Szlovákiai Magyar Pedagógusok XXVIII. Országos Találkozójára április 15-én és 16-án Rozsnyón került sor. Hack László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke üdvözölte a jelenlévőket Gömör tájegység gazdag múlttal rendelkező festői városának szívében, a Városháza dísztermében.
A szlovákiai magyar pedagógustársadalom a Kárpát-medence egyik legrégibb hagyománnyal bíró szakmai rendezvényén gyűlik össze, hogy válaszokat keressen a kérdésre: hogyan tovább? „Az idei szakmai konferenciánk a Cselekvő közösségek – innovatív iskolák címet viseli és ennek tartalmi súlypontjai köré szerveződik. A délelőtti előadások témáihoz szervesen kapcsolódnak majd a délutáni szekcióülések, melyek bővebben kifejtik és gyakorlati megoldásokat mutatnak az itt elhangzott gondolati felvetésekhez.
Ehhez hívtuk segítségül neves szakemberek tudását, tapasztalatát, mert hisszük, hogy a közös gondolkodás, a megoldások keresése, a már meglévő jó ötletek, gyakorlatok megosztása eredményre vezet” – mondta Hack László bevezetőjében.
Domik Mihály, Rozsnyó polgármestere örömmel üdvözölte a szakmai találkozó résztvevőit, hangsúlyozva, hogy a város mindenkori vezetése magáénak érezte és érzi ezt a színvonalas és elismert rendezvényt.
„Oktatni és nevelni nehéz és felelősségteljes, áldozatos munka. Ez nem az a tevékenység, melyet nyolc óra elteltével leteszünk azzal, hogy majd holnap folytatjuk, hanem a nap huszonnégy órájában végzendő, testet és lelket, odaadó szeretetet és bizalmat igénylő munkát jelent” – mondta.
Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a következő szavakkal nyitotta meg a rendezvényt:
„Örömmel tekintek körbe és fedezem fel a régi ismerősöket az egész ország területéről, és elégedetten nyugtázom a fiatalok érdeklődését is. A cselekvő közösségek a társadalom ékkövei, és mint az ékkövek, nem teremnek mindenütt. A 21. század atomizált társadalmaira nem az értékteremtő közösségek gyarapodása, inkább az elmagányosodás és az individualizmus a jellemző. A szociológiai felmérések szerint az emberek fele már most városlakó, és 2050-re ez a mennyiség eléri majd a kétharmadot. A falvak elnéptelenednek, a falusi élet kiüresedik, a hagyományos háztáji gazdaságok lassan eltűnnek – a városi élet viszont munkahelyet, lakóparkot, szórakozási lehetőségeket kínál. Különösen a kisebbségi létben van jelentősége a cselekvő közösségi életnek. Összetartani, megtartani, megőrizni a nemzetet, megbecsülni azokat, akik képesek élére állni közösségüknek, távlatokat nyitnak, hitet erősítenek, reményt táplálnak. Ki-ki a saját érdeklődési körében, politikai, gazdasági, kulturális vagy felekezeti területen.
Ilyen közösségi erőtér lehet az iskola is. Az iskola ugyanis a család után a legfontosabb színtér a gyermek életében. Legyen minden iskola a cselekvő közösség bölcsője! Az idei program középpontjába ezért az intézményi innovációt helyeztük. Ide tartozik minden olyan pedagógiai, szervezeti, vezetési változtatás, amely előrelépést, haladást, optimalizálást eredményez. E tekintetben vannak bőven hiányosságaink, de vannak kiváló szakembereink is, akik utat mutatnak nekünk. Ha nem vesszük fel a lépést a haladás ütemével, az iskolai oktatás a perifériára kerülhet. Tennünk kell érte, hogy ez ne így legyen! Egy lépést ezen a két napon is teszünk előre, de tudjuk, hogy a leghosszabb utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”
Petőcz Kálmán, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma Kisebbségi Fejlesztési Főosztályának vezérigazgatója ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy nagyon sokat beszélnek mindenhol a világban a technológiákról, a digitalizációról, a mesterséges intelligenciáról, de az oktatásügynek a kulcseleme és szereplője a gyerek és a tanító.
„Ezt nem tudja semmi pótolni, ha a pedagógus státusza hosszú távon nem szilárdul meg, nem erősödik meg Szlovákiában, akár bármelyik európai országban, akkor nem segít rajtunk a mesterséges intelligencia, sőt, károkat fog okozni. Az oktatásügy legfontosabb feladata, hogy jó embereket neveljen a gyerekekből, olyan embereket, akik egyetemes értékeket képviselnek, valamint az, hogy megtarthassuk és megőrizhessük nyelvi identitásunkat. Természetesen fel kell készítenünk ezeket a gyerekeket a huszonegyedik század kihívásaira. Nemcsak tudást szeretnék átadni a tanulónak, hanem készségeket is, értékeket is” – hangsúlyozta.
A köszöntők után a plenáris előadások következtek Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója vezetésével.
Átalakuló intézményfejlesztési célok és pedagógiai stratégiák címmel Molnár Lajos, a Kürt Alapítványi Gimnázium igazgatója Budapestről kezdte az előadások sorát. „Nem az a lényeg, hogy mit tanul a gyermek – nem tananyag-központúság, hanem, hogy ki tanul és hogy tanul. Nem teszi lehetővé a rendszer, hogy ők a saját útjukon készüljenek a felvételivel összekötött érettségire.
Ezért olyan módszereket, tanulásszervezési és strukturális eljárásokat találtunk ki, hogy február végétől az írásbeli érettségiig a tanulók szabadon azzal foglalkozhassanak, amivel akarnak. A tanulás szabadsága… Mit, hogyan, együttműködés, demokrácia.“
Németh Nóra, a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Karának docense a korszerű tanulási környezetek kialakításáról tartott előadást a tanítás hagyományos és új orientációjáról, a gondolkodásmódról, együttműködésről, kreativitásról, információk felhasználásáról, élménypedagógiáról, projektmódszerről.
Mandák Csaba, az Innovatív Pedagógiai Műhely ügyvezetője az Iskola a tanuló szervezetté válás útján címmel adott elő, ahol arról beszélt, hogy a tanuló szakmai közösség működésének középpontjában a tanulók tanulása, tanulási eredményességük javítása, illetve az ezt szolgáló folyamat ellenőrzése áll. Ebben a rendszerben elengedhetetlen az együttműködés kultúrája, az eredményorientált szemlélet és a mélyreható célok kitűzése. A tanuló szakmai közösségi lét nem egy elérendő állapot vagy kitűzött cél, hanem egy folyamat, méghozzá egy változási folyamat.
A változás halaszthatatlanságának érzékeltetése, a változást irányító csapat létrehozása, jövőkép és stratégia kidolgozása, a változás jövőképének kommunikálása, az alkalmazottak hatalommal való felruházása az átfogó cselekvéshez.
Hamar Mónika az Egyéni fejlődés – intézményi tudásépítés témakörben tartott prezentációt az intézmény tudásigénye – intézményi fejlesztési terv (koncepció), profil és vízió, SWOT analízis eredményei, hospitálás értékelése, helyi adottságok és igények, továbbtanulási lehetőségek, munkaerőpiac kereslete és kínálata, komplex elvárások és partneri igények (állam – fenntartó – intézmény – törvényes képviselő) érintésével.
A tudásmegosztás szisztematikusan felépített folyamat, az iskolán belüli és kívüli rendelkezésre álló tudás hasznosulása. A színvonalas iskola jó pedagógust, szakmai kapcsolatokat, segítő és támogató szakmai környezetet a pedagógusok tudásmegosztási törekvéseit jelenti. A tudást a kapcsolatok hordozzák.
A délután folyamán szekcióülésekre került sor, Enyém, tiéd, miénk… a tanulás- és intézményfejlesztés jó gyakorlatai alcímmel, Az intézményi célok és a tanulás-tanítás megújítása, Az eredményes tanulást támogató tanulási környezetek, Szervezetfejlesztés, a tanuló iskola, Egyéni és közösségi tanulás, intézményi tudásbővítés témakörökben.
A rendezvényen hagyományosan átadásra kerültek a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által alapított díjak, köztük a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj is.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díjai a legmagasabb elismerésnek számítanak, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj mellett öt kategóriában kerültek kiosztásra. Azok a pedagógusok részesülhetnek a kitüntetésben, akik kollégáik, vezetőik jelölése alapján munkájuk során jelentős nevelői és oktatási eredményeket értek el, sikeresen alkalmazzák a pedagógiai módszereket az oktatásban, a tehetséggondozásban vagy a nevelés területén, a pedagógiai-közéleti tevékenységükkel példával szolgálnak környezetük számára, illetve közösségünk értékeinek gyarapításán fáradoznak.
Darázs Rozália szobrászművész bronz kisplasztikáját és a szövetség emléklapját Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, illetve az alelnökök, Vörös Mária és Hack László adták át.
Az idei díjazottak között több neves és elismert pedagógus található:
Felvidéki Magyar Pedagógus Díj: PaedDr. Strédl Terézia, PhD.
Pedagógus életpálya díj: Fehér István, Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Bátorkeszi, Mgr. Szakszon Anna, Bélyi Alapiskola és Ing. Majer Péter – posztumusz, Eötvös Utcai Alapiskola, Komárom.
A tehetségek felkarolásáért és gondozásáért díj: Ing. Mészáros Magdaléna, Janiga József Művészeti Alapiskola, Nagymegyer, Szcsuka Edit, Dénes György Alapiskola, Pelsőc és Mgr. Varga Lia, Mocsáry Lajos Alapiskola, Fülek.
Kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért díj: Patus János, Építőipari Szakközépiskola, Ógyalla és Mgr. Matus Mónika, Szenczi Molnár Albert Alapiskola, Szenc
A szlovákiai magyar nyelvű oktatást támogató tevékenységért díj: dr. habil. PaedDr. Horváth Kinga, PhD., Selye János Egyetem Tanárképző Kar, Komárom, Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Berettyóújfalu
Óvodapedagógusok részére kiváló módszertani és nevelési eredményekért díj: Bc. Vörös Bathó Éva, Tulipán Óvoda, Komárom és Bíró Zsuzsanna, Tárnoki Óvoda
A díjazottak nevében Strédl Terézia mondott köszönetet, aki örömét fejezte ki, hogy itt lehetnek, hogy ez a megtiszteltetés érte a kitüntetetteket. Különböző helyekről, oktatási-nevelési intézményekből érkeztek és a hivatásukat különbözőképpen valósítják meg nap mint nap. Vannak közöttük óvodapedagógusok, alsó és felső tagozaton tanító pedagógusok, középiskolai tanárok és egyetemi oktatók.
„Mindegyikünk másképp valósítja meg azt a hivatást, amit gyakorlunk. Van, aki a foglalkozásokon, van, aki a tanítási órákon, van, aki az iskolavezetésben jeleskedik, és vagyunk már olyanok is, akik a szakmát papírra vetjük, hogy ezzel segítsük a következő pedagógusgeneráció munkáját. És tegyük ezt anyanyelvünkön, magyarul. Ez a legtermészetesebb. És ami természetes, az a legcsodálatosabb, mert akkor tud a személyiségünk kibontakozni teljes értékkel. És ezzel bizonyítjuk, hogy a magyar iskoláknak jövője van.“
A kétnapos szakmai konferencia vasárnap is folytatódott, a résztevők előadást hallhattak az innovatív pedagógus motivációiról és szakmaiságáról, valamint a helyi innovációk keletkezéséről, terjedéséről és rendszerszintű hatásairól. Ezt követően pódiumbeszélgetésre került sor „A változás elkerülhetetlen. A fejlődés választható” címmel. Az előző napi szekciókban elhangzottakból tartottak összefoglalót a szekcióvezetők, név szerint Szabó Edit tanár, Kovács Ibolya igazgató, Matus Mónika igazgató, valamint Ádám Lilla pedagógus.
„A rendezvény célja nem az volt, hogy lezáruljon valami, sokkal inkább az, hogy elinduljon, inspiráljon, motiváljon, bátorítson, hiszen ezeket a friss eszméket tovább kell adni a tantestületekben, szűkebb és tágabb régiókban. Minden ott dől el, a pedagógus közösségekben” – mondta Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke a rendezvény befejeztével.
A kétnapos konferenciát Tamás Erzsébet, az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmányának elnöke zárta.
„Azt a lehetőséget kell megadni diákjainknak is, elhitetni, elfogadtatni velük, hogy a hibák az élet részei. Az, aki tesz, aki tenni akar, az életben legalább egyszer biztosan hibázik. És ez nem baj. A baj az, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy ezt a hibát helyrehozzuk. Ahol csak megjelenünk, mindenütt nyomok maradnak utánunk. Olyanok, amelyek alapján lehetőségünk nyílik megírni saját történetünket is. Ki, ki a magáét.
Egy pedagógus akkor lesz igazán boldog, ha sikerül beírnia magát diákjai életébe. Ha a diákjai még hosszú évek múltával is szeretettel és hálával gondolnak rá. Ezért olyan fontos, hogy az írást és az általa hagyott nyomokat soha ne hagyjuk abba…“
A találkozó Czabán Samu szobrának megkoszorúzásával fejeződött be és azzal az ígérettel, hogy jövőre újra itt találkoznak.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
