Szlovákiai Magyar Pedagógusok XXVIII. Országos Találkozójára április 15-én és 16-án Rozsnyón került sor. Hack László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke üdvözölte a jelenlévőket Gömör tájegység gazdag múlttal rendelkező festői városának szívében, a Városháza dísztermében.
A szlovákiai magyar pedagógustársadalom a Kárpát-medence egyik legrégibb hagyománnyal bíró szakmai rendezvényén gyűlik össze, hogy válaszokat keressen a kérdésre: hogyan tovább? „Az idei szakmai konferenciánk a Cselekvő közösségek – innovatív iskolák címet viseli és ennek tartalmi súlypontjai köré szerveződik. A délelőtti előadások témáihoz szervesen kapcsolódnak majd a délutáni szekcióülések, melyek bővebben kifejtik és gyakorlati megoldásokat mutatnak az itt elhangzott gondolati felvetésekhez.
Hack László (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Ehhez hívtuk segítségül neves szakemberek tudását, tapasztalatát, mert hisszük, hogy a közös gondolkodás, a megoldások keresése, a már meglévő jó ötletek, gyakorlatok megosztása eredményre vezet” – mondta Hack László bevezetőjében.
Domik Mihály, Rozsnyó polgármestere örömmel üdvözölte a szakmai találkozó résztvevőit, hangsúlyozva, hogy a város mindenkori vezetése magáénak érezte és érzi ezt a színvonalas és elismert rendezvényt.
Domik Mihály (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
„Oktatni és nevelni nehéz és felelősségteljes, áldozatos munka. Ez nem az a tevékenység, melyet nyolc óra elteltével leteszünk azzal, hogy majd holnap folytatjuk, hanem a nap huszonnégy órájában végzendő, testet és lelket, odaadó szeretetet és bizalmat igénylő munkát jelent” – mondta.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a következő szavakkal nyitotta meg a rendezvényt:
„Örömmel tekintek körbe és fedezem fel a régi ismerősöket az egész ország területéről, és elégedetten nyugtázom a fiatalok érdeklődését is. A cselekvő közösségek a társadalom ékkövei, és mint az ékkövek, nem teremnek mindenütt. A 21. század atomizált társadalmaira nem az értékteremtő közösségek gyarapodása, inkább az elmagányosodás és az individualizmus a jellemző. A szociológiai felmérések szerint az emberek fele már most városlakó, és 2050-re ez a mennyiség eléri majd a kétharmadot. A falvak elnéptelenednek, a falusi élet kiüresedik, a hagyományos háztáji gazdaságok lassan eltűnnek – a városi élet viszont munkahelyet, lakóparkot, szórakozási lehetőségeket kínál. Különösen a kisebbségi létben van jelentősége a cselekvő közösségi életnek. Összetartani, megtartani, megőrizni a nemzetet, megbecsülni azokat, akik képesek élére állni közösségüknek, távlatokat nyitnak, hitet erősítenek, reményt táplálnak. Ki-ki a saját érdeklődési körében, politikai, gazdasági, kulturális vagy felekezeti területen.
Fekete Irén (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Ilyen közösségi erőtér lehet az iskola is. Az iskola ugyanis a család után a legfontosabb színtér a gyermek életében. Legyen minden iskola a cselekvő közösség bölcsője! Az idei program középpontjába ezért az intézményi innovációt helyeztük. Ide tartozik minden olyan pedagógiai, szervezeti, vezetési változtatás, amely előrelépést, haladást, optimalizálást eredményez. E tekintetben vannak bőven hiányosságaink, de vannak kiváló szakembereink is, akik utat mutatnak nekünk. Ha nem vesszük fel a lépést a haladás ütemével, az iskolai oktatás a perifériára kerülhet. Tennünk kell érte, hogy ez ne így legyen! Egy lépést ezen a két napon is teszünk előre, de tudjuk, hogy a leghosszabb utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”
Petőcz Kálmán, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma Kisebbségi Fejlesztési Főosztályának vezérigazgatója ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy nagyon sokat beszélnek mindenhol a világban a technológiákról, a digitalizációról, a mesterséges intelligenciáról, de az oktatásügynek a kulcseleme és szereplője a gyerek és a tanító.
Petőcz Kálmán (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
„Ezt nem tudja semmi pótolni, ha a pedagógus státusza hosszú távon nem szilárdul meg, nem erősödik meg Szlovákiában, akár bármelyik európai országban, akkor nem segít rajtunk a mesterséges intelligencia, sőt, károkat fog okozni. Az oktatásügy legfontosabb feladata, hogy jó embereket neveljen a gyerekekből, olyan embereket, akik egyetemes értékeket képviselnek, valamint az, hogy megtarthassuk és megőrizhessük nyelvi identitásunkat. Természetesen fel kell készítenünk ezeket a gyerekeket a huszonegyedik század kihívásaira. Nemcsak tudást szeretnék átadni a tanulónak, hanem készségeket is, értékeket is” – hangsúlyozta.
A köszöntők után a plenáris előadások következtek Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója vezetésével.
Átalakuló intézményfejlesztési célok és pedagógiai stratégiák címmel Molnár Lajos, a Kürt Alapítványi Gimnázium igazgatója Budapestről kezdte az előadások sorát. „Nem az a lényeg, hogy mit tanul a gyermek – nem tananyag-központúság, hanem, hogy ki tanul és hogy tanul. Nem teszi lehetővé a rendszer, hogy ők a saját útjukon készüljenek a felvételivel összekötött érettségire.
Molnár Lajos (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Ezért olyan módszereket, tanulásszervezési és strukturális eljárásokat találtunk ki, hogy február végétől az írásbeli érettségiig a tanulók szabadon azzal foglalkozhassanak, amivel akarnak. A tanulás szabadsága… Mit, hogyan, együttműködés, demokrácia.“
Németh Nóra, a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Karának docense a korszerű tanulási környezetek kialakításáról tartott előadást a tanítás hagyományos és új orientációjáról, a gondolkodásmódról, együttműködésről, kreativitásról, információk felhasználásáról, élménypedagógiáról, projektmódszerről.
Németh Nóra (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Mandák Csaba, az Innovatív Pedagógiai Műhely ügyvezetője az Iskola a tanuló szervezetté válás útján címmel adott elő, ahol arról beszélt, hogy a tanuló szakmai közösség működésének középpontjában a tanulók tanulása, tanulási eredményességük javítása, illetve az ezt szolgáló folyamat ellenőrzése áll. Ebben a rendszerben elengedhetetlen az együttműködés kultúrája, az eredményorientált szemlélet és a mélyreható célok kitűzése. A tanuló szakmai közösségi lét nem egy elérendő állapot vagy kitűzött cél, hanem egy folyamat, méghozzá egy változási folyamat.
Mandák Csaba (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A változás halaszthatatlanságának érzékeltetése, a változást irányító csapat létrehozása, jövőkép és stratégia kidolgozása, a változás jövőképének kommunikálása, az alkalmazottak hatalommal való felruházása az átfogó cselekvéshez.
Hamar Mónika az Egyéni fejlődés – intézményi tudásépítés témakörben tartott prezentációt az intézmény tudásigénye – intézményi fejlesztési terv (koncepció), profil és vízió, SWOT analízis eredményei, hospitálás értékelése, helyi adottságok és igények, továbbtanulási lehetőségek, munkaerőpiac kereslete és kínálata, komplex elvárások és partneri igények (állam – fenntartó – intézmény – törvényes képviselő) érintésével.
Hamar Mónika (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A tudásmegosztás szisztematikusan felépített folyamat, az iskolán belüli és kívüli rendelkezésre álló tudás hasznosulása. A színvonalas iskola jó pedagógust, szakmai kapcsolatokat, segítő és támogató szakmai környezetet a pedagógusok tudásmegosztási törekvéseit jelenti. A tudást a kapcsolatok hordozzák.
A délután folyamán szekcióülésekre került sor, Enyém, tiéd, miénk… a tanulás- és intézményfejlesztés jó gyakorlatai alcímmel, Az intézményi célok és a tanulás-tanítás megújítása, Az eredményes tanulást támogató tanulási környezetek, Szervezetfejlesztés, a tanuló iskola, Egyéni és közösségi tanulás, intézményi tudásbővítés témakörökben.
Pódiumbeszélgetés (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A rendezvényen hagyományosan átadásra kerültek a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által alapított díjak, köztük a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj is.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díjai a legmagasabb elismerésnek számítanak, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj mellett öt kategóriában kerültek kiosztásra. Azok a pedagógusok részesülhetnek a kitüntetésben, akik kollégáik, vezetőik jelölése alapján munkájuk során jelentős nevelői és oktatási eredményeket értek el, sikeresen alkalmazzák a pedagógiai módszereket az oktatásban, a tehetséggondozásban vagy a nevelés területén, a pedagógiai-közéleti tevékenységükkel példával szolgálnak környezetük számára, illetve közösségünk értékeinek gyarapításán fáradoznak.
Vörös Mária (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Darázs Rozália szobrászművész bronz kisplasztikáját és a szövetség emléklapját Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, illetve az alelnökök, Vörös Mária és Hack László adták át.
Az idei díjazottak között több neves és elismert pedagógus található:
Felvidéki Magyar Pedagógus Díj: PaedDr. Strédl Terézia, PhD.
Pedagógus életpálya díj: Fehér István, Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Bátorkeszi, Mgr. Szakszon Anna, Bélyi Alapiskola és Ing. Majer Péter – posztumusz, Eötvös Utcai Alapiskola, Komárom.
A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért díj: Ing. Mészáros Magdaléna, Janiga József Művészeti Alapiskola, Nagymegyer, Szcsuka Edit, Dénes György Alapiskola, Pelsőc és Mgr. Varga Lia, Mocsáry Lajos Alapiskola, Fülek.
Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért díj: Patus János, Építőipari Szakközépiskola, Ógyalla és Mgr. Matus Mónika, Szenczi Molnár Albert Alapiskola, Szenc
A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért díj: dr. habil. PaedDr. Horváth Kinga, PhD., Selye János Egyetem Tanárképző Kar, Komárom, Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Berettyóújfalu
Óvodapedagógusok részére kiváló módszertani és nevelési eredményekért díj: Bc. Vörös Bathó Éva, Tulipán Óvoda, Komárom és Bíró Zsuzsanna, Tárnoki Óvoda
A díjazottak (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A díjazottak nevében Strédl Terézia mondott köszönetet, aki örömét fejezte ki, hogy itt lehetnek, hogy ez a megtiszteltetés érte a kitüntetetteket. Különböző helyekről, oktatási-nevelési intézményekből érkeztek és a hivatásukat különbözőképpen valósítják meg nap mint nap. Vannak közöttük óvodapedagógusok, alsó és felső tagozaton tanító pedagógusok, középiskolai tanárok és egyetemi oktatók.
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
„Mindegyikünk másképp valósítja meg azt a hivatást, amit gyakorlunk. Van, aki a foglalkozásokon, van, aki a tanítási órákon, van, aki az iskolavezetésben jeleskedik, és vagyunk már olyanok is, akik a szakmát papírra vetjük, hogy ezzel segítsük a következő pedagógusgeneráció munkáját. És tegyük ezt anyanyelvünkön, magyarul. Ez a legtermészetesebb. És ami természetes, az a legcsodálatosabb, mert akkor tud a személyiségünk kibontakozni teljes értékkel. És ezzel bizonyítjuk, hogy a magyar iskoláknak jövője van.“
Vasárnapi előadás (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A kétnapos szakmai konferencia vasárnap is folytatódott, a résztevők előadást hallhattak az innovatív pedagógus motivációiról és szakmaiságáról, valamint a helyi innovációk keletkezéséről, terjedéséről és rendszerszintű hatásairól. Ezt követően pódiumbeszélgetésre került sor „A változás elkerülhetetlen. A fejlődés választható” címmel. Az előző napi szekciókban elhangzottakból tartottak összefoglalót a szekcióvezetők, név szerint Szabó Edit tanár, Kovács Ibolya igazgató, Matus Mónika igazgató, valamint Ádám Lilla pedagógus.
Tamás Erzsébet (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
„A rendezvény célja nem az volt, hogy lezáruljon valami, sokkal inkább az, hogy elinduljon, inspiráljon, motiváljon, bátorítson, hiszen ezeket a friss eszméket tovább kell adni a tantestületekben, szűkebb és tágabb régiókban. Minden ott dől el, a pedagógus közösségekben” – mondta Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke a rendezvény befejeztével.
A kétnapos konferenciát Tamás Erzsébet, az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmányának elnöke zárta.
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
„Azt a lehetőséget kell megadni diákjainknak is, elhitetni, elfogadtatni velük, hogy a hibák az élet részei. Az, aki tesz, aki tenni akar, az életben legalább egyszer biztosan hibázik. És ez nem baj. A baj az, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy ezt a hibát helyrehozzuk. Ahol csak megjelenünk, mindenütt nyomok maradnak utánunk. Olyanok, amelyek alapján lehetőségünk nyílik megírni saját történetünket is. Ki, ki a magáét.
Egy pedagógus akkor lesz igazán boldog, ha sikerül beírnia magát diákjai életébe. Ha a diákjai még hosszú évek múltával is szeretettel és hálával gondolnak rá. Ezért olyan fontos, hogy az írást és az általa hagyott nyomokat soha ne hagyjuk abba…“
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
A találkozó Czabán Samu szobrának megkoszorúzásával fejeződött be és azzal az ígérettel, hogy jövőre újra itt találkoznak.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
