Érdeklődéssel olvastam Dianovská főtanfelügyelő asszony kritikus évértékelését. Egyetértek azzal, hogy a közoktatás jelenlegi helyzete nem jó, évről évre ugyanazok a problémák ismétlődnek, és pozitív elmozdulás nem érzékelhető ma sem.
Nagy reményeket fűz viszont a készülő tartalmi reformhoz. Bízik abban, hogy megváltozik a pedagógusok oktatáshoz való hozzáállása, és előtérbe kerül a kritikus gondolkodás. Ezzel kapcsolatban viszont felmerül a pedagógusok felkészültségének kérdése.
A főtanfelügyelő asszony Finnországot és Észtországot említi pozitív példaként. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy az említett országokban a tanári hivatás nagyon komoly társadalmi megbecsülésnek örvend – ami Szlovákiáról nem mondható el. Finnországban, pl. a pedagógusképzésbe csak a legjobb diákok kerülnek be – egyes adatok szerint csak minden tizedik jelentkező. A jelentkezők kiszűrése pedig nem a tárgyi tudás alapján történik. Az érdeklődők motivációs beszélgetésen vesznek részt, ahol azt mérik fel, hogy az érdeklődő diák miért választaná ezt a hívatást, miért szeretne pedagógus lenni?
Finnországban a szülőknek, illetve a diákoknak nem jelent problémát az iskola kiválasztása, mert „minden iskola jó iskola“. Kitűnő a felszerelése, és jó pedagógusok oktatnak minden iskolában. A szülő, illetve a diák ezért általában a legközelebbi iskolát választja, ahová az utcán megismert barátai járnak.
Több évtizedes pedagógiai tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a fentről jövő reformkezdeményezések nem szoktak sikeresek lenni. Ezért úgy gondolom, hogy a közoktatás reformjainak is az egyetemeken, a tanító- és tanárképzéssel kell indulniuk.
A pedagógusi gondolkodásváltást a főiskolai alapképzésben kell megvalósítani. A pedagógusok továbbképzése, a reformra való felkészítése önmagában nem elégséges.
Kérdésként merül fel az is, hogy a tanító- és tanárképző karok oktatói képesek-e megfelelni ezeknek az elvárásoknak? Ez a kérdés azért lehet indokolt, mert ismereteim szerint az említett karok oktatóinak többsége nem rendelkezik közoktatási gyakorlattal. Akkor viszont hogy tudja felkészíteni a jövő pedagógusait olyan gondolkodásmódra, és olyan tevékenységekre, amit ő maga soha nem végzett?
(Albert Sándor/Felvidék.ma)