelenthet Száraz Pál Az éneklő mákdaráló című legújabb kötete, amelyet bizonyára követnek majd újabbak is.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
